20. rész (évadzáró)

Lexi szemszöge:
Tíz perc elteltével kopogtak az ajtón. Beengedtem Harryt, és leültünk a konyhába.
- A tegnapi, szóval nekem többet jelentett. - kezdte Harry. Ne csak ezt ne.
- Figyelj Harry. Ez egy meggondolatlan dolog volt, és lehet, hogy te nem így gondolod de én ezt hatalmas hibaként könyveltem el. Elvesztettem az eszemet, mert féltékeny lettem Adamra.
- Ne mond, hogy neked nem jelentett semmit.
- Sajnálom, de nem. Én szeretem Adamet.
- Szóval arra kérsz tartsam titokban?
- Örülnék neki ha ez köztünk maradna.
- És hazudni szeretnél Adamnek?
- Nem. Neki elmondom az igazat.
- És én nem számítok?
- Dehogynem.
- Nekem nagyon fontos vagy Lexi, és nem akarlak elveszíteni.
- Kérlek ne.
- Mit ne? Hiszen élvezted nem?
- De megbántam. És ha még egyszer oda kerülnék, nem tenném meg. Viszont nem vagyok időutazó, így nem tudom meg nem történté tenni a dolgokat.
- Értem, hogy mit mondasz, csak elhinni nem akarom. Szeretlek Alexis. Nekem ez nagyon fontos volt.
- Sajnálom, ha megbántottalak. De nekem pedig Adam nagyon fontos.
- Ha olyan fontos lenne, nem feküdtél volna le velem.
- Nekem nagyon fontos. És dühből döntöttem.
- Valamit nekem is el kell mondanom.
- Hallgatlak.
- Lefotóztuk, mikor Zaynnel smároltatok. És amikor elmentél  a mosdóba, egyedül voltam a nappaliban, ahol ott volt a telefonod, és elküldtem Adamnek a fotót.
- Tudom.
- Honnan?
- Lényegtelen. Tudom és kész.
- Én sajnálom, de bármire kész vagyok érted.
- Hagyd ezt abba Harry. Hidd el, találsz nálam jobbat. Én csak egy lány vagyok, aki most is bánt téged.
- Én téged akarlak senki mást. Ragyogó gyémánt vagy.

- Köszönöm, de a tegnapi után mindent érzek csak azt nem, hogy gyémánt lennék.
- Pedig az vagy.
- Harry megértettél engem?
- Igen. És tiszteletben tartom a döntésed. De nem adom fel. Küzdeni fogok érted.
- Nem éri meg.
- Nekem igen. És most megyek is hagylak.
- Jól van. Köszi, hogy megbeszéltük.
- Én is valamivel jobban érzem magam.
- Akkor szia. - köszöntem el.
- Szia. - hangja szomorú volt.
 Ennem kell. Ez üvöltött belőlem. Viszont most nem ettem, hanem a konditerembe indultam. Kimozgok mindent magamból. Nos a konditeremben elég sokat voltam. Konkrétan már elájultam, annyira túlhajtottam magam. Leültem egy kicsit, hogy erőt merítsek. Hazamentem, és csörgött is a telefonom.
- Szia. - szóltam kicsit félénken a telefonba.
- Szia. - köszönt bele Adam szelíden. - Beszélnünk kellene.
- Igen az remek lenne.
- Elmegyek érted egy óra múlva. Kocsikázunk kicsit meg sétálunk.
- Oké.
- Szia.
- Szia.
 Az az egy óra eszméletlen gyorsasággal telt el. Hamar rendbe szedtem magam, és gyomorgörcsben vártam Adam érkezését. Amikor kopogtak az ajtón mondhatni egyből ajtót nyitottam. Adam állt az ajtóban hatalmas vörös rózsa csokorral. Te jó ég. Nem fogadhatom el.

- Szent ég. - mondtam.
- Ezt neked hoztam.
- Köszönöm, de nem fogadhatom el.
- Kérlek.
- Rendben. Köszönöm. - nem akartam nyavalyogni.
 A virágot vázába tettem, és indultunk is a kocsiba. Az úton egyikünk sem szólt egy szót sem ami kínos volt.
- Mondanom kell valamit. - kezdte mikor leállította a motort.
- Nem nem kell.
- De igen, kérlek hallgass végig.
- Rendben.
- Lefeküdtem tegnap valakivel.
- Én is. - mondtam lehajtott fejjel, és a könnyeim potyogni kezdtek.

 Adam nagyon meglepődött.
- Ne sírj kérlek.
- De igen. Mert katasztrófa amit tettem. Én nem akartam. És ha tehetném megváltoztatnám. De nem tudom. Egyszerűen nem megy. - adtam ki magamból.
- Mind a ketten hibáztunk tegnap. Mit szólnál, ha mind a ketten elfelejtenénk a dolgot?
- Én nem tudom. Nem tudok csak így túllépni azon, hogy ilyen dög vagyok.
- Dehogy vagy dög. - ölelt meg.
- Hogy tudsz ilyen nyugodt lenni, mikor lefeküdtem valakivel?
- Mert én is megtettem, és látom, hogy mennyire megbántad.
- Kérlek beszéljük meg. Ne söpörjük csak a szőnyeg alá.
- Oké. Szóval, amikor Stella eljött te maradtál a fiúknál, ami nagyon feldühített. És én bíztam benned, de mégis csak őt srác vett körül az ő házukban este. Ezért kavartam valakivel. Megcsókoltam. Aztán kaptam egy képet tőled, ahogyan valaki mással csókolózol, ami rettenetesen összetört, mert nagyon fontos vagy nekem. Így dühömben lefeküdtem egy lánnyal. Amit nagyon megbántam.
- Én kaptam egy üzit, amin te csókolózol, szóval féltékeny lettem, ezért én is smároltam valakivel. De én nem tudtam, hogy lefotózták. És nem is én küldtem el a fotót, hanem Harry. Aztán még mindig dühös voltam, és dühből lefeküdtem Harryvel. És gyűlölöm magam érte.
- Lexi végül is nem voltunk együtt, szóval nem csalt meg senki senkit. Ha én nem haragszom rád te miért?
- Mert tudom, hogy megbántottalak, és nem akartam. Nagyon fontos vagy számomra.
- Figyelj rám Alexis. - emelte fel a fejem. - Én nem haragszom, de te se haragudj. Megbeszéltük, és tanultunk az esetből. Szeretlek téged mindennél jobban, és nem akarlak ez miatt elveszíteni.
- Én sem.
- Akkor senki sem mérges?
- Nem. - mosolyogtam.
- Nem bírom nélküled Lexi. Te vagy a mindenem. Nagyon szeretlek. Kérlek lennél a barátnőm?
- Szeretlek. - mondtam, mire Adam megcsókolt.

 Azt hiszem minden helyrejön. De Harryt is csúnyán megbántottam. Ami nagyon fáj nekem. Bárcsak helyrehozhatnám. Remélem megbékél egyszer. Mindenesetre nekem ennyi bőven elég volt. Szóval sajnálom One Direction de ezzel a mi aktánk lezárult. Örülök, hogy megismerhettelek titeket, jó emberek vagytok.



Cukorfalatkáim! <3 Hogy tetszett a rész? :) Nagyon igyekeztem. Remélem ez már lett annyira jó, hogy megajándékozzatok egy komival. :) Elérkeztünk az első évad utolsó részéhez. Rengeteg minden vár még ránk. Garantált meglepetésekben lesz részetek. ;)
Csók ;*
D <3

19.rész

Lexi szemszöge:
 Nem bírtam tovább mellette maradni. Belülről marj szétmart a bűntudat. És le akartam magamról mosni. Bárcsak meg nem történté tehetném. De nem lehet. És a tetteimért vállalnom kell a felelősséget. Fogtam magam, és bementem a fürdőbe. Letusoltam a forró vízben, és igyekeztem levakarni magamról a szégyent de nem ment. Csak minden még rosszabb lett. Kivettem egy törülközőt a szekrényből, és megtörölköztem. A vizes hajam is erősen dörgöltem a törülközőbe. A táskámból szerzett hajkefével kifésültem a hajamat. Nagy örömömre egy új fogkefét is találtam, amit kölcsönvettem, így a fogaim is tiszták voltak. Felöltöztem, és amikor belenéztem a tükörbe, a könnyeim záporesőként kezdtek hullani. Nem tudtam abbahagyni. Amikor csak rágondoltam rettenetesen rosszul éreztem magam. Annak ellenére, hogy a lehető legtisztább voltam, mégis teljesen mocskosnak éreztem magam. És mi Lexi problémáira a gyógyír? A kaja.
 Halkan kiosontam a szobából, és a konyha felé vettem az irányt. Amikor a konyhába értem, és hang törte meg a csendet, ami megrémisztett. Azt hittem a lelkiismeretem zaklat ismét. De ez most kivételesen egy ember volt.
- Hát te? - kérdezte valaki mögülem.
 Megfordultam és szembesültem Niall csillogó szemeivel, amik aggodalmat tükröztek, egy csepp szomorúsággal vegyítve.
- Ööö... ne haragudj... fel keltettelek? - dadogtam.
- Nem dehogy is. - húzta mosolyra száját. - De történt valami, hogy hajnal négykor te a konyhában vagy?
 Erre most mit mondtam volna? Igen Niall katasztrofálisan hatalmas gond van. Akit szeretek valószínűleg egy másik csajjal hentereg, engem megrészegített Adam félrelépése, és lefeküdtem Harryvel, akit alig ismerek. Igyekeztem mindent leplezni. Nem akartam, hogy erről a szörnyűséges lépésemről bárki is tudjon. Adamnek persze elmondok mindent. Mert joga van hozzá, hogy tudja.
- Nem dehogy. - mondtam a lehető legmagabiztosabban.
- Akkor, hogy kerülsz ide?
- Nos, megéheztem kicsit, és nem is igazán tudtam aludni. Lehet, hogy kényelmes az az ágy, de valami nem hagyott aludni.
- Akkor mit szólnál, ha most ennénk valamit, és beszélgetnénk kicsit. Talán segít.
- Rendben.
 Niallel kentünk jó pár nutellás kenyeret. Amint kiderült ő is haspók. Öntöttünk hozzá narancslevet, és leültünk beszélgetni.

Nem beszéltünk konkrét témáról, csak úgy beszéltünk. Ami nagyon jól esett, mert végre valami elterelte a figyelmem arról a hatalmas szégyenről, amit éreztem. Nagyon féltem, és igazából fogalmam sem volt hogyan tovább. Csak reménykedni tudtam, hogy mindent a lehető legtisztábban tudom kezelni. Már ha ezt az egészet lehet tisztán kezelni.
- Na próbáljunk még aludni kicsit. Garantálom, hogy senki nem fog felkelni tíz óra előtt. Addig van még időnk. Pihenj kicsit te is. - mondta Niall.
- Rendben. - mosolyogtam vissza.
 Visszamentem a szobába, de nem szerepelt a terveim között, hogy lefeküdjek Harry mellé. Sőt ebben az egész házban nem tudok tovább maradni. A hajam már rég megszáradt szerencsémre. Rúzzsal írtam Harrynek egy cetlire üzenetet. Majd halkan kiosontam, és igyekeztem minél hamarabb elhagyni ezt a helyet.
Harry szemszöge:
- Jó reggelt. - öleltem volna át Lexit. Igen azért csak ha, mert mellettem nem volt senki az ég világon. Hirtelen felültem az ágyon. Akkor vettem észre egy cetlit. Jajj ne rosszat sejtek.
 "Harry kérlek ami történt ne mond el senkinek. Sajnálom, de nem tudtam itt maradni. Örülnék, ha ezt ennyivel le is zárnánk. L."
 Ne, ne, ne, ne, és ne. Könyörgöm miért ilyen bonyolult minden. Nem hiszem el komolyan. Mindenesetre nem akarom még inkább eltolni magamtól ezért tiszteletben tartom a kérését. Nem beszélek erről senkinek. Viszont nem hagyom annyiban. Nekem Lexi túl sokat jelent. Túl közel engedtem magamhoz, ami nem lett volna szabad, de megtörtént. Mindent meg kell tennem, hogy visszaszerezzem.
 Elmentem lezuhanyozni, hogy felfrissüljek, és némi erőt szerezzek. Kimentem a konyhába némi harapnivalóért, ami nagy döntés volt, mert már előre tudtam, hogy mindenki meg fog rohamozni a kérdéseivel.
- Jó reggelt. - mosolygott Liam.
- Lexi még mindig alszik? - kérdezte Zayn.
- Nem. - feleltem határozottan, és igyekeztem azt mutatni, hogy nem történt semmi.
- Akkor bemegyek hozzá. - vigyorgott Louis. - Megkérdezem kér-e reggelit.
- Ne tedd. - mondtam.
- Fürdik, vagy öltözik? - kérdezte Liam.
- Egyik sem.
- Hát akkor? - kérdezte Niall.
- Elment.
- Hogy-hogy lelépett? - kérdezte Zayn.
- Korán reggel dolgoznia kellett menni. - jobb nem jutott az eszembe.
- Mondanám, hogy felhívom, de telefonszámot azt nem adott. - vont vállat Lou.
- Hazzának megvan. - mondta Liam.
- Akkor majd felhívjuk. - mosolygott a répazabáló.
Lexi szemszöge:
 Hazasétáltam a sötétben és hidegben, de erre most nagy szükségem volt. Hazaértem és csináltam magamnak forrócsokit, meg még pár nutellás kenyeret. Relaxáció Lexi módra. Bekapcsoltam a hifit, amiben a kedvenc cd-m volt. Nem aggódtam, hogy valakit felzavarok, hiszen a szomszédok semmit nem hallanak meg, mivel szándékosan vastag falaink vannak, és elég távol is vannak a házak egymástól. A házban pedig egyedül voltam. Így feltekertem a hangerőt, és csak ettem, hallgattam a zenét, és gondolkodtam hogyan tovább. Két óra elteltével meguntam. Bepakoltam a mosogatóba, kikapcsoltam a zenét, és felmentem a szobámba. Bekapcsoltam a gépem. Egy darabig csak képeket nézegetem, amit Adammel készítettünk a napokban. Akkor kellett rájönnöm, hogy szeretem. Méghozzá nem kicsit. Meg akarom ezt vele beszélni. Muszáj. Írni kezdtem. Elég sok szomorú verset sikerült kreálnom, amit soha nem vagyok hajlandó megmutatni senkinek. Mert Alexis Olivia Rose Parker, minden helyzetben boldog. Történjen bármi. Az emberek is így könyveltek, szóval nincs más választásom, mint felvenni egy álarcot. Ezekkel a gondolatokkal aludtam el kimerültségemben.

- A francba. - dühöngtem, mikor a telefonom megszólalt. - Igen? - nyomtam le a zöld gombot.
- Jó reggelt. - köszönt bele, Harry.
- Jó reggelt. - köszöntem neki.
- A srácok fel fognak majd hívni. Azt mondtam nekik, hogy korán reggel dolgoznod kellett menni.
- Rendben. Köszi.
- Nincs mit. És igazából nem csak ezért hívtalak.
- Miért másért?
- Örülnék, ha megbeszélnénk ezt az egészet.
 Végül is vele is meg kell beszélnem. Ez így tisztességes. Érthető is, valószínűleg nem érti mi történt. Megérdemel ennyit. Sóhajtottam majd válaszoltam neki.
- Én is.
- Ha egy óra múlva átmegyek megfelel?
- Igen. - minél előbb mindent tisztázni akartam. Mindenkivel. És előbb vele kell megbeszélnem aztán Adammel.
- Akkor egy óra múlva. Addig biztosankeresnek a srácok.
- Oké.
- Szia.
- Szia. - köszöntem el.
 Először is össze kell szednem magam. Aztán beszélnem kell legelőször Stellával. Utána Harryvel, majd jöhet Adam. Tárcsáztam is Stellt a zuhany alól.
- Szia. - köszöntem neki.
- Szia. - köszönt vissza.
- Át tudnál jönni? Nagyon nagy baj van, teljesen összezavarodtam, és szükségem van rád.
- Persze. Azonnal ott vagyok.
 Igaza is volt, mert mire kijöttem a zuhany alól, Stella már a szobámban várt.
- Na mondjad mi történt. - mosolygott bátorításképp.
- Nagyon nagy hülyeséget csináltam. - kezdtem.
 Beálltam a paravánom mögé, onnan kezdtem bele, miközben felöltöztem.
- Szóval, mikor te elmentél nem sokra rá, küldted az üzenetet, ami tudjuk miről szólt.
- Igen.
- Aztán csak kicsit ellazultam. Üvegeztünk a fiúkkal, és azt csináltam, mint általában.
- Szóval vállaltad a dolgokat.
- Igen. Nem voltak túl komoly dolgok. Csókolóztam Zaynnel, és tejszínhabot nyaltam Niallről.
- Eddig nem gáz ne aggódj.
- Bárcsak ennyi lenne. Azért csináltam, mert dühös voltam, hogy Adam mással annyira jól érzi magát. És tudom, hogy még nem vagyunk együtt ezért semmi jogom felelősségre vonni. Így úgy gondoltam én is megtehetem. Aztán Harry mellett aludtam volna. De... és innen kezdődnek a problémák.
- Ajjaj. - mondta.
- Igen bizony, én is ezt mondom. Lefeküdtem vele Stella. - jöttem ki a paraván mögül, és leültem mellé.
- Jó nyugi.
- Már, hogy tudnék megnyugodni? Szeretem Adamet, és erre lefekszek egy olyan fiúval akit alig ismerek. És ha ez nem lenne elég Harry is hülyén érzi magát, még én is. És abba bele sem merek gondolni, hogy Adam mit fog szólni, ha megtudja.
- Elmondod neki?
- Igen. Az a legtisztább. Vállalnom kell a felelősséget.
- Igazad van. Szerintem is ez a legjobb. De figyi, ezt kettőn közt mondom. Adam azért akadt ki, és kezdett ki a csajjal, mert megtudta, hogy te ott alszol a fiúknál, én meg nem. Aztán kapott valami képet amin te Zaynnel smárolsz. Ezért ő is lefeküdt a csajjal.
- Ó ha.
- Igen.
- De várj. Én nem küldtem semmi képet.
- Márpedig még nekem is megmutatta.
- Te szent ég. Elmentem mosdóba, a telefonom kint volt és Zayn bejött. Ő tuti nem volt. Liamet, és Niallt egyértelműen kizárom. Louis sem hinném, hogy ilyet tenne. Harry... Hjaj. Eléggé belemerültünk abba a csókba és nem egy rövid csókról beszélünk. Lefotózták.
- Sajnálom Lexi.
- Ne nem kell.
- Bocsi.
 Stell tudja, hogy gyűlölöm, ha sajnálnak. Egy kérdés keringett csupán bennem. Harry miért? Mindenesetre nem támadom le. Ezt is megbeszéljük majd.
- Ne aggódj Lex. Adam imád téged és ugyan ezt a beszélgetést lefolytatta velem és Rayannel. Meg fogjátok oldani. Csak mondj el mindent őszintén.
- Ez eddig is terveim között szerepelt.
- Olyan aranyos volt, amikor két órával ezelőtt elsírta magát, hogy mennyire megbánta a dolgot, és, hogy nem tud nélküled élni. Ő teljes szívéből tisztán szeret. Ne aggódj. Biztosan megbocsájt. Főleg, mert ő is ugyan ezt követte el. Ma fel fog hívni, és találkozót kér majd. Mondj igent. Csak ennyit mondok. És beszéljetek meg mindent.
- Stella annyira szeretem. És úgy kétségbe esetem.
- Elhiszem.
- Nem sokára jön Harry és vele is mindent megbeszélek.
- Jól van Lexi. Jó ember vagy. És te is hibázol ahogyan mindenki. A szerelem megvakított kicsit. De nagyon tisztán intézed a dolgokat. Ez becsületes.
-Köszi Stell, de akkor is egy barom voltam.
- Csak egy hiba volt.
- Egy hatalmas hiba.
 A telefonom csörögni kezdett. Először azt hittem Adam. De mikor felvettem egyértelművé vált az ellenkezője.

- Hali csajszi. - köszöntek a srácok.
- Sziasztok. Mi a helyzet?
- Semmi különös. És veled? Miért léptél le olyan korán? - búslakodott Zayn.
- Dolgoznom kellett menni. - Stella kérdő tekintettel nézett rám.
- Nincs kedved a héten még valamikor befutni hozzánk? - kérdezte Lou.
- Eléggé be vagyok táblázva. Sajnálom. Most egy ideig nem érek rá. - jó lehet, hogy nekik kicsit füllentettem, de nekik képtelen lettem volna a szemükbe mondani.
- Hé itt van Stella is ám.
- Csaó Stella. - köszöntek bele a telefonba.
- Sziasztok. - átvette a telefont. Én pedig egy lapra írtam fel, hogy csak ő tudja a dolgot, mi Harryvel, és majd még Adam. Erre bólintott.
- Most viszont le kell tegyük, mert mennünk kell. Sziasztok. - mondtam a telefonba.
- Sziasztok. - köszöntek vissza egyszerre.
 Kinyomta a telefont, és Stellának kezdtem magyarázni.
- Tudod tisztán akarom intézni a dolgokat. De nem akarom a hibámat világgá kürtölni.
- Ez a te dolgod nem szólok bele. Én is így tennék a helyedben. Akinek tudnia kell tudni fogja, vagy tudja.
- Igen valahogy így.
- Figyu én most lépek. Sok szerencsét a mai naphoz, és kitartás. Erős vagy. - kacsintott.
- Köszi, remélem minden jól alakul.
- Minden rendbe jön.
 Stella elment, és hatalmas mázlimra senki nem volt otthon. Anya ugye elutazott, Kat pedig nem jön a héten.

Manócskák! :) Még mindig csendesek vagytok, ami nagyon szomorúvá tesz. Ismét csak remélni tudom, hogy örömmel olvassátok ezt a részt.
U.I.: nagyon boldoggá tennétek pár sor véleménnyel, komiban. :)
Csók ;*
D <3

18.rész (+18)

INDÍTSD EL!!

Lexi szemszöge:
- És most? - kérdeztem.
- Most? - kérdezte Harry.
- Leteszel?
- Nem.
- Akkor, egész este itt fogsz tartani?
- Ha azt kell akkor igen.
- Rendben. - elővettem a telefonomat, és megnéztem történt-e valami twitteren.
 Terveim között szerepelt megkérdezni Stellától, hogy jobban van már, vagy még gond van. Harry viszont kivette a kezemből a telefont, és ledobta az ágyra. Egymás szemébe néztünk. Én arra vártam, hogy most mi fog történni.
- Amikor azt mondtad, hogy az alapján döntesz, hogy kinek a legjobb az ágya, már akkor tudtam, hogy velem töltöd az éjszaka további részét. - vigyorgott.
- Nekem mindegy ki mellett alszom, ha kényelmes. Ha már itt tartunk ugye nem horkolsz, esetleg forgolódni szoktál este, és ha igen akkor sokat?
- Őrült. - nevetett.
 Nekitámasztott a falnak és megcsókolt.

Eszembe jutott Adam, és vele együtt az is, hogy ő éppen mással érzi nagyon jól magát. Akkor én miért is ne tehetném? Ezért kapva kaptam az alkalmon.
- És most már leteszel?
- Nem.
 Leültetett az asztalára, és csak vártam, hogyan tovább. Megint megcsókolt. Bennem pedig felmerült ismét, hogy miért is ne? Ő a derekamat fogta, én pedig a hajába túrtam.
- Még most megengedem, hogy dönts. - mondta zihálva. - Maradsz a szobában, vagy alszol inkább egy másikban?
- Elfelejtetted? Kényelmes az ágy. Itt nem hagynám. - válaszomra elnevette magát megint felemelt, de most az ágyon kötöttünk ki.

 Csókolt, és csókolt egyre vadabbul. Következőnek a nyakamat nézte ki magának, és azt kezdte el csókolgatni.

A pólóm alá nyúlt és egy laza mozdulattal le is vette rólam. Követtem példáját, levettem róla a felsőt. Az a mosoly ami akkor megjelent az arcán olyan más volt, mint a többi mosolya. Visszatért a számra, és a nadrágom gombjával játszott. Hamar sikerült is elérnie amit akart. Egy pillanattal később már nadrág sem volt rajtam. Nem bírta kivárni ameddig én veszem le róla a nadrágját, ezért ő vette le saját magáról.Egyébként a látvány nem volt rossz. Tökéletesen kidolgozott felsőteste elterelte egy kicsit a figyelmem. Nem tudok tovább várni. Felülre kerültem és most én vettem át a vezetést. Kezeit lefogtam, és csókolni kezdtem. Minden bizonnyal élvezte, mert belenyögött. A kezeit kiszabadította, és gyakorlott mozdulattal kikapcsolta a melltartómat. És mielőtt eldobta volna megnézte a címkét.
- Én eltaláltam volna.
- Persze. - nevettem.
 A hasamat kezdte puszilgatni, majd a melleimet. Végül a bugyim is lekerült rólam, ahogyan róla is az alsógatya.
- Remélem nem akarod megkockáztatni, hogy szülők legyünk. - mondtam.
- Ne aggódj még semmi kedvem a gyerekneveléshez.
- Akkor ezt megbeszéltük.
 Először egyik ujját helyezte fel, aztán érzékelte, hogy többet is kibírok, így kettővel folytatta. Szerepcsere következet. Lassan kezdtem el Harry férfiasságát kényeztetni.
- Jesszusom, Lexi. - nyögte.
 Mikor már tudtam, hogy ő is készen áll, felfeküdtem rendesen az ágyra, ezalatt pedig Harry egy óvszert húzott fel. Aztán belém hatolt. Megcsókolt, majd lassan elkezdett mozogni.

Felvett egy ütemet, ami mondhatni tökéletes volt. Belekarmoltam a hátába, ami tettszett neki. Csókjaink között alig volt időm levegőt venni. A vágy keringett az ereimben. Nem akartam, hogy ennek a csodálatos pillanatnak vége legyen. Csak érezni akartam, hogy Harry mellettem van, és nem enged el.

- El sem tudod képzeli, hogy csak ma hányszor képzeltem el. - mondta Harry.
- Már nem kell képzelődnöd.
- Szerencsére. Nem bírtam volna tovább türtőztetni magam.
Harry lágy ajkai minden porcikámat bejárta. A mellemet simogatta, és a nevemet suttogta. Én a selymes hajába túrtam. Felemelte fejét, és rám nézett. Azok a tündöklő zöld szemek mondani akartak valamit, de a vágy uralkodott felettük. Így csendben elhallgattak...
Harry szemszöge:
 Lexi csodálatos. El sem hiszem, hogy most éppen velem van. Mondjuk lehet, hogy holnap mikor már mindent tisztán lát, nem fog örülni a hevességünknek. Bárcsak ez a pillanat örökké tartana. Azt akarom, hogy csak az enyém legyen, és senki másé. Magamhoz akarom ölelni, és ott tartani a végtelenségig. Nem gondoltam volna, hogy ez a lány ilyen érzéseket fog valaha is kiváltani belőlem. Mindennél jobban akarom. Minden porcikája tökéletes. A szemei világítanak az éjszakában, és a tökélyt sugározzák. Gyengéd kezei a hajammal játszottak. Minden porcikáját mélyen magamba akarom szívni. Testét végigcsókoltam.

A lábait derekam köré kulcsolta, így beljebb jutottam. Két nagy sóhaj szabadul fel az éjszakában. Lágy vonásait, mintha szobrász formázta volna. Amikor a szemébe néztem, valami újat láttam. Valami olyat, amit még soha. Tündöklő szemei feketékké váltak a vágytól. Ajkai mágnesként húztak magukhoz. Gyengéden megcsókoltam, de többet akart.

Egyre hevesebbek lettünk. Aztán megharapta a szám.
- Szóval ezt érezte Zayn is. - mondtam.
 Mondandómra kacér mosoly jelent meg arcán.
Lexi szemszöge:
Harry elment, és lökött rajtam egy utolsót.
- Azta. - mondta. - Ez nem volt semmi. Tökéletes volt.
- Ez Harry mindennek nevezhető csak semminek nem.
 Magához húzott, és a hajam kezdte simogatni.
- Megbántad?
- Nem.
- De nem tűnsz valami feldobottnak. Élvezted egyáltalán?
- Persze. Csak elfáradtam.
- Nem csodálom. Aludjunk. - mosolygott.
- Előtte megnyugtatna ha válaszolnál egy kérdésemre.
- Mondjad csak. - simította meg az arcom.
- Megeshet, hogy a srácok hallottak minket?
- Nem. Hangszigetelt falaink vannak. Azért, hogy bárki bármit csinálhasson. Ha sikítasz sem hallják meg.
- Nem próbálom ki.
- Csak nyugodtan. - nevetett.
- Inkább aludjunk. - én nem voltam nevetős kedvemben.
- Jó éjt szépség.
- Jó éjt Harry.
 Harry pár percen belül már mélyen aludt. Egyenletesen szuszogott mellettem. Nem tudtam aludni. Nem volt tiszta a lelkiismeretem. Harry kérdése még jobban felébresztette bennem, hogy nagyon nem ez volt a helyes út.

Itt a várt rész. :) Még sosem írtam +18-as részt, remélem jól sikerült, és tetszett. A véleményeitekre nagyon kíváncsi vagyok. ;) A feliratkozókat is nagyon nagyon szívesen fogadom! :P Nincs több mondanivalóm imádott manócskáim.
Csók ;*
D <3