5.rész

Harry szemszöge:
Sajgó háttal ébredtem. És nem csak a hátam fájt.Minden porcikámat fájlaltam  A kezem pedig igyekezetem kiszabadítani Zayn feje alól. Alig érezem a kezem úgy elzsibbadt. Nem igazán sikerült a dolog finoman szóval fogtam és kirántottam a kezem. Amire Zayn fel is ébredt. Feje hatalmasat koppant.
- Öreg mi a fészkes fenét csinálsz? - kért számon, morgós hangon.
- Fáj a karom. És mégis, hogy került a fejed alá? - érdeklődtem, mert nem rémlik semmi hasonló, hogy így aludtam volna el.
- Kemény volt a föld. Szóval kellett valami. Meg is kérdeztem, hogy odaadod-e a karod, de nem válaszoltál, szóval fogtam és ráfeküdtem. - ült fel.
- Basszus mi ez már? - röhögtem el magam.
- Most mi van? - hunyorgott szemeivel.
- Szerinted nekem puhább talaj jutott?
- Ki tudja?
- Hát nem! De mindegy.
- Ez van. - vonta meg vállait.
 Elindultam keresni Nial ételraktárát, mert elég kajás voltam. Nial aludt amikor benyitottam a sátrába. Leguggoltam a hatalmas táska elé, és épphogy kezem hozzáért, az én kezem megragadta valami. Vagy valaki. Végignéztem a karon és a test tulajdonosát néztem. Nial teljesen éber volt. Mintha az előző pillanatban nem aludt volna mélyen.
- Mit szeretnél? - emelte fel egyik szemöldökét.
- Csak egy banánt.
- Oké. Majd én kiveszem. Mert tuti, hogyha ti belenyúlkáltok, akkor összeborul minden, és összenyomódnak a kaják.
- Rendben Nial. Nyugi. Csak adj egy banánt. - tudtam, hogy nem az irigység vezérli, hanem az, hogy nehogy felborítsuk a "rendszerét". És igaza volt, mert ha rajtunk múlt volna, már lehet, hogy összenyomódott banánt kapnék. Nial nem csak szerette a kajákat, hanem értett is hozzájuk. Ő rendet tartott.
- Tessék. Még valami? - nyújtott két banánt a kezembe. - erről beszéltem. Nem az irigység miatt ilyen.
- Nem kösz.
- Biztos vagy benne? Nagyon sok mindent hoztam. Kérhetsz szinte bármit.
- Tuti haver. - veregetem vállon. - Köszi. Rendes vagy.
- Alap dolog. - vont vállat. Majd visszafeküdt aludni.
 Azon gondolkodtam, hogy mikor hazaérünk be kellene menni valami wellnesz szállóba. Minden tagom olyan szinten sajog, hogy az borzalom. Minden csontom recseg-ropog. Elszoktam már a hasonló dolgoktól.
- Szívassuk meg Liamet, és Louist. - jött oda Zayn.
- Oké. - egyezett bele egyből Nial.
- És mit csináljunk? - kérdeztem.
- Egy visszafogottat így korán reggel. Öntsük le őket vízzel. És utána kiabáljunk. Ennyi. Nagy dolgot most nem lenne jó ötlet véghezvinni. Épp csak annyira, hogy érezzék a törődést. - mind elvigyorodtunk, mert tuti biztos, hogy kiakadnak majd. Méghozzá nagyon. Mikor benyitottunk a sátrukba, még mindig mit sem sejtve aludtak. Zayn pedig egy hang nélkül mutogatta ujjait. Háromtól visszafelé számolt. Mikor kezét ökölbe szorította kezünkben lévő flakonokból az összes víz Louisra, és Liamre ömlött. Egyszerre ugrottak fel.
- Mégis mit csináltok? - kérdezte a vizes Liam.
- Ébresztő. - nevetett Nial.
- Ne is gondoljátok, hogy ezt élve megússzátok. - emelte fel mutatóujját Louis.
- Pedig jó lenne. - mondtam.
 Liam, és Louis hatalmas sóhajtásai után megnyugodtam. Tudtam, hogy nem tesznek most semmit. Most még. Meglepetést akarnak. De tuti biztos, hogy ennek rossz vége lesz. Mindannyian összepakoltuk a cuccainkat, és hazaindultunk. Az úton rádiót hallgattunk, és pár jó dalnál mi is beszálltunk az éneklésben. Hazaérve, utam egyenesen a szobámba vezetett. Pár pillanattal később pedig már a zuhany kellemes melegének vízét éreztem testemen. Nagyon jól esett lezuhanyozni. Aztán felvettem egy alsógatyát, és az ágyba indultam. Nagyon hulla voltam,és szükségem volt pár órára. Befeküdtem a takaróm alá, és szemeim lehunytam  Mikor végre elaludtam, testemet hideg víz borította. Mikor kinyitottam a szemem, megláttam Liamet.
- Egy-egy. - szólalt meg.
 Kikászálódtam az ágyból, és az ágyneműm kiraktam a teraszra,hogy majd ott megszárad. Addig is aludni akartam, szóval elővettem egy plédet, és megoldottam a problémát. Aludhattam olyan három órát, amikor nagy kiáltásra keltem, és azt követte egy hatalmas nevetés. Megindultam a hang irányába, és nem nagy meglepetésemre Zayn állt dühösen, és vizesen a nappaliban.
- Rákérdezzek? - húztam el a szám.
- Louis. Mikor végre megcsináltam a hajamat. Ahh... Kezdhetem elölről. - és pufogva visszament saját fürdőjébe.
- Na, már csak Nial maradt. - ültem le a bárszékre, a konyhapulthoz.
- Bizony, bizony. - mondta sejtelmesen Liam. Aki épp a hűtőben kotorászott.
- Tervek?
- Vannak.
- És nem avatsz be?
- Már miért tenném? - nézett rám egy pillanatra.
- Engem már megszívattatok. Fifti-fitfi van. Szóval...
- Nem.
- Ne már.
- De bizony. Majd meglátod.
Nial szemszöge:
 Mivel csúnya tréfát űztünk reggel Liammel, és Louissal ők bosszút esküdtek. Hazza, és Zayn már visszakapta. Már csak én maradtam. És meg kell, hogy mondjak kezdek aggódni. Mikor hazaértünk elmentem enni, aztán letusoltam. És felhívtam a haverom, hogy visszahozhatja Dorothyt. Már hiányzott a kis szőrpamacs. Csengettek, és én nyitottam ajtót. Dorothy pár másodperccel később már a szobámban volt. Én az ágyban feküdtem, és a neten beszélgettem pár emberrel. Aztán megéheztem, szóval lementem enni. Elkészítettem a fincsi ebédem, és beültem a TV elé a kanapéra. Kapcsolgattam a csatornákat, és megálltam egy rajzfilmnél. Ez jó lesz. Nagyon elmélyültem a mesében, amit nem lett volna célszerű, mert a nyakamban éreztem a hideg, és vizes felismerést. ÉS a hátamon végigfolyt a jéghideg víz.
- Bocsi Nial.
- Egyenlítettetek. Végre. - mindketten felemelték szemöldökeiket. - Azt akartam, hogy gyorsan túl legyek rajta. - magyaráztam.
Lexi szemszöge:
 Frissen az ébresztő idegesítő csörgése nélkül keltem fel. Összefogtam a hajam, és lerohantam a konyhába. Roppant éhes voltam már. És nagyon jól esett, mikor leértem frissen várt ez. Imádom az epret. Az a mindenem. És a többi gyümölcsöt is kedvelem. Ez most különösen jól nézett ki.
- Köszi Kat. - mosolyodtam el.
- Ugyan. - legyintett.
- Jajj nem is meséltem. Megyek koncertre.
- De boldog valaki.
- Nem a koncert miatt. Megígértem, Stellnek, hogy elkísérem. És cserébe annyi kaját vesz nekem amennyit akarok.
- Jól hangzik. És milyen koncert.
- Fú, hát azt már meg nem mondom. Valami hosszú neve van. De van rövidítése azt hiszem, hogy 10B. Vagy valami hasonló.
- Értem. még nem hallottam róluk.
- Én is nem rég. Pedig Stell azt mondta, hogy itt Londonban élnek, és, hogy rettenetesen népszerűek világszerte.
- Akkor élvezd majd helyettem is.
- A kajálást élvezni fogom, a koncertet szerintem kevésbé.
- Nem a te műfajod?
- Még nem tudom. Azt istenigazából élőben kell hallani, hogy az ember meg tudja mondani.
- Aztán úgy fogsz hazajönni, hogy a pasid a frontember.
- Ugyan Kat. Úgy ismersz te engem?
- Nem. De megtehetnéd.
- Sok mindent lehetne. És sok mindent nem teszünk meg. Azért, mert nem akarjuk.
- Szóval azt a rengeteg udvarlót is így utasítod el?
- Miről beszélsz? - nevettem.
- Ugyan már Lexi. Tudok én mindenről. És tudom, hogy minden ujjadra juthatna egy fiú, ha akarnád. És azt is tudom, hogy egy nap legalább öt szerelmi vallomást próbálsz egy barátság kezdetévé formálni.
- Erre mit mondjak?
- Semmit Lex. Hiszen fiatal vagy, okos, és gyönyörű. Élvezd az életet, és legyél szerelmes. Hidd el nekem az a legjobb dolog a világon.
- Mindenki ezt mondja. De ezt nem lehet erőltetni. Az majd kialakul.
- Így van. Csak azt próbálom mondani, hogy ne fordulj el a dologtól. Mindenkinek szüksége van rá kivétel nélkül.
- Rendben Kat. Akkor hazahozom neked a frontembert.
- Jajj ne butáskodj. Csak miattad mondom. Rengeteg lehetőséged van.
- Igen. De én most tanulni akarok, a jövőm érdekében, és a barátokkal lenni.
- Hidd el, hogy majd jön valaki aki meghódítja a szíved. Aki tényleg küzdeni fog, akkor is ha neki is nemet mondasz.
- Legyen így Kat. Legyen így. Akkor ne szedjem fel neked a frontembert? - emelgettem meg a szemöldökeim.
- Isten mentesen.
- Ne felejtsd el, én felajánlottam.
- Akármennyire nem hiszed, simán haza tudnád hozni minden hazugság nélkül.
- Ha te mondod Kat.
- Én mondom.
 Beszélgetésünket a telefonom csörgése szakította meg.
- Mondjad Stell.
- Dühös leszel, de tudnod kell.
- Mi az?
- Menj fel a szobádba, és lépj fel a netre. - felsiettem az emeletre, és a laptopom már be volt kapcsolva.
- Oké. Fent vagyok.
- Rendben linkelem.
 Küldött egy linket facebookon, én rákattintottam, és egy szavazás ablaka ugrott be.
- Figyelj Lex, az a helyzet, hogy ez nem mind. Belinkelem az összeset amit én találtam eddig. Most nagyon beindultak, és minimum ezer ilyet csináltak veled. - mondta a telefonba.
- Ki feküdne le Alexis Olivia Rose Parkerrel? Lexi a pasihalász, vagy egy elkényeztetett liba? - olvastam fel hangosan.
- A többi nem szavazás, csak puszta "tények" rólad. És egy csomó oldal van ahol az életrajzod írták. Mind hamis.
- "Alexis minden hónapban meglátogatja a plasztikai sebészetet, hogy a sok kaja által felszedett kilókat eltüntessék." "Lexi csak azért eszik ennyit mindenki előtt, hogy felvágjon. Otthon koplal." "Alexis Olivia Rose Parker az elkényeztetett libák, főkirálylánya." Te jó ég. Miért csinálták ezeket?
- Ez egyszerű. Féltékenyek, és tönkre akarnak tenni. Egy a fontos. Kérlek most nyugodj meg. Könyörgöm. Azért szóltam, hogy ne a suliba legyél rosszul a nagyközönség előtt. Átmenjek?
- Nem, ne, ne, ne. Figyelj majd megoldom.
- De le kell nyugodnod Lex.
- Ez egy hülye kérés.
- Tudom, de nem akarom, hogy bajod essen.
- Nem fog.
- Aggódom érted. Ne csinálj semmit. Csak menj mosd meg az arcod, és jobban leszel.
- Nem fog rámenni az egészségemre. Már tudom kontrollálni.
- Dehogy tudod. Viszont kélek vedd be a gyógyszeres, és feküdj le aludni. Hívjak orvost vagy valami?
- Nyugi Stell. Minden rendben lesz...
- Bár így lenne. Rosszul vagy?
- Nee.... - és megszakadt a vonal, mert kezemből kiesett a telefon, és a padlón kinyomódott a hívás.

4.rész

Lexi szemszöge:
 Szemeim nem akartak kinyílni. Mi a francnak kell felkelnem? Egész estémet forgolódással töltöttem. Miért nem látják bennem mások ki is vagyok igazából? Ezen járt az agyam. Tényleg be kell vallanom, hogy teljesen félreértették a helyzetet. Szégyenítsem meg magam? Mondjam el nekik, hogy apám nem egy drága országban dolgozik, és nincs már anyámmal, hanem elhagyott mikor anyám bekapta a legyet? Vagy, hogy annyira nincsen pénzem arra, amire szeretnék költeni, hogy modellkedést vállaltam? Hogy az "utlraszupermegamenő" ruháim mind onnan vannak, azért mert ajándékba kapom? Vagy, hogy azért lakunk ilyen szép házban, mert anyám apja,aki elég sok barátnak köszönhetően sikerült olcsón ilyen házat építtetnie  és mikor ő meghalt ránk hagyta? Elegem van az emberekből. Nem is ismernek. Nem szabad ezen ennyit rágódnom.
 Szokásos reggeli rituálémat elvégeztem, és kicsit hamarabb lettem készen. Már mehetnékem volt nagyon, és a düh majd szétmart belülről  a fájdalommal együtt. Észre sem vettem, hogy nem is, hogy nem ébresztőre keltem, hanem magamra. 5 óra volt mikor teljesen kész voltam. Furcsa, hogy Kat így is friss reggelivel várt. Talán hallotta, ahogyan botorkálok. Gondoltam, hogy elmegyek arra a helyre ahol ki szoktam adni magamból a gőzt, és verseket, történeteket írok. Egy közeli park. De oda folyton csak egyedül jártam. Az egészséges magányra olykor mindenkinek szüksége van. Elindultam hát oda. Nem csak egy egyszerű park. A park mellett, a fák között, van egy elhagyatott hely. Ott fújom ki folyton a gőzt. Elindultam tehát, táskámat vittem magammal, és a fülesemen maxon hallgattam a zenét. Ilyenkor elmélyültem az érzéseimben. Mindent végiggondoltam,és elvonulva sírtam ki magamból mindent ami éppen nyomott. Nem sírtam még senki előtt, csak gyerekként anyu előtt. Annyi düh volt bennem, hogy az elképesztő. Ilyenkor az írásaim is hasonlóak lettek. Remegő kézzel, és gyorsan írtam a szavakat egymás után. A hangulatom irányította minden versem hangulatát is. Az igazságtalanságról írtam pár verset, majd egy regénybe kezdtem. És írtam pár fejezetet, aztán indulni kellett az iskolába. Gyalog mentem ma. Határozottam jól esett. Megnyugtatott. Mikor az iskolába értem. Mindenki engem figyelt. Lehunytam a szemem pár pillanatra, mély levegőt vettem, és befelé vettem az irányt. Aztán meggondoltam magam. Ismét mérhetetlenül dühös voltam. Elővettem a cigimet, és rágyújtottam. Nem tudtam hirtelen ennyi ember előtt mit csinálni. Az összes tekintet az én hátam égette. Majdhogynem porrá égtem, amikor odalépet, Adam.
- Helló csajszi. - ölelt meg két puszi kíséretében.
- Szia.
- Mi a helyzet?
- Ami máskor is.
- Gond van?
- Nem. - erőltettem magamra mosolyt.
- Ma talizzunk nem felejtetted el ugye?
- Nem. És hova szeretnél vinni ha szabad kérdeznem? - tudtam, hogy az agyában azt válaszolja, hogy az ágyamba. De szartam rá. Túl ideges voltam, hogy figyeljek rá.
- Arra gondoltam sétálhatnánk.
- Jó ötlet.
- Szerintem is. És korrepetálni mikor tudnál?
- Holnap?
- Nálatok vagy nálam?
- Nálunk.
- Megfelel. - kacsintott egyet, majd megölelt, és egy puszit nyomott közel a számhoz.
 Befelé vettem az irányt a terembe. Ha lehetett az eddigi nézettségem megtöbbszöröződött. "Hol élnek ezek?" Ahogy közeledtem az ajtóhoz, és egyre a tömeg felé is, az emberek előreengedtek. Mindenki arrább állt, de szemét nem vette le rólam?
- Mi a rák van veletek? - kérdeztem. Semmi válasz nem jött rá természetesen. Most lepődjek meg? Dehogy. Már semmin nem szokásom.
 Bent a teremben köszöntem, majd helyet foglaltam, és a regényem folytattam. Mikor megláttam Stellt az ajtóban bejönni egyből felvidultam.
- Stell. - kiáltottam, és rávetettem magam. A szó legszorosabb értelmében. Ő pedig tartott, mint egy kisgyereket.
- Hello Lex. Neked is jó reggelt. - mosolygott.
- Meglepő, hogy boldog vagyok?
- Te mindig az vagy.
- Igen. Büfé? - kérdeztem.
- Menjünk. Gondolom majd éhen halsz.
- Jól látod a dolgokat. Pedig ma négy pirítóst bedobtam, és mellé fél liter narancslevet is ittam.
- Szerintem te kaja túladagolásban fogsz meghalni.
- Hé ne beszélj a halálról. Főleg, hogy még itt vagyok.
- Bocsi.
- Ha már itt tartunk, mivel én elmegyek veled a béna koncertre, eljöhetnél velem moziba. Utána lesz pár nappal.
- Milyen hülye mese jelent meg megint.
- Hékás. Én elmegyek a hülye koncertre, te pedig a hülye mesére?
- Meglátjuk.
- Oké. - olyan vidám lettem. Éreztem, hogy önmagam lehetek ismét.
 Vettem két salátás szendvicset, két salátát, 2l gyümölcslevet, és még két szendvicset, ami sonkás volt, két tábla csokit, és egy kapucsínót. Mindenki méregetni kezdett, én pedig elnevettem magam.
- Mi van? Nem láttatok még...Lexit? - kérdezte a tömeget Stell-
- Köszi Stell. - hálálkodtam, majd kezet csókoltam neki.
- Tudod, hogy alapjáraton.
- Az bizony.
- Egyébként kettőnk közt szólva, fehér embert akartam mondani. Nem láttatok még fehér embert? Aztán rájöttem, hogy ez hülyén hangzana. Gyorsan mondtam valamit.
- Jól tetted. - nevettem fel.
- Mindenki a zsákmányodra pályázik. - nevetett fel. - Felvásároltad az egész büfét.
- És akkor mi van? Éhes vagyok.
- Igen Lex. Ezt mindenki tudja. Az is aki eddig nem hitt a szóbeszédnek. A szomszédos országok is látják, hogy bevásároltál. Nagyobb a kupac, mint te.
- Akinek nem kóser elfordul.
- Jogos.
 Nagyon nézett engem egy tizedikes srác, és Stell megszólalt.
- Mi van öcsi?  Szabad ország, és vannak jogai. - Lex ma tuti van veled valami. - mosolygott.
- Egy boldogsághullám, nem is hullám özön. Nem tudom csak úgy...na. Nem mindegy? A lényeg a boldogság.
- Hülye. Mint mindig. A mosoly öltöztet, a mosoly a legjobb ékszer minden magazin ezt fújja. Szegény csorba fogúak - olyan hangosan nevettünk fel, hogy beleremegett az egész suli.
 Ma hat órám volt, és mind a haton feleltettek. Mindre ötöst kaptam. Emelt matekon Adam rám is kacsintott felelet után. Egy barom. De szeretem a barmokat, az örülteket. A komoly, és normális emberek kerüljenek el. Fúj. Szabályosan undorodom tőlük.
 Infón kérdeztem pár feladatot, mert egy kicsit összezavarodtam. Biológián, hát arról nem beszélnék. Khm.. Stellel vagyok egy párban. A kísérletet engedtem, hogy megpróbálja,majd amikor majdnem összekevert két anyagot, amitől simán az egekbe robban a suli, kivettem kezéből a kémcsöveket, és egy sima "nem ártana, ha elkezdenél tanulni." - vel kiröhögtem. A nap többi részében emberekre ugráltam. Haverokra. Ráugrottam a hátukra, az ölükben ültem, és hasonlók. Oda került a sor, hogy egyedül Adam haverom, aki igazából velem kedves meg minden, meg a lányokkal is, akkor fogtam, és az ölébe ültem, és átkaroltam a nyakát. Másik kezemmel a haját simogattam. Igaz, hogy nem is együtt volt óránk, de gondoltam befutok hozzá, és így is tettem. Stell nem akart velem tartani, mert valami végzős fiúval kavar, és gondolta átfut hozzá.
- Adam.
- Mi az? - nézett rám mosolyogva és csillogó szemekkel. Talán nem is akar megfektetni. De lehet, hogy csak engem nem. Nem tudom. De nagyon nem úgy viselkedik, ahogyan másokkal szokott. Majd kiderül nem?
- Azon gondolkoztam, hogy éhes vagyok.
- Ne már Lex. - röhögött.
- Most miért? - néztem rá "felkapva a vizet."
- Gyere.
- Hova?
- Veszek neked kaját. - mosolygott.
- komolyan? - kerekedtek el a szemeim.
- Aha.
- De kúl! És felugorhatok a hátadra?
- Persze. De kapaszkodj. Olyan pille könnyű vagy, hogy a végén még elfelejtem, hogy a hátamon vagy.
- Oki. - és azzal a lendülettel, már a hátán is voltam. Végigvitt így az egész sulin, és a büfében is így vásároltunk. Majd a kaját a kezembe nyomta, én pedig kértem, hogy tegyen le.
- Le ülni arra a padra? - mutatott egy pad felé.
- Legyen. És jutalmul kapsz egy puszit.
- Mert?- mosolygott.
- Azért, mert még boldogabb lettem. -oda futottam a padhoz, ő pedig szolidan oda sétált.
- Nem gondoltam, hogy lehet valaki ennél boldogabb. - nevetett.
- Pedig lehet. Hidd el.
- Akkor maximum te. Nálad nincs vidámabb ember.
- Az lehet. De az baj?
- Nem. Az nagyon jó.
- Szerintem is. Kérsz? - kínáltam meg a szenyámból.
- Aha. - és egy hatalmasat harapott belőle. A szendvicsem néztem pár másodpercig.
- Ezt nem gondolod komolyan? Majdnem megetted az egészet. Azt hiszed nagyobbat tudsz harapni, mint én?
- Kéred? - nyitotta ki a száját.
- Kösz. Megtarthatod.
- Na harapj nagyobbat. Persze csak ha tudsz.
- Mi van? Na ná, hogy tudok. Bekaptam majdnem az egész szendvicset.
- Te jó ég. Mekkora szád van neked.
- Biztos ám. A fogorvos is sokszor dicséri.
- Férfi vagy nő?
- Férfi. - nevettem fel.
- Akkor nem csoda. Bár győztél.
- Sok minden belefér. - húzogattam fel a szemöldököm. Jelezve, hogy elég piszkos a fantáziám.
- Lex, hogy milyen perverz vagy. - röhögött.
- És akkor mi van?
- Mindenki azt hiszi te vagy az ártatlan bárány, aztán a nagy faszt.
- Hát azt bizony. De mivel nyertem, ma elviszel a játszótérre is. Hintázni akarok.
- Rendben.- nevetett. - Bakker Lexi melletted olyan röhögőrohamaim lesznek, hogy ebbe halok bele. Már fáj az arcom.
- Inkább ettől fájjon, mint a pofontól.
- Jogos. Viszont nekem sietni kell órára. Gyere gyors visszakísérlek. - megpusziltam az arcát, és kézen fogva indultunk fel. De nem úgy, mint két szerelmes, hanem, mint két barát. Eddig azt hittem, hogy még az sem, de igen a barátom. Csak eddig nem ismertem be.
- Akkor délután. - aztán lelépett.
 Még pár órán túltettem magam, aztán indultam haza. Otthon ettem, aztán felvettem valami lazább ruhát, és vártam Adam érkezését. Addig cicusommal játszottam. Megérkezett Ad, és egy almával a kezemben távoztam.
- Üdvözlöm Miss Parker. - és kocsija ajtaját az anyósülésnél kinyitotta.
- Örvendek Mr. Graham. - ültem be mellé.
- Séta és játszótér?
- Nem. - mondtam.
- Száguldás és játszótér.
- kocsikázni akarsz? - kérdezte.
- Persze "kocsikázni". - mutattam macskakörmöt a levegőbe.
- Akkor adjuk neki.
- Szerintem is.
 Egy órán keresztül repesztettünk egy elhagyatott területen, ahol egy kocsi sem járt. Hozzátenném, hogy ez az Audi sokat tud. Rohadtul élveztem. Kezemet a magasba emeltem, a zene hangosan szólt. Ellazultam. Majd lassítani kezdtünk, és Ad már a játszótér felé vette az irányt. Egy elhagyatott játszótérre mentünk, ahol két hinta árválkodott. Futni kezdtem, azt üvöltve, hogy enyém a jobb oldali. Majd felültem, és lökni kezdtem magam. Nem érdekelt, hogy közben az emberek mennyire megfigyeltek. Ad is hintázott, de nem úgy ahogyan én.
- Tudod Lex, ezt szeretem benned. Te kimutatod milyen vagy. Önmagadat adod. Nem félsz másoktól, és a véleményüktől. Magadtól értél el dolgokat. Egy példakép vagy.
- Thanks. De mi ez az érzelgősség? Baj van?
- Nem dehogy. Csak irigyellek. És felnézek rád. - leállítottam a hintát.
- Gyere ide. - mondtam szinte gügyögve akár egy bébinek.- Óriás bébi.
- Ezt pont te mondod?
- Bizony pont én. - sokáig öleltem, és megbeszéltük a problémáit. Majd hazavitt, és egy hosszú zuhany, és sok kaja után, egy fog mosás zárásával aludni tértem.
Harry szemszöge:
 Fogadok, hogy más nem rágódik ennyit azon, hogy mit gondolnak róla mások. Idegtépő. Próbálom kizárni a gondolataimból, de nem megy. Arra gondoltam, hogy ma megismerek egy-két normális embert. Olyanokat akik szívesen beszélgetnek velem, de nem tépik le a fejem, hogy mennyire imádnak, vagy nem adják ki amit mondok a sajtónak. Aztán nem sok értelmét láttam, szóval nem csináltam semmit.
- Hé srácok! Mi lenne, ha csinálnánk ma valamit. - mondtam a többieknek, mert csak otthon ücsörögtünk.
- Menjünk moziba? - kérdezte Niall.
- Nem. - mondta Louis.
- Menjünk kirándulni? - vetette fel Liam.
- Jobbat tudok. Sátorozzunk. - vonogatta fel és le a szemöldökét.
- Felőlem oké. - egyeztem bele elsőként.
- Szerintem is. - Niallnek is megfelelt a dolog.
- Menjünk. - Louisnak is tetszett a dolog.
- Akkor hajrá. - Liam pedig utolsóként, de abszolút egyetértve döntött.
 Mind összepakoltuk a cuccainkat.
- Ne már Nial! - nézte a plafont Louis. - Ennyi kaját akarsz hozni? - nézett rá.
- Aha. - válaszolt tökre komolyan.
- Minek?
- Hova gondolsz? Majd éhezem nem? Felejtsd el. Tudom, hogy sokat eszel, meg minden, na de azért ez nem sok egy kicsit?
- Miért ti mennyit hoztok? - kérdezte, én pedig majdnem elröhögtem magam.
- Úgy gondoltad, hogy te egyetlen éjszakára egyedül magadnak ennyi kaját hozol? - kerekedett el Louis szeme.
- Ne aggódj csak húzom az agyad. De ajánlom, hogy nekem is hagyjatok. Ha megéhezem levadászom egyikőtöket, és azt fogom megenni.
- Szerintem még megállhatunk egy boltban némi kajáért. - röhögött Louis.
- Na menjünk. Elég lesz mindenkinek. - mondta Nial.
- Ez egy vízilónak is sok lenne. - nevetett mindenki Louis beszólásán.
 Nekivágtunk a nagy sátrazásnak, és a sok cucc miatt két kocsival mentünk. Felmentünk egy hát, mondjuk hegynek, és ott telepedtünk le.
- Remélem nem támad meg egy medve sem. - mondta Zayn.
- Jajj haver, hát mi lenne akkor a hajaddal? - hülyéskedtem.
- Ugye? - nézett komolyan.
- Nem azért, de inkább az elővigyázatosság kedvéért tisztázzuk. Ha baj van, nem foglalkozunk a hajunkkal, és a zselével és a táskában lévő hasonló cuccokhoz sem. Rendben?
- Aha. - láttam rajta, hogy nem figyel.
- Mi gondolkozol öreg?
- Azon, hogy le is tudnám kenyerezni a macit, hogy ha nem bánt minket, és Nial nasiját, akkor megcsinálom a haját. Bocsánat bundáját, hogy minden macilány megforduljon utána.
- Te hülye vagy. - röhögtük ki.
- Nem újdonság. - legyintett. - De azért valljuk be, hogy vicces lenne.
- Az.
- Na állítsuk fel ezeket a sátrakat. - szólalt fel Liam.
- Igenis Kapitány. - és Nial a kezével tisztelgett. Majd folytatta. -óóóóóóóó..... - nekünk sem kellett több. Mind elkezdtük énekelni SpongeBob főcímdalát, miközben próbáltuk felépíteni a sátrakat. Nem kevés időbe telt, de sikerült a dolog. Gyújtottunk tábortüzet is. Előkerült egy gitár is, szóval ott énekeltünk, időközben besötétedett, és marha nagy hangulata volt a dolognak. Mikor kifáradva bementünk a sátrakba arra gondoltam, hogy majd alszom. Igen a gondoltamon van a hangsúly.
Niall szemszöge:
 Egész nap unatkoztunk, és Harry csinálni szeretett volna valamit. Végül a sátrazást szavaztuk meg. Jókat szórakoztunk. A sátrak kettesével voltak. Én viszont egyedül aludtam volna. Kinek van ahhoz most kedve?  Gondoltam megszívatok mindenkit. Először Harryék sátrához mentem. Itt aludt még Zayn is. Halkan lépkedtem el a sátorig, majd hallhatóan motoszkálni kezdtem. Utána pedig a sátrukat kezdtem el piszkálni. Hallottam ahogy suttognak. Nagyon nagy poén volt. Abbahagytam a sátruk piszkálását, majd vártam, hogy elődugják fejüket. Nem is kellett olyan rettenetesen sokáig várnom. Felkészülve vártam. Előbukkant két fej, én pedig kiabáltam, mint egy medve. Nagyon vicces volt a reakciójuk. Visszaugrottak a sátorba, és gyorsan felhúzták a cipzárt is. Észre sem vették, hogy én vagyok. Te jó ég. Következtek Liam, és Louis. Biztos, hogy hallották a kiabálást. Ugyanazt eljátszottam velük, mint Zaynék-kel. És pepitába ugyan az a reakció. Majd bekiabáltam.
- Azért nem gondoltam volna. - és röhögtem közben, mint az állat. A földön fetrengtem már. A cipzár kinyílt, és ideges négy szempár meredt rám.
- Szórakozunk? Szórakozunk? - kérdezte Liam. És már akkor tudtam, hogy engem is megszívatnak.
- Mit szeretnétek csinálni? - kérdeztem kissé aggódva.
- Hmm... had gondolkozzak. - szólalt meg Harry.
- Neeeeee... - kiáltottam. Abban a szent minutumban tudtam. Ezek halálra fognak csikizni. Igazam is lett. És mivel négyen voltak egy ellen nem volt nehéz. Louis, és Liam lefogott, majd Hazza, és Zayn csikizni kezdtek. Én meg védekezni nem tudtam meg semmi. Már sírtam a nevetéstől mikor elengedtek.
- Ezt visszakaptad. - engedtek el.
- De még, hogy? Ez így nem tisztességes. Sokkal rosszabb volt nekem. - próbáltam védeni magam.
- Igaza van. Igazságtalan volt. Toljuk bele a tóba. - mondta Zayn.
- Remek ötlet. -csillant fel mindenki szeme.
- Nem hiszem, hogy az lenne. - szólaltam meg. De tudtam innen én már nem menekülök.
- Pedig az. - szóval még Liam is ellenem van. Ki van akkor velem? A következő pillanatban rájöttem, hogy ez tényleg komoly, mert már mindenem vizes volt.
- Basszus. - jöttem fel a víz alól.
- Megérdemelted.
- Nem is igaz.
- Vigyázz bombaaaaaaaa... egy hatalmas csobbanás. Louis beleugrott a vízbe.
- Jövök. - ismét egy csobbanás. Liam sem vacakolt sokat.
- Na srácok? - néztem rájuk. Harry feltartott kézzel szólalt meg.
- Én önként megyek. - és egy újabb csobbanás.
- Azt hiszem én maradok. - mondta Zayn.
- Persze. Megértjük. A hajad. Természetesen. - mondtuk mind. De késő lett volna mindenhez, hiszen már indultunk is kifele a vízből. Tuti, hogy Zayn is bekerül a vízbe valahogy. Egy apró fogócska után elkaptuk, és tényleg a tóban végezte.
- Bassza meg.
- Van ez így. - vontam vállat. És ismét mind bementünk. Jókat hülyültünk, és sokáig ott lehettünk. Újból meggyújtottuk a tüzet, ami sötétben nem a legkönnyebb, és ott melegedtünk pokrócok alatt.


 Remélem tetszett. :) Nem sokára új rész. Puszipá: Dzsennifer :*

3.rész

Harry szemszöge
 Ez a macska dolog nem is olyan rossz. Egész jól kijövök Kevinnel. A menedzserünk küldött egy levelet amiben az állt, hogy választani kell egy tagot, aki egy társával velünk töltheti a koncert napját. Mindenképpen szép lánynak kell lennie. Hogy én is élvezhessem a dolgot. Lehetne könnyebben is. Csak egy szavamba kerül. Így izgalmasan is hangzik, de valójában nem az. Nincs is több a dologban, mint, hogy nem fog meg a személyiségük. Tudom, hogy a többség a hírnév, és a pénz miatt van oda értem. Sokan pedig csak egyszerűen kibírhatatlanok. Csak a sminkjük, a ruhájuk stb.  a téma. Nem érdekelnek. Nem látok egy lányban sem semmit, úgy értve, mint szerelem vagy hasonlók. Lehet, hogy ez majd egyszer megváltozik, de lehet, hogy nem.
 A napot azzal töltöttem, hogy pár szép lánnyal chateltem a neten, és pár telefont, na meg egy két SMS t is ejtettem. Egy esti bulizás volt tervben. Nial már aludt. Eléggé kifáradt,csak azt nem tudom miben. A többiek viszont vidáman egyeztek bele a dologba. tíz órakor indultunk el egy jó szórakozóhelyre. Sokat táncoltunk, és pár pohár alkohol is lecsúszott a torkunkon. Sok lánnyal táncoltam. Jól érzetem magam, mert végre volt időm fellélegezni. Ott volt a banda, kivéve Nial, és a zene, az ital. Minden pont jól alakult. Egy alacsony vörös lánnyal táncoltam, amikor, a fülembe kiabált.
- Nincs kedved, kicsit nyugisabb helyre menni? - és kacéran mosolygott.
- Miért? - kérdeztem, és adtam a hülyét mosolyogva.
- Szerintem sejted. - válaszolta, és ha jól láttam kacsintott, és kezével végigsimította az ágyékom. Ez kicsit beindított, de nem mondanám, hogy annyira rettenetesen, a csaj nem volt az esetem, és itt mindenki előtt, ha ilyet csinál, nem lehet több egy olcsó idiótánál. Elég hosszú ideje nem válaszoltam, csak táncoltunk tovább, és egyik pillanatról a másikra megragadta a kezem, én pedig követtem. A női mosdó felé vitt, én pedig mikor megértettem hova akar vinni megálltam.
- Ezt te sem gondolhatod komolyan. - néztem a szemébe.
- Mi a gond? - nézett rám boci szemekkel. Vagyis inkább csak próbált.
- Figyelj. Először is nem fogom csinálni egy női mosdóban, másodjára pedig, lehet, hogy azt mondják, hogy mindenkivel lefekszem, de attól függetlenül ez nem igaz. - hisz ez volt az igazság. Nem minden a látszat  és sok rossz pletyka. Ez csak a látszat amit mindenki elhisz. De a valóság más.
- Arra célzol, hogy nem vagyok elég jó Harry Styleshoz? - emelte meg egyik szemöldökét.
- Dehogy is. Erről itt szó sincs. Hiszen csinos vagy. De nem szeretnék tőled semmit.
- Bocs. - emelte égnek a kezeit. - Ehhez még innom kell, mert nem értem. És asszem akkor keresek valaki mást.
 Az eszem megáll. Hogy valakinek ténylegesen ekkora képe legyen. Nem is számítok többre egy lánytól sem. De remélem egyszer majd találkozok egy olyan lánnyal, aki foglalkozik az érzéseimmel, és velem. Nem csak a külsőmmel, a hírnevemmel, és a pénzemmel. Kisétáltam a klubból, a hideg levegőre, és egy patkára ültem le nem messze. Miért nem értékelnek engem az emberek? Miért a celebet, és nem az embert látják bennem? Fájt. De nem tudom megváltoztatni az embereket. Egyszerűen ilyenek. Hazaindultam a hidegbe sétálva, hogy ki tudjam szellőztetni a fejem. Hazaértem végül, és gondoltam bánatomban megeszek egy banánt. Így is lett, aztán letusoltam, majd bezuhantam az ágyban. Elmosódott előttem a szobám. És éreztem ahogyan arcomon hideg könnyek folynak végig. Letöröltem őket, majd erőt vége magamon elaludtam. Aggodalom járta át a szívem. Vajon megtalálom az ideális lányt valaha? Addig amíg nem késő?

2.rész

Nial szemszöge:
 Szemeim ma reggel is nehezen nyíltak ki annak ellenére, hogy magamtól keltem. Mellettem lévő hely ami kicsi volt ugyan, de ott aludt újonnan szerzett kismacskám Dorothy. Szegény még álmos lehetett, mert még nagyon nem akart felkelni a motoszkálásom hallatán sem. Hirtelen döntés volt ez a macska dolog. Unatkoztam egyedül. Jó nem mintha sok időt töltenék el egyedül, de nem szeretek egyedül lenni. Egyszerűen gyűlölöm. Jó van amikor hasznos, mert olyan ideges vagyok, hogy ha valaki velem lenne szétszedném szegényt. De egy cicát tutira nem bántok. A múlt héten szereztem be. Megláttam egy kirakatban, és nem hagyhattam ott. Bementem és megvettem. A srácok is nagyokat néztek. Harry mondjuk nem lepődött annyira meg, de a többiek igen. Egyszer csak minden szó nélkül bemegyek a kisállat kereskedésbe  a következőben pedig már egy apró kiscica volt a kezemben. Dorothynak neveztem el. Hirtelen ez jutott eszembe. És illett is rá. Harry későbbi elmondása szerint ő is így szerezte be első kedvencét 16 évesen.
- Én is így kezdtem. Csak én hörcsögöt vettem. Aztán nem telt el egy év és elpusztult. Megviselt a dolog szóval vettem egy cicát, nem sokra rá pedig egy kutyát. Tökre jó dolog, csak mióta ilyen sűrűek a programjaim kevés időt töltök velük. Ezt nem igazán láttam jónak szóval elajándékoztam őket. - hangjában éreztem egy kis szomorúságot.
- A szívemhez nőtt már most.
- Az elhiszem. olyan aranyos. - simogatta meg Zayn.
- A banda egyetlen női tagja. - nevettem.
- Te kislányt vettél? - kerekedett el Louis szeme.
- Igen. Miért?
- Eddig csak fiúk voltunk, de most hozzá kell szoknunk egy dívához. Elfoglalja majd a fürdőt, mindenbe beleszól. - de a végét elröhögte szóval rájöttem csak hülyéskedik.
- Menj már. - röhögtem.
- Tökre mindegy. Úgysem tudsz a lányokkal bánni. - szólalt meg Harry.
- Nem lehet mindenki nőcsábász, mint egyesek, hogy minden este mást visz haza. Egyébként ha akarnám lehetne barátnőm.
- Héé.. - jelezte nem tetszését Harry.
- Nem is engedlek Dorothy közelébe. A végén még összetöröd apró szívecskéjét. - simogattam meg.
- Hülye. Nem bukok a szőrös csajokra. - mindenki felröhögött. És az egész utca tőlünk zengett. Muszáj kevésbé forgalmas helyeken találkozni, mert másképp a rajongók nem hagynak élni.
- Mit szólnátok ha a banda cicája lenne? - szólalt meg Louis.
- De akkor ne legyen olyan, mint a gazdája. Magányos.
- Hé nem vagyok magányos.
- Igazad van. Csak nincs barátnője.
- Vegyünk egy fiút is?- kérdeztem.
- Aha. És akkor arra majd vigyázok én.
- De romantikus lesz. - emelte égnek a tekintetét nevetve Liam.
- Ez jellemez minket. - mondta Harry. Mindenki kérdő tekintettel várta, hogy ezt megmagyarázza. - Hát nálam van egy kandúr, aki sok lány cicát hanyatvág. Rám hasonlít. Nialnél a macska, aki egyszerűen lányos. Ti meg semlegesek vagytok. - mutatott Zaynre, Louisra, és Liamre.
- Vagy inkább normálisak? Nem ezt akartad mondani? - vonta fel szemöldökét Zayn.
- Normálisak biztos, hogy nem vagytok. - nevetett Harry.
- Igazad van. - röhögtek a többiek is.
- Hékás. Ha már itt tartunk, én nem vagyok lányos.
- Dehogynem. Alacsony szöszi, kék szemekkel, aki olyan lányos dolgokat csinál. - magyarázta tovább Hazza.
- Ha lányosnál tartunk. Ez lányos ugrottam rá, és elborultunk így a földre kerülve püföltem tovább. Mikor láttam, hogy már elismeri, hogy nem vagyok lány.
- Jó változtatok. Egy erős lány. Na? Így jobb?
- Ezt még megbánod Harry Edward Styles. Be fogom bizonyítani az ellenkezőjét.
- Fogadunk?
- Fogadjunk.
- Két kerek hónapod van, hogy találj egy lányt aki a barátnőd lesz. És top 10-es csajnak kell lennie.
- Legyen - fogtam vele kezet. Magamban pedig azon morgolódtam, hogy hogy lehetek ilyen hülye, hogy ezt elvállaltam. Hülye Nial. Egy top 10-es csaj. Te jó szent ég. Ráadásul elég szemét dolog. Ha megtudná a csaj, hogy nem is szeretem meg semmi, csak egy fogadás. Nem voltam még szerelmes szóval nem hiszem, hogy pont belé leszek az.
 Így lett hát két macskánk Dorothy, és Kevin. Elmentem tusolni, majd felkaptam gyorsan valamit. Megcsináltam a hajam, gyorsan beágyaztam, és a konyha felé vettem az irányt. Borzasztó éhes voltam már. A ház üresnek tűnt. De nem volt az. Harry, Liam, és Louis tuti alszanak. Zayn pedig nagy valószínűséggel a fürdőben. Ettem egy nagy adag pirítóst, és hozzá narancslevet, majd még bedobtam egy kis málnát. Szeretem a málnát, ezért szinte mindig van itthon. Bár nem annyira rajongok érte, mint Hazza a banánért. Felmentem a szobámba vissza, és benyomtam a gépet. Amíg az betöltött, én indultam is fogat mosni. Mikor visszaértem, automatikusan betöltött a net, és egy váratlan levél fogadott a menedzserünktől. Az állt benne, hogy a rajongók érdekében legyen egy verseny, és a nyeremény, hogy a koncert napját velünk töltheti, és egy ismerősével. És végi oda mehetnek ahova mi, így a koncertet is a színfalak mögött tölthetik. Az autó gramm nem is kérdés. A versenyt pedig nekünk kell kitalálni, hogy mi legyen. De azt is írta a menedzser, hogy egyszerűen is lehet intézni. Aki akar az jelentkezik levélben, és mi kisorsoljuk közülük ki legyen a szerencsés. Szerintem a második verzió a nyertes. De erről nem én döntök egyedül.
 Mikor mindenki fent volt már, és elolvasta a levelet szavazásra bocsátottuk a dolgot. És, hát a többség a második mellett döntött. Na jó nem a többség, hanem mindenki. Elég egyértelmű volt a dolog. Kíváncsi leszek, hogy kik jelentkeznek majd. Harry azt mondta, hogy mindenképpen valami bombázót kell választani. Majd még meglátjuk mi lesz ebből. A nap nagy részét evéssel töltöttem  és a tegnapi fogadáson agyaltam. Hogy mondhattam valami ilyesmire igent. Én barom. Már nem tehetek semmit. Engem igazából nem is érdekel a dolog. Az a fontos, hogy ha találok egy olyan lányt aki nekem megfelel, az a barátnőm legyen. Valaki olyan akit szeretek, vagy akit képes leszek szeretni. És fejemben összeraktam milyen lenne az ideális lány. Okos, kedves, szeressen enni, legyen vicces, ne legyen félénk, és legyen vagány, legyen csodaszép alakja, nálam legyen alacsonyabb. És miközben ezen agyaltam elaludtam.

1.rész

  Ma reggel is álmosan ébredtem. Mint mindig. Lenyomtam a telefonomon az ébresztőt, és nagy nehezen kinyitottam a szemeim. Kinéztem az ablakon,és Londonhoz hűen esett az eső.
- Nem akarok felkelni! - mondtam a ágyamon heverő orosz kék kiscicám felé fordulva. - Mázlis macska. - simogattam meg. Ott feküdtem a takaró alatt, és a mellettem alvó cicám simogatom. Eddig senki nem értett meg ezzel kapcsolatban. Na jó, meg semmiben. Állításuk szerint más túlságosan is egyedi vagyok, és csak én értem meg magam. Szoktak hülyéskedni a szótárral is. "Héj Lexi, nem vágom. Passzold már a szótárad." De ezt nem szemétségből mondják. Csak hülyülnek.
- Na pajti ne haragudj, de nekem mennem kell zuhanyozni. Oda szerintem nem szeretnél velem tartani. - és megpusziltam a feje búbját, majd kikászálódtam az ágyamból, és a saját fürdőm felé vettem az irányt.

fürdőszobám

Egy dolog amit szeretek a reggelekben az a fürdőszoba, és a benne töltött idő. Amikor felkelek első utam oda vezet, és már rohanok is s zuhany alá. Az legalább feltölt egy kis energiával. A zuhany alatt álltam és éppen a hajamról mostam le a sampont. Amikor meghallottam egy ismerős dallamot. A telefonom. Alicia Keys elég sokáig énekelt. New day című száma szólt, ami elég ironikus így korán reggel. Nem is foglalkoztam vele különösképpen, mert ha olyan fontos majd többször hív, és megvárja amíg kiszállok a zuhany alól. Szóval még várhat egy kicsit. Magam köré csavartam piros fürdőlepetőm, és a hajamat is megtöröltem. Vizes, és kócos hajam a vállamra omlott. Elindultam hát megnézni, hogy mégis ki hívott. Felkaptam a telefont az ágyról. Persze. Ki más lehetne ilyenkor? Stell.

- Stella Lana White, mit akarsz? Tudod, hogy a zuhany alatt voltam. Mi ennyire sürgős? - kihangosítottam a telefont, és visszamentem vele együtt a fürdőbe. A hajamat fújtam be a hajpakoló spray-vel, és fésülni kezdtem.

- Ne már Lex. Tudod te azt. - szólal meg a telefon másik végéről barátnőm.

- Csak azt ne mond, hogy megint nem tudod mit vegyél fel.

- Dehooogy! Azt akarom csak mondani, hogy elmehetnénk suli után valahova.

- Rendben. De csak ha előtte hazajövünk.

- Oké. Hozzátok megyek én is. Jó?

- Nem. Dehogy. Most viszont leteszem. És gyorsan találd ki mit veszel fel, mert el fogsz késni.

- Jól van. - kinyomta a telefont.

  Én pedig nekiálltam szárítani a hajamat, ami tíz percembe telt. Majd felöltöztem. 

 Már elég jó idő van, de a reggelek akkor is hűvösek, és sokat esik az eső, szóval, én mindig alaposan felöltözök, mert inkább legyen melegem, és leveszem a kabátom, de az biztos, hogy nem szeretnék fázni. Bár  elég sokszor előfordul, hogy nem öltözöm fel rendesen, szóval inkább csöndben maradok. Beágyaztam, elhúztam a sötétítőt, és felkaptam a válltáskám, majd elbúcsúztam Kathytől a cicusomtól, és lerobogtam a lépcsőn. A konyhában már várt Kathrin a házvezetőnő a reggelimmel.

- Jó reggelt! - köszöntem neki.

- Jó reggelt Miss Parker. És jó étvágyat. - tolta elém a két pirítóst, és a pohár teámat. Gyorsan be is daráltam.

- Köszönöm Kathrin. Felrohantam az emeletre, és fogat mostam. Most, hogy startra készen álltam, elindultam a suliba.

- Viszlát Kathrin. - köszöntem, és kiléptem az ajtón.

- Viszlát. - mosolygott.

 A buszmegálló felé vettem az irányt. Az elején még kocsival vittek, de meguntam. Buszozás közben kikapcsolok. Szeretem, mert beleolvadhatok a környezetbe. A buszmegállóba érve az órámra pillantva jöttem rá, hogy még van tíz percem. Leültem a padra, és vártam. Vártam Stell hívását. Tudtam, hogy ma sem fog elkészülni időben, és nekem ismét fel kell tartanom majd a buszsofőrt. Mert ő nagysága, nem tud elkészülni két perccel korábban. Egyszer csak valaki hátulról befogta a szemem. Elképzelésem sem volt, hogy ki lehetett az.

- Na ki vagyok? - szólalt meg egy hang, amit bárhol felismertem volna.

- Stell. Hogy kerülsz ide? Még nem jött a busz.

- Időben elkészültem.

- Minek köszönhetően?

- Siet az óránk.

- Most lepődjek meg?

- Nem hiszem, hogy kéne.

- Szerintem sem.

 Megérkezett a busz, mi pedig felszálltunk rá. Hátra ültünk ahogyan mindig. Én beültem az ablakhoz, Stell pedig kívül ült.

- Látom sikerült kiválasztani a ruhádat.

- Ja. Nem volt könnyű, de megoldottam.

- Kit hívtál fel?

- Senkit. Esküszöm.

- Jó hiszek neked.

- Bár ezt a bőrdzsekit a végén dobtam magamra, amikor megláttam, hogy esik.

- Gondoltam.

- Ezt az esernyődet amúgy még nem is láttam. - mutatott a kezemben tartott vizes darabra.

- Most vette anyu. Azt mondta, hogy kell egy új, mert a régi kezdett tönkremenni. Én meg gondolom nekem vette. Reggel csak felkaptam. Nem hinném, hogy másé lenne. És a tied? Mióta hordasz esernyőt?

- Amióta ráérek ilyenekre. - nevetett.

- Értem. - nevettem én is.

 A suliig végig dumáltunk. Mikor leszálltunk kinyitottuk az esernyőket, és úgy indultunk be az iskolába. Özönlöttek be a diákok az ajtón. Mire mi is nagy nehezen beférkőztünk, már kezdtem rosszul lenni. Bent a büfé felé vettük az irányt. És sorban állás közben Stell valami koncertről beszélt, amire el akar menni.

- Gyere el velem. - kérlelt.

- Majd még meglátom.

- Persze, aztán elhív egy helyes top 10-es srác te nemet mondasz neki, és nem megyünk sehova.

- Akkor hívj el te egy top 10-es srácot magaddal.

- Gyere el velem kérlek.

- Jó. Tényleg átgondolom.

- Oké.

 A büfében vettem egy kapucsínót, meg két salátás szendvicset, és egy tábla csokit, és 2l-es üdítőt. Stell pedig egy szendvicset vett, és fél liter innivalót. Ella pedig megvető tekintettel méregette a vásárolt termékeket.

- Most mit méregetsz? Te is tudod, hogy szeretek enni, és a pocim az első.

- Tudom. Az idegesít, hogy egyetlen grammot sem hízol tőle. Én eszek egy szelet paradicsomot, és feljön 5kg.

- Te hülye vagy.

 Felmentünk az harmadik emeletre, mert ott volt az első óránk. Minden órát úgy vettünk fel, hogy egyezzenek. Nem jár egyikünk sem a másik nélkül órára, csak ha valamelyikünk beteg, de az iszonyat ritka.

- Sziasztok. -köszöntem mosolyogva.

- Hello.- köszönt Stell is.

- Héj Lex. - lépett oda hozzám Adam Nathaniel Graham, az iskola szívtiprója. Én felnéztem a spirálfüzetemből, amiben éppen egy verset próbáltam írni. Felnéztem, és csak pislogtam ránézve, jelezve, hogy mondhatja amit akar.

- Mit szólnál ha elmennénk valamerre suli után? - mosolygott aranyosan. Igazából jóban voltunk, de ennyi. Mint két barát.

- Hát ami azt illeti már megbeszéltük Stellel, de a holnap jó lenne.

- Akkor holnap?

- Ühüm.

- Jó érted megyek majd 4-re.

- Rendben.

 Ella a padomra ült fel, és suttogni kezdett.

- Szerintem ez egy randi.

- Nem hiszem. Bár meglehet. Nekem nem azt jelenti az a lényeg.

- Adj egy pacsit. - emelte fel a kezét, én pedig belecsaptam. Mindeközben Adam is lepacsizott két sráccal.

- Barátok vagyunk. Nem túl közeli de azok. És én mégis azt érzem, hogy egy trófeának akar. Ha mégis így lenne, és ne adj isten fogadott rám, akkor rossz emberére akadt.

- Nem akartam említeni, de szerintem is csak le akar fektetni. Vagy ha nem és tényleg kapcsolatot akar, akkor sem hinném, hogy valami komoly dolog lenne. Hiszen már majdnem mindenki megvolt neki.

- Majd meglátjuk.

 Az első óra emelt matek volt. Igazából mi voltunk itt Stellel az egyedüli 17 évesek. A többiek mind végzősek voltak. Azt sem tudom, hogy kerültünk  ide. Én bejelöltem amit szeretnék, aztán anya kezébe nyomtam ő pedig elintézte. Végig figyeltem. Éppen belekezdtünk volna egy új feladatba, amikor a tanár urat a csengő szakította félbe. Gyorsan lediktálta a házit, és közölte, hogy erre jegyet kapunk, ami sokat számít majd az év végi lezáráshoz.

- Szuper mondhatom. - szólalt meg Ella.

- Miért?

- Ezt meg kell írnom 4-esre. Segítened kell.

- Oké.

- Ha nem lesz meg akkor év végén 3-as leszek.

- De megírjuk együtt és 4-es lesz. Oksi?

- Bízom benned.

- Bennem lehet is. - kacsintottam.

- Jajj a stréber.

- Na már. - nevettem.

- Hát ha valaki kitűnő akkor mit mondjak?

- Hogy okos, aki gondol a jövőjére.

- Én is gondolok.

- Igen. Tudjuk. - nevettem fel megint.

- Szerintem nem csak én szeretnék szívességet kérni. - nézett a hátam mögé. Én is megfordultam, és elég sok könyörgő szempárral találtam szembe magam. Na ne már.

- Oké. Meg se szólaljatok. Mindenkinek elküldöm üziben a válaszokat.

- Te vagy a király Lex. - és óriási tapsvihart kaptam, meg füttyülést. 

- Mondj újat. - mosolyogtam miután elhalkultak.

- Akkor korrepetálást is vállalsz? - lépett oda hozzám Adam.

- Persze. - kacsintottam rá.

- Akkor ezt még megbeszéljük. - mosolygott pimaszul, nyomott egy puszit az arcomra, és elment.

- Csak azt nem tudja, hogy én tényleg matekozni fogok vele. - felemeltem a kezem, hogy belecsapjak Stell mancsába, aki először megdöbbent, amikor igent mondtam.

- Hiteles volt. - mondta.

- Tudom. - mosolyogtam. - Most viszont menjünk törire. Tudod mit? Inkább üljünk le kint egy padra.

- Legyen. - vonta meg vállát.

 Leültünk hát egy padra, és elővettem a szendvicsem.

- Olyan rohadt éhes vagyok. - szólaltam meg.

- Te mikor nem? - röhögött fel. 

- Olyan nincs. - nevettem én is.

- Szerintem orvoshoz kéne fordulnod.

- Ugyan már. Csak szeretek enni.

- Igen azt mindenki tudja. Képzeld nem is mondtam. Tegnap láttam a neten, hogy szavazást indítottak rólad, és az étkezésedről.

- Hogy? - mosolyogtam.

- Hogy-hogy nem hízol el? Hogy tudsz ennyit enni, meg, hogy mennyit költhettek kajára. Hasonlók. De sok kérdés volt.

- Ez kész.

- Egy csomó felháborodott lány írt. "Mi az, hogy ennyit eszik és nem látszik rajta? Pedig nem is mozog semmit".

- Hát figyelj. Ha nincs jobb témájuk.

- Unatkoznak.

- Van egy ötletem. - és elkezdtem rángatni Stell karját. - Gyere már. Ez oltári lesz.

 Megkerestem a titkárságot. Nem féltem, mert nem rúgnának ki bármit teszek. Ahhoz túl befolyásos az anyám. Elkértem a titkártól a hangosbemondó mikrofonját. És mielőtt bármit tettem volna ismertettem vele a tervemet.

- Hajrá. - biztatott.

A következő pillanatban beleszóltam a mikrofonban, amit az egész suli hallott. - Helló. Alexis Olivia Rose Parker vagyok. És csak azt szeretném mondani, hogy szeretek enni. Sokat eszek. És ha ezzel valakinek problémája van a szemembe mondja. Jó lenne ha az ezzel kapcsolatos szavazásokat leszednétek a netről különben baj lesz. Köki. Puszi pá.

- Alexis Olivia Rose Parker. - szólalt meg az igazgatóhelyettes asszony mögülem. Kezeit karba fonta, és a szekrénynek dőlve mosolygott. - Adj egy pacsit. Ezt jól csináltad. - belecsaptam tenyerébe, és mosolyogtam.

- Jaj Elizabeth. Ez jó esett. - mások leesett állal szokták figyelni ahogy az igazgatóval beszélek. Elsősorban mert letegezem. Másodsorban pedig azért mert olyanok vagyunk, mint két barátnő.

- Gondolom. Most kaptam egy vadonatúj cigarettát. Mit gondolsz kipróbáljuk?

- Erre nem mondhatok nemet. - igazából nem dohányzom, csak nagyon ritkán. Tényleg ritkán. Amikor éppen kedvem van. De senki nem szól érte. Nem is igazán tüdőzöm le. - Stell gyere. - ő soha nem gyújt rá.

- Oké. - a diri mosolyogva invitált minket a dohányzó terület felé. Kimentünk, és a cigiző iskolások engem méregettek. Hiszen az igazgatóval cigizek, és ő ad nekem cigit, arról nem is beszélve, hogy ő gyújtja meg nekem.

- Mi a probléma? - néztem a lassan távolodó társaságokat, mert ők szerettek a diritől távol lenni.

- Csókos. - mondta az egyik alig hallhatóan, de én hallottam. Szép lassan odasétáltam, és az arcába fújtam a füstöt.

- Hogy mondtad? - kérdeztem halál lazán. Mindenki az igazgatót figyelte aki mosolygott. Ez egy elit iskola tele pénzes szülők csemetéivel. De állításuk szerint az én szüleim a leggazdagabbak. Ami igazából nem is igaz, de erről nekik nem kell feltétlen tudniuk. A másik az, hogy én "hírnévvel" vagyok megáldva, és nem a szüleim miatt. Igazából ez az ami miatt tartanak tőlem. Nem is a hatalom. Hanem, mert tudják, hogy én már elértem valamit, amit ők soha nem fognak. És mindent egyedül. A szüleim pénze és hírneve nélkül.

- Sehogy. - hebegett a végzős srác.

- Szerintem is. - kacsintottam rá, majd egy puszit nyomtam az arcára. - Legyél jó. - és elsétáltam.

- Mondanom sem kell, hogy milyen hatalommal rendelkezel. - szólalt meg a diri.

- Igen észrevettem már. - néztem a szemeibe.

- És azt ugye tudod, hogy nem a szüleid miatt jutottál ide.

- Naná, hogy tudom. - pacsiztam le vele.

- Legyél büszke magadra.

- Tudod, ha az emberek úgy néznek rád mint egy őrültre akkor nem könnyű. - mondtam halkan, és a hangom esetlen volt. Ha az emberek hallották volna tudnák, hogy én is sebezhető vagyok.

- Hé. - kiáltott egyet az igazgató a társaságra. - Még egy nem szép pillantás Lexre, és büntetés lesz a vége. - a szívem gyorsabb ütemet diktált. A szemeim szivárványt látott. És ezt mindenki tudta. Mert ha valaki megvédett engem, akkor a lehető leghálásabb voltam. Akkor jött elő igazán a másik oldalam. Megpusziltam az igazgató kézfejét. Ez nem lepett meg igazából senkit, hiszen akit tisztelek vagy megbízom ilyenkor kap egy kézcsókot. Ritkán látták ugyan. Hiszen kevesen tartoznak a köreimbe. Akiket ezzel a körömbe avatom. Sokszor osztok ugyan kézcsókot, mint kézcsók. De akkor nem puszilom meg a kézfejet. Ha csak egy kis dologért vagyok hálás. A legbelsőbb körök kapnak csak igazi kézcsókot. És Elizabeth oda tartozott. A második anyám volt.

- Köszönöm. - suttogtam.

- Bármikor. - és megszólalt a csengő. Mindenki igyekezett befele, mi nem.

- Eliza...

- Hivatkozzatok rám. - szakította félbe a mondatom, mert tudta mit akarok. Késhettem volna csak úgy is. Mert senki nem mert volna rám szólni. De nem akartam. Sokszor megmutatom az embereknek, hogy mi van nálam. Hogy én mit tehetek meg. De rengetegszer visszafogom magam. Nem akarom, hogy megutáljanak. Mert annak ellenére amiket teszek szeretnek. És ezt nem azért mondom, mert a szemembe mondják. Azoknak nem hiszem el. Azért mert bizonyítják. Van, hogy fiúk azért verekednek, hogy az én "tisztességem" védjék. És utána nem várnak eltőlem semmit.

- Köszönöm. Ez a cigi pedig nem volt rossz.

- A műsor sem.

- Rossz napom van kissé.

- Tudom Lexi. Gondoltam. Ne aggódj. Kicsit pihentesd magad.

- Meglesz. Viszont mennünk kell órára. Tényleg.

- Nem Lex. Nem mennetek kell, hanem menni akarsz, hogy a becsületed védd. 

- Így van.

- Nem kell mindenki elől elmenekülnöd. Vannak akiknek elmondhatod az igazat, és kiöntheted a szíved, és hasonlók.

- Köszi Eliza.

 Szépen lassan bementünk törire. Azt gondolná az ember, hogy Stella fél mellettem. Hogy miattam kirúgják hasonlók. Viszont ez nem igaz. Mert általam ő is védve van. A tanár úr az ajtóra nézve mérges volt, de mikor meglátta, hogy mi lépjük át a küszöböt, megenyhültek vonásai.

- Elnézést. - mondtam.

 Biccentett egyet, majd leültünk a helyünkre. Én is biccentettem ahogyan mindig. Ez tudták a tanárok,hogy mit jelent. Kérdezzenek büntetésből, hogy lássák a diákok, annyira nincs kivételezés. A tanárok ilyenkor kérésemre a legnehezebb kérdéseket tették fel, esetleg olyanokat is amiket nem tanutunk.

- Miss Parker a késése miatt jöjjön felelni.

- Máris. - kimentem.

- Ha nem válaszol mindre helyesen egyes. Ha pedig mind jó nem kap jegyet. Keményen hangzott, és a diákok ilyenkor nagyokat néztek. Mert ezekben az esetekben velem ultra szigorúak voltak, mással ennyire sosem. De kitűnő voltam. Tehát folyton nem kaptam az ilyenekre jegyet. Egy csomó kérdést kaptam. Rettenetesen nehezeket. Visszamenőleg az évekkel ezelőtti anyagból, és volt, hogy egyetemi anyagot. Sokat tanultam. Szándékosan. Ezt is egymagam akartam elérni.

- Rendben ülj le. Nem kapsz jegyet. - azért kérdeztek sokat, mert már akkor tudtam, hogy nem egyedül csinálok "balhékat". És a társam nem akartam, hogy büntessék miattam.

- Miss White, sajnos magára más nincsen időnk. De következő órára készüljön. - Stell tökre nyugodt arccal nézett fel a tanárra, és közölte, hogy mindenképpen. De addigra a diákok is elfelejtik a dolgot. Szóval sosincs belőle semmi. 

 Még volt négy óránk ami viszonylag nyugisan telt. Beszélgettem egy-két haverral, találkozókat beszéltünk meg. Visszautasítottam egy randi meghívást, és egy csomót ettem. Hazamentünk Stellel, és elkezdtünk készülődni. Vagyis inkább Ella, mert én a friss ebédemmel voltam elfoglalva. Ő addig azon gondolkozott, hogy melyik ruhámat kéri kölcsön. Folyton adok neki ruhákat költsön ilyenkor.

- Kathrin ez isteni volt. Köszi.

- Örülök neki. Egészségére Miss Parker.

- Jajj Kat ne már. Nincs itthon senki miért magázol.

- Hozzászoktam. Anyád egyszer hallaná meg, és kirúgna.

- De hát én kérlek, hogy ne tedd.

- Ez őt tudod, hogy nem érdekli.

- Kathy?

- Mindent megcsináltam. Az ágyadban alszik.

- Köszi.

- Nincsen mit.

 Felmentem a szobámba, és Stell követett, de ő a gardróbom felé vette az irányt. Miközben ő válogatott, és ismét a koncertről beszélt, én cicámat simogattam.

- Nem hiszem el Lex. Te miért nem választasz ruhát. Minek? Én ránézek egyre és azt veszem fel.

- Bocs, elfelejtettem, hogy neked minden jól áll.

- Ez nem igaz. Csak leszarom mit gondolnak mások.

- Ezt mind tudjuk, hogy nem igaz.

- Jól van na.

- Komolyan mindenki azt hiszi, hogy milliárdosok vagytok.

- Már ha az annak számít, hogy meghalt egy rokon, és mi megkaptuk a házát.

- De senki nem tudja. Mindenki azt hiszi, hogy a szüleid kő gazdagok, és ez miatt vagy nagyképű. Senki nem tudja az igazat rajtam kívül.

- Ez nem is igaz.

- Jó tudja még pár ember.

- A házvezetőnő, is azért van, mert anya annyit dolgozik, hogy nem ér rá rendbe rakni a házat, és főzni. Busszal járok suliba, a házat örököltük.

- De a ruháid..

- Tudom, hogy az alapján is ítélnek Stell. De tudod, hogy a munkahelyemen kapom őket.

- A modellkedés.

- Igen.

- Nos ha már itt tartunk, azt hiszik, hogy anyád intézte.

- Egyszer majd ezt is belekiabálom abba a rohadt hangosbemondóba.

- Tedd azt. Nem várhatod el, hogy tudják az igazat, ha nem mondod el nekik.

- Jó majd nemsokára elmondom. Minden időm elmegy a hülye modellkedésre. Az energiámról ne is beszéljünk.

- Látod ezt nem tudja senki. Nem tudják, hogy azért csinálod, hogy legyen pénzed, és kiadhasd az irományaid. Azt a sok verset, az a pár regényt. És a blogjaid, amit milliók látogatnak naponta, nem tudják ki vagy.

- Jó lerántom majd a leplet.

- A tantárgyakat amiket választottunk, és anyád elintézte az is azért van, mert a diri tudja az igazat. És mert ő az igazság ellenére szeret téged. És adott már az elején lehetőséget.

- Hagyjuk a témát.

- Még azt hozzátenném, hogy mindenki szeret Lex. Visszahallom az öltözőkben, budikban, bulikban mindenhol. És tudod miért? Mert önmagad adod. Így szeretnek. Rántsd le hamar a leplet. - erre csak bólintani tudtam.

- Na nézzük ki azt a ruhát, aztán menjünk sétálni.

- Helyes.

 Én az első kezembe akadó darabot vettem fel. Stell pedig egy csomót válogatott. De megtalálta a kiválasztottat. Mivel már elállt az eső, és meleg volt lengébben öltöztünk.

Az én ruhám:

Stell ruhája:

Úgy döntöttünk, hogy a közeli parkba megyünk, és leülünk egy padra. A téma természetesen ismét a koncert volt. Nem hiszem el, hogy nem tud leakadni a témáról végre.Valami nagy banda lehet, ha ennyit beszél róluk.

- Akkor eljössz velem? Kérlek! Mond, hogy átgondoltad. Annyira szeretnék elmenni.

- Miért akarsz ennyire elmenni?

- Mert nagyon népszerűek, és kíváncsi vagyok a hangjukra.

- Arra ott a YouTube.

- Ne már. Az nem ugyanolyan.

- Mikor lesz?

- Két hét múlva.

- Mutass róluk videót.

- Hogyan?

-A telefonodon.

- Ja jó. Helyesek ám.

- Ajánlom is. Mert nem kóser, hogy elmegyek aztán nem élvezem.

- Veszek neked annyi kaját amennyit megkívánsz.

- Áll az alku. - vágtam rá. Egy ilyet tutira nem utasítok vissza.

- Ezt ne felejts el.

- Kérlek, annyit eszek amennyit akarok, hülye az aki elfelejti. Már alig várom. Mindenképpen elmegyek. De kik is ezek ha már itt tartunk?

- One Direction.

- Mutasd azt a videót.

- A címe Kiss you.

- Gondoltam, hogy valami ilyesmi lesz. Mi másra rángatnál el? Nem, hogy rock koncertre mennénk.

- Majd egyszer arra is megyünk. Na de nézd meg a videót. - megnéztem a videót, és végig nevettem. Haláliak ezek a srácok. És tényleg helyesek. Na egy koncertbe csak nem halok bele.

 Hazamentem uzsiztam, és mentem zuhanyozni.És befeküdtem az ágyamba, és elkezdtem írni. Majd megnéztem a beosztásom, hogy mikor kell dolgoznom. Mázli, hogy a koncert napján szabad vagyok.

Annyit ehetek amennyi belém fér. Csak ez járt a fejemben. És ezektől a gondolatoktól meg is éheztem. Szóval lementem, és ettem. Visszamentem a szobámba fogat mostam, és leküldtem aludni. Már nagyon fáradt voltam.

Bevezető

  Ez a blog, egy 17 éves lányról szól. Alexis Olivia Rose Parkerről. Élete hétköznapi. De az is marad? Az biztos, hogy az élete alaposan felfordul majd. Ha kíváncsi vagy, az életére olvass! :)

Főszereplők:
Alexis Olivia Rose Parker

Niall James Horan

Harold Edward Styles