8.rész

Niall szemszöge:
 Annyira izgultam, hogy mit szól majd Harry mikor meglátja a meglepetést. Annyira szomorú volt amikor elment. Gondoltam egy buli feldobná. Szóval rendeztünk neki egy meglepetés bulit. Meghívtunk egy csomó embert, rendeltünk kaját, és italokat is. A zene pedig már hangosan szólt a hangfalakból. Remélem Harry hangulat kicsit javul majd.
 Keresem a lányt akivel jól érezhetném magam. De nem találom sehol. Bár rengeteg szép lány van itt. Talán most megtalálom. Az agyam folyton csak kattog. Egy lány. Nem is muszáj szeretnem hiszen csak egy fogadás. Viszont nem akarok egy olyan kapcsolatot, ami csak úgy van, és nem érzek semmit a lány iránt. Ráadásul senkit nem akarok megbántani. Hiszen biztosan kiderülne. Az ilyenek mindig kiderülnek. Jajj olyan nehéz...
Harry szemszöge:
 Parker. Meg kell tudnom a teljes nevét. Nyernem kell. Nem veszíthetek egy lánnyal szemben. Sőt a második találkozás nagyon csábítóan hangzik. Főleg, hogy én mondom meg hova, mikor megyünk, és mit csinálunk. Ezen ábrándoztam hazafelé menet, és amikor a küszöböt átlépve egy csomó ember elordította magát, hogy: "MEGLEPETÉÉÉS!!" kicsit meglepődtem. Teljesen máshol jártak a gondolataim. Odajött mindenki köszönt, nekem pedig elképzelésem sem volt, hogy mégis mi történik. Mindenki bulizott. Odajöttek a srácok.
- Na mi a helyzet? Örülsz? - kérdezett Louis.
- Örülök. De mi ez az egész?
- Meglepetés buli neked. Olyan letört voltál mikor elmentél. - magyarázta Zayn.
- Az én ötletem volt az egész. - húzta ki magát Niall.
- Olyan furi vagy. - méregetett Liam.
- Miért? - kérdeztem.
- Nem tudom. De valami történt amíg nem voltál itt. És az dobott fel. Nem a buli. Mégis mi történt? - vonta fel szemöldökét. És mindenki kíváncsian nézett.
- Majd a buli után. - vigyorogtam.
Naill szemszöge:
 Harryvel történt valami. De micsoda? Az a lényeg, hogy élvezi a bulit. Táncol mióta megérkezett, lehúzott pár pohár piát, és sokkal boldogabbnak tűnik, mint valaha.
- Szia. - köszönt nekem egy aranyos barna hajú lány.
- Szia. - mosolyogtam rá.
- Jó a buli.
- Köszi. Van kedved táncolni?
- Naná.
 Elég sokáig táncoltunk. Testünk közel volt egymáshoz, és a szenvedély szinte kézzel fogható volt köztünk.
- Kicsit csendesebb helyre is mehetnénk.
- Menjünk. - mondtam. És bementünk a szobámba.
- Niall szobája. - mosolygott.
- Bizony az. - nevettem. - És ha már itt tartunk. Hogy hívnak?
- Kendra.
- Szép név.
- Köszönöm. - és rávetette magát az ágyamra. Ami eléggé zavart. Nem lehet valaki ilyen.
- Igazán nincs mit. - álltam csak tovább ott ahol eddig, és Kendrát figyeltem. Aki éppen vetkőzni kezdett.
- Nem jössz ide?
- Nem. És szerintem öltözz vissza.
- Nem tetszik?
- Figyelj. Ha nem akarod, hogy olcsónak tartsanak ne csinálj ilyeneket.
- Miért? Te, mint híres ember, azt ne mond, hogy nem jár naponta minimum 2 másik lány ide.
- Lehet, hogy elszomorítalak, de nem.
- Niall Horan. Híres vagy. Nem kell elkötelezned magad. Bármit megtehetsz amit csak akarsz.
- Rendben. Azt akarom, hogy felöltözz, és kimenj a szobámból.
- Csak egy alaklom.
- Nem érted, hogy nem akarok semmit tőled?
- Pár perce még nem így tűnt.
- Igazad van. Akkor még azt hittem, hogy egy kedves lány vagy, aki nem olcsó. És szívesen megismerném közelebbről.
- És most?
- Most nem tartalak többre, mint a többi sarkon dolgozó nőt.
- Na ne csináld. Én nem kérem, hogy fizess.
- Szerintem csak magad alatt vágod a fát. Így csak még inkább lotyónak tűnsz.
- Rendben elmegyek. Nem kell aggódnod nem adok ki semmit a médiának. Viszont lehetett volna egy jó estéd.
- Ha ezt jelenti a jó este, akkor inkább ne legyenek jó estéim. - majd becsuktam mögötte az ajtót. Semmi kedvem nem volt tovább bulizni. Inkább rámentem a netre, és feltörekvő írók és költők műveit olvastam. Megdöbbentem. Egy olyan verset találtam, ami elvarázsolt. Szívesen megismertem volna aki írta. Szerző: Alexis O. R. Parker. Jobban utána néztem a tagnak. Elég sok mindent megtaláltam róla. Itt lakik Londonban, és 16 éves. Egy közeli elit gimnáziumba jár. Érdekesen hangzott. Azt hittem egy felnőtt írta. Hiszen a vers szókincse, megfogalmazása erre utalt. De nem. Ezt el kell mesélnem a többieknek. Esetleg írhat nekünk pár dalszöveget is ha úgy alakulna.
Harry szemszöge:
 A nép hazafelé szivárgott már. Én pedig mérhetetlenül boldog voltam.
- Na drága barátom, mi történt veled? - huppant le mellém Louis. Liam is odajött, és Zayn is csatlakozott. És egészen véletlenül Niall is éppen akkor csoszogott ki a szobájából. A kanapén ültem, akárcsak Liam. Zayn a karfának dőlt, Niall állt, Louis pedig a padlón ült.
- Kiszellőztetni indultam a fejem. Egy csomót sétáltam, és gondolkodtam, majd rátaláltam egy parkra. Találtam egy helyet a fák között amik körülvették. Nagyon jó helynek bizonyult, és zenét hallgattam. Majd rám talált egy lány. Azt hittem egy nagyon lelkes rajongó. De nem. Nem is ismer minket. A banda nevét sem. És beszélgettünk. Olyan jó volt vele beszélni, és nevetni. Eltűnt minden rossz gondolatom. - mosolyogva meséltem az egészet, a többiek pedig vigyorogva hallgattak. És nem hagyhattam ki a fogadást sem.
- Olyan rejtélyes. És olyan aranyos.
- Keressünk valahogy rá. Tudsz valamit akkor azon az L -en kívül?
- Követtem, és a vezetékneve Parker.
- Majd valahogy utána keresünk. - mondta Zayn.
- És ha már egy lépéssel előrébb vagyok? - kérdezte Niall.
- Hogy mi?
- Felmentem az oldalra, ahol feltörekvő írók, és költők művei vannak. És éppen most olvastam egy versét. És pont róla akartam ezután a beszámoló után mesélni.
Niall szemszöge:
 El sem hiszem. Ekkora véletlent. Remélem akkor megismerem a lányt. Kíváncsi vagyok rá. Jó lenne vele beszélgetni. Olyan más, mint mások. És ezzel Harry sztorija után megtudtam, hogy tisztában van vele. Hisz ő írta be a nevét, mint különc.
- Mit tudsz? - kérdezte Hazza. Elindultam a szobámba, és mindenki követett.
- Gyere. - mondtam.
- Azért mekkora véletlen már ez? - nevetett Liam. A többiek meg helyeseltek.
- Londonban él.
- Azt már tudom. És azt is, hogy hol.
- Oké. 16 éves.
- Az nem rossz.
- Egy közeli elit suliba jár. Rotlow a neve. Nagyon népszerű iskola. Bejutni oda szinte lehetetlen.
- És a neve?
- Művész neve Alexis O. R. Parker. Rendes neve pedig Alexis Olivia Rose Parker.
- Szuper. Köszi haver. Nagyon sokat segítettél. Esetleg telefonszám? Már csak az kéne.
- Csak vezetékes van megadva. Mobil nincs.
- Akkor felhívjuk azt, és kérjük Miss Parkert a telefonhoz. Vagy elkérjük ott a számát. - Harry nagyon be volt zsongva. Már tárcsázott is.
Harry szemszöge:
- Igen? - szólt bele a telefonba egy női hang.
- Jó estét. Miss Parkert keresem.
- Most jelenleg nincs itthon. - hogy mi? Most ment haza. Na jó az már nem most volt.
- Esetleg megadná a mobilszámát? - szerencsémre nem makacskodott, és megadta a számot.
- Szabad tudnom, hogy ilyenkor, mégis minek Lexi száma? Illetve Miss Parker.
- Egy barátja vagyok. Csak elhagytam a számát, és fel szeretném hívni.
- Rendben.
- Köszönöm. Jó estét.
- Jó estét.
- Tárcsázzuk gyorsan. - mondtam. Egy pillanatot sem veszítetek.
- Hangosítsd ki. - mondták a többiek. Így is tettem.
- Második csörgésre fel is vette.
- Hello Harry. - szólt bele. - Na mit sikerült megtudnod? Hallgatlak. - ez, hogy lehetett? Csak nem tud ő is már pár dolgot?
- Szia Alexis Olivia Rose Parker.
- Kezdésnek nem rossz. Harold Edward Styles. Őszintén szólva azt hittem nehézséget okoz a dolog. Már egy csomót vártam, hogy felhívj.
- Szóval vártad mi?
- Igen. Hogy közöljem nyertem.
- De aki előbb hív az nyer.
- Igen. Viszont én előbb tudtam meg mindent kedves.
- Hogy kerültél be a Rotlowba?
- Ész, tanulás. De ezt nem tudhatod. Hiszen a Cotlarba mindenki lazán vesz mindent. Ugye?
- 16 éves létedre elég jó verseket írsz.
- Nem te mondod elsőre. Bár, mint a One Direction énekese vagy. Egy az ötből. Ez is sikernek könyvelhető nem?
- Elég jó környéken laksz. Anyukáddal apukáddal gondolom. - és bediktáltam a címet. - Szép ház.
- Köszi. Te sem panaszkodhatsz. És nem apuval és anyuval élek.  Ha öt fiú egy helyen, akkor nagy kupi lehet.
- Rajongó vagy?
- Nem. De utánad néztem. Nem vesztettem még senkivel szemben. Soha.
- Hűha. Ez azért túlzás nem?
- Nem. Fura, hogy az X-faktor előtt nem talált meg senki. Tehetséges vagy. - már nem tudtam visszavágni semmit. Kész nyert.
- Nyertél.
- Tudom.
- Hova megyünk és mikor?
- Átadom a döntést neked.
- Miért? Nyertél.
- Pontosan. Nyertem. Nekem a nyeremény nem fontos, csak, hogy nyertem.
- Hívj fel ha kitaláltad. Pápá fiúk.
- Hali. - kiabálták a többiek. - és kinyomta.
- Ez azért őrület volt. - mondtam.
- Hát az. - mondta Louis.
- Jó volt a csaj. - vigyorgott Zayn.
- Konkrétan a porba tiport. - bólogatott Niall.
- Független, És erősnek látszik. - mondta Liam.
- Össze akarod törni? - kérdezte aggódva Niall.
- Dehogy. Ha gyémánt van a kezemben, miért őrölném porrá?
- Ó milyen költői itt valaki. - röhögött ki Zayn.
- Hogy ne legyen fényesebb nálad? - folytatta Niall. - Nézd meg. Nem kis hírneve van. Elismerik. Méghozzá már két könyve a vörös pöttyös könyveknél ki van adva. És plusz három verses kötet. Azért ez ennyi idősen nem semmi. Simán lepipál minket. A hírneve is és a tehetsége is.
- Akkor, hogy-hogy nem halott róla egyikőnk sem? - kérdeztem.
- Talán, mert senki nem foglalkozik az irodalommal rajtam kívül,és megbocsáss én tudok róla.
- Jól van Niall.
Lexi szemszöge:
 Tudtam, hogy fel fog hívni. És, hogy még ma. Főleg, hogy csak öt dolgot keres meg rólam, csakis azért, hogy előbb hívhasson. Így is lett. És nyertem. Juhé.
 Mikor hazaértem a munkahelyemről fáradtan huppantam az ágyamra. Ma egy csomó ruhát kellett felvennem. Sokkal többet, mint általában. Nagyon kifáradtam.
- Ciculi úgy sziesztáznék veled én is. - simogattam meg kiscicámat, aztán elindultam zuhanyozni. Zuhanyzás közben megszólalt a telefonom. Mivel vízálló pont az ilyenek miatt, felvettem miközben még javában zuhanyoztam.
- Igen Harry? - hangosítottam ki a telefont, és a zuhany egyik polcára tettem.
- Mit csinálsz?
- Zuhanyzok?
- Ó bocsi.
- Csak nyugodtan mond. Vízálló a telóm.
- És te mindeközben zuhanyzol?
- Szeretek zuhanyozni. És nem fogom abbahagyni senkiért. Ezért lett ilyen telóm.
- Értem. Még nem is hallottam ilyenről.
- Mert még nincs elterjedve a piacon.
- Értem. Szóval ha készen vagy elmehetnénk a második találkozónkra.
- Fáradt vagyok. Nem lehet holnap?
- Nem. Emlékszel. Én mondom meg az időt, a helyet stb.
- Hogy ne emlékeznék? - kiléptem a zuhanyból és megtörülköztem. Felvettem a köntösöm, és elkezdtem fogat mosni.
- Szóval. Ha elkészültél amire kapsz fél órát, elmegyünk valahova.
- Azta biztos jó hely az a valahol. - köptem ki a fogkrémet.
- Te most fogat mosol?
- Ühüm.
- Jól van. Őőőő... összezavarodtam miattad. Szóval meglepetés lesz, hogy hova megyünk.
- Rendben. -mostam le a fogkefém. - Csak annyit mondj mit vegyek fel. Mert nem akarok kényelmetlen göncöt húzni, ha túrázni megyünk vagy valami.
- Gyere átlagosan.
- Jó. Hideg van?
- Nem. Szerintem nagyon meleg van egy Londoni estéhez képest.
- Remek.
- Fél óra múlva ott leszek a házatok előtt.
- Oké. Szia.
- Ja és ez egy randi. Szia. - és kinyomta.
Tudtam, hogy még ma fog hívni, hogy hova megyünk, és gondoltam, hogy mára vagy holnapra kér találkozót. Tipikus. De legyen. Csak az a gond, hogy nagyon fáradt vagyok már. Hiszen fél tizenegy körül járt. Az életet viszont élvezni kell, és minden percét ki kell használ, minden lehetőséggel élni kell. Szóval miért is ne?

 Komikat, feliratkozókat! :)) Köszi, hogy olvasol. :* Pusszantás: J

7.rész

Harry szemszöge:
 Csak sétáltam, és sétáltam. Céltalanul bolyongtam a városban. Megnyugtató volt, hogy egy rajongó sem vett észre, és nem állított meg. Élveztem, hogy kicsit megnyugodhatok, mindent végi gondolhatok  Muszáj volt valamit tennem, mert ha otthon maradok, esetleg széttörök valamit. Szeltem az utcákat. Egyik jött a másik után. Nem is figyeltem merre megyek, nem is érdekelt semmi tényleg. Aztán nagy zsivaj ütötte meg a füleimet. Egy forgalmas park. Tele emberekkel. Ide most nem mehetek. Szóval fogtam, és bementem a fák közé. A parkban voltam végül is  Én mindenkit láttam, de engem senki. Csak ültem ott, azon tűnődve, hogy ez mennyire jó hely. Talán máskor egyenesen ide fogok jönni. Igazából nincs is messze. Csak én jöttem kerülőúton. Remélem itt nyugtom lehet. Leültem egy kidőlt farönkre és bekapcsoltam a zenét a telefonomon, és a füleseimet a fülembe raktam. Egy kis relax.
Lexi szemszöge:
 Egyenesen a parkba mentem. Az én helyemre. Ahol nyugton lehetek, mégsem egyedül. Engem senki nem vesz észre, de én látom a tömeget. Tudni, hogy nem vagy egyedül, de téged sem zavarnak jó dolog. Megnyugtató. Igazából az volt a nyugtatóm úgymond. Odamentem, és zenét hallgatva relaxáltam. Szerettem, hogy az emberek nem járnak erre. Még eltévedt frizbiket keresgélő kutyák sem. Amikor odaértem észrevettem valakit az én helyemen. Ne mond, hogy valaki megtalálta a helyem. Ezek után nem lesz értelme oda mennem. Hiszen bármikor betoppanhat bárki. Közelebb mentem, hogy biztosra vegyem tényleg van e ott valaki, mert a szemeim még mindig fájtak kicsit, és nem láttam teljesen tisztán. Az illető észrevett, mert sajnos túl közel mentem. Nem akartam, hogy észrevegyem. Pontosan azért jöttem ide, hogy mások ne vegyenek észre. A tag összerezzent.
- Hello. - szólaltam meg. Mert igazából nem tudtam mit csinálni. És ki akartam deríteni mit keres itt, vagy,hogy találta meg a helyem, és, hogy tervezi e, hogy visszajön egyszer kétszer.
- Szia. - motyogott halkan. És füleiből kivette a fülhallgatót. - Segíthetek? - kérdezte. Mintha megzavartam volna.
Harry szemszöge:
 Jajj bakker. Megtaláltak. Csak remélni tudom, hogy nem kiabál, vagy hívja a többieket. Köszönt, én meg persze visszaköszöntem. Arra gondoltam, hogy esetleg autó grammot akar. Sejtelmem sem volt, hogy mást akarhat.
- Nem köszi nem kell segíteni. Csak én folyton itt vagyok, és erre senki nem szokott lenni. És hát ez az én helyem. - mondta.
- Hogy mi van? - döbbentem le. Ez most nem ismer fel, szórakozik velem, vagy mi van? Egyébként is, mi ez az én helyem szöveg.
- Bocsi, nem azért mondtam, hogy ez az én helyem tesó tűnj el, csak szerettem volna idejönni, de látom lefoglalták. - láttam rajta, hogy elszomorodik. Nem akartam, hogy elmenjen, mert akkor bunkónak éreztem volna magam. És nem akartam bántani. Olyan kis gyengének tűnt.
- Mi lenne, ha mindketten maradnánk? - ajánlottam fel.
- Nem zavarlak?
- Dehogy.
- Akkor ha nem bánod leülök. - még senki nem volt szerintem velem ilyen kedves. Olyan kis aranyos. Törékenynek látszik. Furi, hogy ide jár. Vajon miért?
- Csak nyugodtan. - ahogy elnézem nem is ismer fel. - Nem veszélyes ilyen törékeny lányoknak erre járkálni egyedül? Milyen gyakran jársz erre? - elmosolyodott. Varázslatos mosolya volt. Tipikus olyan volt, mint aki az egész földön elég boldogságot tudna adni. El sem tudom mondani.
- Lehet, hogy veszélyes, de én akkor is ide járok. Méghozzá elég gyakran. Mindenkinek kell egy hely ahova elmenekülhet nem?
- Elmenekülhet? - kerekedtek el szemeim.
Lexi szemszöge:
 Egészen kedves ez a fiú. Azt hittem, hogy el fog küldeni. Beszélget velem. És nem mint kivételezettel. Olyan jó érzés, hogy nem ismer. Hogy nem ítél el. És egész helyes is.
- Igen elmenekülni. Tudod a világ elől. Ha bánt valami, vagy kicsit sok a világból folyton ide jövök. Olyan megnyugtató. Nem vagy egyedül, de mégis. - meséltem neki. - És te? Hogy kerültél ide? Senki nem szokott rajtam kívül itt lenni.
- Honnan tudod, hogy nem jár erre senki?
- Mert elég régóta járok ide, folyton máskor, és eddig még senkit sem láttam.
- Én most vagyok itt először. Kicsit elegem volt, és egyedül akartam lenni. De jó hely. - nézett körbe.
- Tudom.
- Máskor is visszajöhetek? - kért konkrétan engedélyt.
- Ha szeretnél persze. - mosolyogtam.
- Jó társaság vagy.
- Nem is ismersz.
- Még.
- Pedig jó, hogy végre nem ismer valaki.
- Dettó. - mosolygott.
- Várj. - mondtam.
Harry szemszöge:
 Ne. Mond, hogy nem fog rájönni, hogy ki vagyok,és visongani fog vagy valami. És megszólalt.
- Te nagyon hasonlítasz valakire csak nem tudom kire. - gondolkodott pár percet, és én már felkészültem a legrosszabbra.
- Te vagy az a srác a 10B-ből nem?
- Osztályra gondolsz? Mert nem vagyok sulis. - egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy mire gondol.
- Az a banda.
- 10B?  Még életemben nem hallottam róla.
- Jajj én sem. A barátnőm mutatott a neten egy bandát, hogy erre kísérjem el. Most lesz nem sokára a fellépésük. Őszintén nincs sok kedvem hozzá. Ööö.. jut eszembe. Így talán rémlik. Van egy számuk a Kiss You. - itt már tudtam, hogy ránk gondol. De nem egy rajongó. Hatalmas kő esett le a szívemről.
- Igen tudom miről beszélsz. És igen én vagyok az egyik énekes.
- Komolyan? Akkor amikor kérdeztem, hogy 10B, miért értetlenkedtél?
- Mert 1D a neve.
- Ja bocsika. - pirult el. És nagyon jól állt neki.
- Nem gond.
- A barátnőm azt mondta, hogy ti egy Londoni banda vagytok, és, hogy micsoda népszerűségetek van. De én nem hallottam még rólatok őszintén szólva. És nem is akarok nagyon elmenni. De mindenképpen elmegyek. - magyarázott.
- És miért döntöttél úgy, hogy eljössz? Csak nem én gyakoroltam rád ekkora hatást? - és kezdtem azt hinni olyan, mint a többi lány.
- Arról szó sincs. Már amikor elhívott igent mondtam. Túl jó ajánlatot kaptam. - felvontam a szemöldökömet jelezve, hogy nem értem,  ő észrevette, és magyarázni kezdett.
- Azt mondta, hogyha elmegyek vele, akkor annyit ehetek amennyit akarok. Kifizeti. A hasam a mindenem szóval erre nem mondhattam nemet. Kihagyni egy ilyet örök hiba lenne.
- Értem. - nevettem el magam.
- Mi az? - nézett rám döbbenten.
- Egy lányt sem hallottam még, hogy ennyire szeretne enni. - elszomorodott, és kezdtem aggódni, hogy megbántottam. - Megbántottalak?
- Nem.
- Akkor miért lettél ilyen letört?
- Mert mindenki ezt mondja.
Lexi szemszöge:
 Eszembe jutott, hogy miért is jöttem ide. De nem gondolhattam sokat erre, hiszen már csak egy gyógyszerem van. Ha kiadom magamból talán jobb lesz. Viszont nem ismertem annyira, hogy kiadjam magam.
- Ez egy hosszú történet, amit most nem mesélhetek el. De talán egy következő alkalommal.
- Nagyon örülnék egy következő alkalomnak.
- Tényleg? - csillantak fel szemeim. Mert eredetileg egy lerázós dumának szántam.
- Igen. - kacsintott egyet.
- Nem vagy te az ilyenekhez túl elfoglalt? Mint 10D tag?
- Amire akarok időt szánni arra tudok is. És még mindig 1D. Nem fogod megjegyezni igaz? - nevetett.
- Hát, majd egy napon lehet. De ki tudja azt még?
- Mikor találkozunk legközelebb?
- Nem tudom.
- Add meg a számod,és majd írok, vagy felhívlak, hogy mikor jó,aztán összeegyeztetjük. - mosolygott. Szép mosolya volt.
 Gyorsan bepötyögtem a számot és arra döbbentünk rá, hogy még egymás nevét sem tudjuk.
- Hogy hívnak? - kérdezte.
- Fontos az most?
- Hát nem tudom, de gondolom ha két ember megismeri egymást általában az az első, hogy bemutatkoznak. És mi ezt kihagytuk.
- Nem szeretek az átlagba tartozni. Nem tartom magam átlagosnak. Pont ezért ne csináljuk úgy ahogyan mások. Nem akarok a többséghez tartozni.
- Legyen.
- Így izgalmasabb. De ezért mond meg, hogy szerinted, hogy hívnak. Kíváncsi vagyok mire tippelsz. Nem mondok rá semmit. Majd kiderül. - vigyorogtam. Lexi soha semmit nem csinál úgy, mint mások. Különc.
- Izabella. És tök jó, hogy végre az én nevem sem tudja valaki. Nem keresel rá ugye?
- Nem. Nem csalok. Amúgy is. Nem is tudom a banda nevére.
- Tényleg nem fogod megjegyezni soha. - nevetett.
- Lehet, hogy nem. Alex. És mit írsz be a névként?
- Nem muszáj tudnod.
- Had írjak be én valamit. Úgy is tudni fogod melyik az.
- Oké. - kezembe adta a telefont, és pedig bepötyögtem  "a különc".
- Remélem megtalálod.
- Biztosan.
- Na kedves Alex kérlek írj be te is valamit, és mellékeld a számodat.
- Jó. - beírt valamit, de nem néztem meg. Majd otthon.
 Beszélgettünk még egy kicsit, majd jeleztem, hogy én indulok.
Harry szemszöge:
- Hazakísérjelek? - ajánlottam fel. Nem igazán szoktam ilyet csinálni.
- Nem köszönöm. Azzal kiadnám magam.
- Egyszer úgy is kiderül ki vagy.
- Igen egyszer. De megvárom, hogy mikorra sikerül kiderítened. Csak akkor találkozok veled, ha kiderítesz valamit rólam. És ez rám is igaz. A következő találkozásig meg kell tudnia mindkettőnknek pár dolgot a másikról. Hajrá.
 Ez a lány nagyon fura. De ez nem rossz. Sőt nagyon tetszik benne. Maga az egész lány. Hamar ki kell derítenem, hogy kicsoda, szóval igyekszem felgyorsítani a dolgokat.
- Akkor, hogy még jobb legyen. Verseny. Aki előbb megtud valamit minimum 5 dolgot a másikról az hív előbb. És ő nyer. A nyertes pedig a következő találkozásról mindent ő talál ki.
- Kihívás elfogadva. Bármit lehet használni a detektívesdihez.
- Oké.
- Na akkor én tényleg indulok. Szia.
- Szia.
 Mit gondol, hogy nem kezdem el már most a dolgot? Tisztes távolból követtem. Egy hatalmas és gyönyörű házba ment be. Talán még híresebb, mint én. Megnéztem a postaládát, és a Parker név állt rajta. Ezután hazafelé is indultam, és végig a telefonomat kutattam, hogy mit írt be, mint név. Aztán megtaláltam. A különc. Ez tetszett. A telefonom pedig rezegni kezdett. Az emlékeztető. De most nem lehetett beállítva semmi. Pár hosszú sor fogadott. Rákattintottam, és nagy meglepetésemre egy idegen emlékeztetőszövet nyitottam meg. Ez állt benne: " Kedves Alex...." Már ebből tudtam, hogy ki írta. Biztosan amikor a nevét írta be. " Kíváncsi vagyok, hogy mit tudsz meg rólam, és mennyi idő múlva. Egy tipp. Kezd a telefonszámom megtudakolásával, mert hamis számot adtam meg. Nehogy már egyszerű dolgod legyen. Puszi: L" Hát nem lesz könnyű dolgom, rendesen feladta a leckét. Viszont ott az az L betű. Ez segített.

6.rész

Harry szemszöge:
 Annyira mehetnékem van. Nem tudok mit kezdeni magammal. Ráadásul kicsit ideges is vagyok, mert ma egy csomó üzenetet kaptam, hogy mennyire szarok vagyunk, és tűnjünk el a szakmából. Hiába mondja az ember, hogy nem érdekel nem foglalkozom vele. Önmagát nem csaphatja be. És dühös leszek az ilyen e-mailektől. Szóval arra jutottam kicsi magányra van szükségem, és kiszellőztettem majd a fejem, szóval elmegyek egy parkba vagy nem tudom. Csak úgy sétálni. Összekaptam magam, és indultam is. Nem haboztam sokat.
- Srácok lelépek. - kiabáltam.
- Hova? - kérdezte Zayn.
- Sétálni. Kell egy kis levegő.
- Minden oké? - aggódott Nial. De nem csak ő. Mindannyiuk szemében láttam az aggódás jeleit.
- Persze. - pacsiztam le mindenkivel. - Nem tudom mikor jövök haza.
- Csak nyugodtan. - veregetett háton Louis.
- Aztán ne sokat depizz haver. - szólalt meg Liam.
- Soha. - és mind elmosolyodtunk. - Na majd jövök. Hali.
 Még nem tudtam, hogy merre vezet az utam. Csak egymás után tettem a lábaim és sétáltam a semmibe. Nem volt célom. Annyira vágytam, hogy mindent alaposan átgondolhassak.
Nial szemszöge:
 Nagyon aggódom Harry miatt. Szomorúnak tűnt mikor elment. Bár tudnám, hogy hova ment, vagy, hogy mi bántja. Remélem ez a séta valahogy rendbe hozza  Egyedül akart kicsit lenni. És, hogy a rajongók se támadhassák le egy szuper kapucni mögé rejtette arcát. Mivel aggódtam, ezt valahogyan csillapítanom kellett. Szóval ettem.
 Gondoltam ne búslakodjon mindenki, elővettem a gitárom, és belekezdtem a kanapén. Little Thing. Aztán mindenki beszállt, és együtt énekeltünk. Bár hiányzott Harry, de mi sem szomorkodhatunk. Sokáig énekeltünk, gitároztunk. A gitárom természetesen kézről kézre járt, és minden új dalt valaki más kezdett játszani. Jó volt ez a közös együtt éneklés. Harry kár, hogy nem lehetett részese.
- Szerintetek mi lehet Harryvel? - kérdeztem.
- Nem tudom, de aggódom érte. Elég letört volt. - válaszolt Louis.
- Szerintem kicsit sok levelet kapott. És besokallhatott. Mármint nem pozitív levélre gondolok. - mondta Liam.
- Figyeljetek. Mi lenne, ha csinálnánk neki valami meglepetést. Nem hatalmas dologra gondoltam. Csak, hogy feldobjuk a napját. - hozta fel Zayn.
- Én benne vagyok. - mondtam.
 Így kezdődött a nagy meglepetés.
Lexi szemszöge:
 Nemet akartam mondani a telefonba Stellnek. Azt, hogy nem lesz semmi bajom. De nem bírtam. Ismét rosszul lettem, és egy neee.. kiáltást hallott szegény. Biztosan aggódik. Levegőhöz alig jutottam, és a szívem is borzasztóan fájt. Szédültem, és hányingerem volt. Sírni kezdtem ahogyan ilyenkor mindig. Mert nem bírtam ezt a fájdalmat. Majdnem belehaltam. Olyan volt mit a halál előtti perceim. Eddig is rettenetes volt, de most különösen. Komolyan azt hittem ott halok meg. Valaki vagy inkább valakik futó lépéseit hallottam felfelé a lépcsőn. Az ajtó kicsapódott. Én pedig nem bírtam tovább és, a padlónak csapódtam. Összeestem. De előtte még meghallottam Stell keserves sikolyát.
- Ne. Lex ne. Könyörgöm... - biztosan mondott egy csomó mindent még utána.
Stell szemszöge:
- Uram atyám  - hebegtem. - Gyerünk adjuk be neki a gyógyszerét. Kat, nem hagyhatjuk meghalni. Könyörgöm. Valamit tennünk kell. Mit csináljunk? - és itt keservesen kiabáltam.
- Mentőt nem hívunk az biztos.
- Nem gondoltam rá. De nem... Kat mit csináljunk most?
- Nem tudom. - egy pohár vízzel öntötte le Lexit. Majd pofozni kezdte. Lement a konyhába, és egyből vissza is jött.
- Mit csinálsz? - kérdeztem.
- Hol a gyógyszere?
- Az a fiók. - mutattam egyik fiókjára.
- Ez az utolsó tabletta. Ma már semmi esetre nem lehet rosszul. Holnapra valahogy szerzek neki. - egy kanállal porrá őrölte a tablettát, és egy pohár vízbe öntötte. Összekeverte, és Lex szájába öntötte.
- Szerinted le fogja nyelni?
- Próbálkozni lehet.
 Lex köhögni kezdett, és torkán lecsurgott az orvosság. Az addigi nyugtalanságom alább hagyott, de még nem tűnt el teljesen.
Lexi szemszöge:
 Köhögőrohamot kaptam, és valami lefolyt a torkomon. Szemeim fájtak. Próbáltam megmozdulni de nem ment.
- Lex hallasz? - kérdezte Stell. Csak bólintani tudtam. Másra képtelen voltam.
- Még rosszul vagy? - faggatott tovább. Ismét bólintottam.
- Tudsz beszélni? - fejemmel pedig nemet intettem.
 Kat a csuklómra, bokámra, és homlokomra borogatást hozott. Szívószállal egy liter vizet a szervezetembe juttattak  Kinyitották az ablakot a friss levegő érdekében. Halk lágy zenét kapcsoltak be, testemet is felráncigálták az ágyra óvatosan. Egy kis idő után jobban lettem.
- Alakul. - szólaltam meg halk, erőtlen, rekedt hangon.
- Ez remek Lex. Mindjárt jobban leszel. - biztatott Stell. Ő mindig ilyenkor mellettem volt.
- Beszélj! - kérleltem.
- Tudod most nagyon megijedtem. Eddig is voltak rosszulléteid, de ez most betette a kaput. Azt hittem meg fogsz halni Lex. Rettenetesen aggódtam, és féltem. - szünetet tartott, és könnyezni kezdett. Folytatta. - Az első gondolatom az volt, hogy mentő. De eszembe se jutott volna tárcsázni. Ha kiderülne a dolog, akkor annak nem lenne jó vége. És a tudat, hogy ők lehet, hogy meg tudnák menteni az életed, de nem hívhatom fel, borzalmas. Minden az én hibám. Ne haragudj. Nem kellett volna linkelnem azokat a szarokat.
- Nem a te hibád.
- Csak azért tettem, mert biztosra vettem, hogy rosszul leszel. És mivel erről nem tud még anyukád sem, ezért nem akartam, hogy ez a suliban történjen meg.
- Megértem Stell. Ne aggódj. Jobban vagyok. És hidd el helyesen cselekedtél. - felültem már az ágyon, és a borogatásokat is levettem magamról.
- Ma már ne gondolj semmire oké? Elfogyott a gyógyszer. Kat szerez neked még holnapra.
- Egy még van. Elraktam a doboztól külön, hogy az a vészhelyzet adag. Ha gáz van azt be tudom venni. Már szinte semmi bajom. De el szeretnék menni sétálni egyedül kicsit.
- Nem kockázatos?
- Nem.
- Jó ha ezt akarod, úgysem tudlak megállítani. Vigyázz magadra nagyon, a pótadag legyen nálad, és a gyors hívást az utolsó pillanatban még be tudd nyomi úgy csináld. Ha nem szólsz bele öt másodpercig lekövetem a beépített GPS-én keresztül.
- Nyugi nem lesz semmi gáz. Köszönök mindent. Átöltöztem, és indultam is.