12. rész

Lexi szemszöge:
 -Ááá... - sikított a telefonba Stell.
- Neked is szia. - nevettem.
- Megnyertem Lex. Én nyertem. Elhiszed te ezt? - hadarta a telefonba.
- Perszeee... - húztam el a végét. - Miről is van szó?
- Tudod a verseny. Tudod van az a 1D nevű banda. - kezdett bele.
- Igeeen? - kezdtem kicsit türelmetlen lenni.
- Lehetett jelentkezni, hogy velük töltsük a fellépés napját. Ők pedig választottak a jelentkezők közül. És ma tették közzé a nyertes nevét.
- És te vagy az. - próbáltam felfogni amit mondott.
- Pontosan. Egy egész napot velük tölthetünk.
- Hogy MI? - döbbentem le.
- Igen mi. Miért mit gondoltál kit viszek? És meg is ígérted, hogy eljössz velem.
- Igen emlékszem, de azóta én... szóval... - próbáltam kinyögni valamit, hogy ez nem a legjobb ötlet, de csak ennyit mondtam. - megszerettem őket.
- Ez remek. - hangja energikus volt. Akárcsak, hét tonna cukorkát evett volna.
- Szerintem is. - én viszont már kedvetlenül mondtam, és szerencsémre a boldogságtól Stell semmit nem vett észre.
- Most azonnal átmegyek. Ezt ki kell veséznünk.
- Várlak. - nyomtam ki a telefont.
 Most mégis mi a frászkarikát csináljak? Nem mehetek el. De megígértem Stellnek. És nem szívesen mondanám el neki a dolgokat, mert teljesen bezsongna. Azt hiszem lesz min gondolkoznom. Viszont most össze kell szednem magam, mert az én nagyszerű rajongó barátnőm hamarosan ideér. Mi sem ad több boldogságot, mint a kaja. Lesiettem a konyhába, és a nutellás kenyér mellett döntöttem. Az első harapás még keserű volt, mert valószínűleg mindent átitatott a kétségbeesésem. Aztán elhessegettem minden gondolatot, és a fincsi kajára gondoltam.
 Éppen a második kenyerembe kezdtem volna bele, amikor Stell jött be az ajtón.
- Na mit veszünk fel? - kérdezte a vidámságtól ragyogó szemekkel.
- Majd megnézzük. De most ennem kell. Életbevágó. Tudod kicsit izgulok a dolog miatt. - mosolyogtam félénken, és az igazat is mondtam, mert izgultam. Minden porcikámmal.
- Jó étvágyat. - mondta kedvesen.
- Köszi. Te kérsz valamit?
- Nem köszike. Inkább berakok valami zenét. Most buliznunk kell. - átszökdécselt a hifihez, és kellemesen üvölteni kezdtek a hangfalak. Stell a fenekét riszálta tőlem nem messze, és azt hittem megharapta egy veszett csillámpóni. Ennyi boldogság túl fura tőle. Ez elég okot adott a döntésre. El kell mennem.
Niall szemszöge:
 A következő pillanatokban, már az egész internet arról szólt, hogy döntöttünk ki tölthet velünk egy remek napot.
- De baromi éhes vagyok. - panaszkodtam.
- Miért nem megyünk valahova? - ajánlotta fel Zayn.
- Nem rossz ötlet. Menjünk étterembe. - vidultam fel.
- Benne vagyok. -huppant le mellém Louis a kanapéra.
- Azt hiszem én is énnék valamit. - mondta Harry.
- Liam? - kérdeztem.
- Mehetünk. - vonta meg a vállát, amolyan nekem teljesen mindegy stílusban.
 Mindenki összeszedte magát, és indulhattunk is. Liam vezetett, Zayn az anyósülésen foglalt helyet, mi hárman Louval, és Hazzával hátul. A rádióból megszólalt a mi dalunk. Whats you make you beautiful. Persze, hogy énekelni kezdtük. Az út hangulatát nagyon feldobta.
Harry szemszöge:
 Eljöttünk enni, és nagyon jól szórakozunk. Mindenki rendelt, és elég gyorsan el is tüntettük a tényérok tartalmát. Érdekes, hogy Niall hatszor annyit eszik, mint mi, és még előbb is végez. Ez már tuti szuper erő.
- Tényleg Niall. Hogy állsz a fogadással. Ketyeg az idő. - kérdeztem.
- Ami azt illeti,...nos...szóval...az a helyzet, hogy... izé...sehogy. - adta be a derekát.
- Nem hiszem el. - nevettem el magam. - Hiszen láttam, hogy a bulin is eléggé elvoltál azzal a kis csajjal.
- Igen, de... ááá... hagyjuk. Olyan, mint a többi. - szomorodott el.
- Figyelj, töröljük is el ezt az egészet. Hülyeség volt. Ha találsz is valakit, rosszul esne neki ez a dolog.
- Jó rendben.
- Most lépjünk is le, mert később nem biztos, hogy sikerülni fog. - mondta Liam.
 A hátsó ajtón távoztunk, és gyors léptekkel igyekeztünk a kocsi felé. Sikeresen beszálltunk, és indultunk is haza.
- Srácok, ez a kaja jót tett a fejemnek. - mondtam.
- A kaja mindenre tökéletes. - vigyorgott Niall.
- A stúdió fele vegyük az irányt. - mondta Lou. Mind érdeklődve figyeltük miért. - Simon most írt.


Képek későbbre várhatók. :)
Csók ;* D <3

11.rész

Lexi szemszöge:
 A telefonomból harsogó rádió jelezte, hogy ideje felkelnem. És ismerve magamat, hozzám van állítva az ébresztő, ami annyit tesz, hogy egy: nagyon hangos, kettő: rezgőn van, három: sok szundi van beállítva. Nagy nehezen azért csak kinyitottam a szemeimet, és Kathy felé fordultam. Simogattam a kobakját, ő pedig visszaaludt erre. Felültem az ágyon, és eszembe jutott, hogy időpontot kell kérnem az orvoshoz. Küldtem egy SMS-t neki, és ő azonnal vissza is írt nekem egy dátumot, amikor mehetek. Szegénykém, már ilyenkor is bent van és dolgozik. Nagy szerencsémre, viszonylag jó a kapcsolatunk. Anyu elég kedves ismerőse. Ha fogalmazhatok így. Nem tudom honnan ismerik egymást és semmi mást sem. Mondjuk nem mintha annyira érdekelt volna. Egy drága magánrendelőben dolgozik, és nagyon jól. Az időpont lehet, hogy a protekció által de holnapra szól; délelőttre. Felhívtam, hogy elmondjam azt is mi a problémám.

- Hello. - szólt bele a telefonba Kevin.
- Szia Kevin. Mi a helyzet?
- Semmi érdekes. És veled? Miért is kértél időpontot?
- Mmm... Az a helyzet, hogy problémáim vannak az evéssel.
- Bővebben? Ugye nem étvágytalanság? Nem hiszem, hogy anorexiával lehet megoldani a dolgokat...
- Nem. - vágtam a szavába. - Ami azt illeti, pont az ellenkezője. Rengeteget eszek, és egyre többet. Nem vagyok rosszul nem hízok, és semmi bajom igazából. Csak szeretném tudni, hogy ez normális-e.
- Alexis, minden tini sokat eszik, mert fejlődő szervezet.
- Igen, ezt tudom. De nem napi 50-szer eszik, és nem annyit, mint egy mamut.
- Figyelj, holnap akkor gyere be és ezt megbeszéljük. És ha lehet, akkor írd le hányszor eszel, és mennyit. Ja és még valami. Lehet, hogy kell valami vizsgálatot végeznünk, de nem tartom valószínűnek. Minden esetre ne egyél addig oké? - a szemeim elkerekedtem, a szám tátva maradt, és az ájulás határán voltam.
- Khmm... Kevin. Ugye tudod, hogy pont az ilyen problémák miatt megyek. Nem fogom tudni megállni. El fogok ájulni, vagy megint rohamom lesz.
- Akkor mi lenne, ha bejönnél korán.
- Oké, de nem tudom, hogy kibírom-e.
- Jó, akkor mondjuk gyere reggel 5-re. Tudom, hogy nagyon korán van, de addig remélhetőleg kibírod. Este még egyél. Reméljük nem lesz gond, de ha minden cérna szakad, akkor egyél. De próbáld meg kibírni.
- Rendben. Köszi.
- Nincs mit.
- Szia.
- Szia.
Niall szemszöge:
 Kinyíltak a szemeim, és mentem is ki a konyhába enni. Lou már ott volt, és répát rágcsált. Elkezdtem előkészíteni mit fogok megenni, aztán, leültem a répa rágcsáló mellé.
- Jó reggelt. - köszöntem.
- 'Reggelt. - csámcsogta.
- Csak 8 répa? - néztem rá.
- Ja. Már csak annyi van itt. - elnevette magát. - A többi már a pocakomban van.
 Elmosolyodtam, és én is enni kezdtem. Liam trappolt be a konyhába, és bekapcsolta a tv-t. Ő így kezdi a napot.
- Mit nézünk? - kérdeztem két falat között.
- Még nem tudom. - megkereste a mesecsatornát, és már bele is merült.
Zayn fürdőjébe éppen beláttam, mert a szobája ajtaja nyitva volt. Onnan pedig a fürdő ajtaja. Láttam, ahogyan a hajával küszködik. Mindenki csendesen el volt foglalva a maga kis reggeli rituáléjával.
- Ma mikor lesz próba? - kérdeztem Louist.
- Hát... majd egyszer valamikor...biztosan. - tehát, még nem volt megbeszélve semmi.
Harry szemszöge:
 Nagy fejfájásra ébredtem. Alig aludtam, és nem is érzem magam jól. Kicsoszogtam a konyhába. Már mindenki ébren volt.
- Elég nyúzottnak tűnsz Harry. - mondta Lou.
- Kösz. Neked is 'Reggelt.
- Nem aludtál? - kérdezte Niall.
- Nem valami sokat. - válaszoltam.
- Látszik.
 Kinyitottam a gyógyszeres szekrényt de nem találtam azt a bizonyos tablettás dobozt, amire nekem szükségem volt.
- Ööö... - álltam a polc előtt. - Liam?
- Igen? - nézte még mindig a mesét.
- Bocs, hogy megzavarlak, de hol a fájdalomcsillapító?
- A szokott helyén. A gyógyszerek között leghátul.
- Oké, de itt nincsen.
- Hjajj... - sóhajtott fel. - Megyek.
 Odajött, és keresni kezdte a dobozt. De nem találta. Arca egyre komorabb lett.
- Hát, ez nincs itt. - mondta.
- Látom.
- Nem láttátok a fájdalomcsillapítót skacok? - kérdezte a többieket.
- Én múlthéten vettem be utoljára. De vissza is tettem a helyére, és még vagy egy tonna volt benne. - mondta Lou.
- Én meg nem igazán használom. Talán ha múlt hónapban vettem be egyet.
- Zaaayn! - kiáltottam.
- Igeeeen? - kiabált vissza.
- Nem láttad a fájdalom csillapítót?
- Nem. Miért?
- Mert nincs meg. És nekem szükségem lenne rá.
Niall szemszöge:
 Basszus. Hol a francba lehet az a gyógyszer.
- Hívd fel Kevint. - mondtam,de Harry a száját húzta csak.. - Jó majd én felhívom és elmegyek érte.
- Köszi.
- Nincs mit.
 Csörgetni is kezdtem Kevint az orvosunkat.
- Halló.
- Szia Kevin.
- Mi a helyzet?
- Kellene Harrynek fájdalomcsillapító.
- De most írtam nektek 5 receptet.
- Tudom. De eltűntek.
- De hogyan? Annak nem tud csak úgy lába kelni.
- Nem tudjuk.
- Ugye egyikőtök sem pirulás.
- Nem Kevin.
- Rendben. Jöjjön be valaki érte. Megírom.
- Kösz, megyek érte. Szia.
- Szia. - rakta le.
- Megírja neked. - fordultam Harry felé.
- Kösz. Jövök egyel.
- Semmiség.
- Jó, de akkor így mi lesz a próbával? - kérdezte Liam. - Nem tudja végig csinálni. Nézz rá.
- Hé. Elég jól vagyok, csak kell az a gyógyszer.
- Ha elég jól vagy nem kell gyógyszer. Szóval én felhívom Simont, és beszélek vele. - mondta Liam.
 Elvonult kicsit, majd pár perc múlva vissza is tért.
- Azt mondta, hogy akkor a mai program, hogy válasszuk ki a jelentkezők közül, hogy ki nyeri el azt a bizonyos napot.
- Remek. - mondtam.
- Két embert kell választani? - kérdezte a répamániás.
- Nem. Egyet. Csak az a bizonyos egy, hozhat magával valakit.
- Hűűű... nem lesz egyszerű. - mondtam.
- Hát nem igazán. - mondta Harry.
- Na essünk neki. - jött a konyhába Zayn.
- Ó haver, egy hajszálad kiáll. - szívattam.
- Komolyan? - fehéredett el.
- Aha.
 Felkapott egy lábost, és abban ellenőrizte a frizuráját.
- Szívass még Niall.
- Foglak is. - röhögtem.
- Csak óvatosan. Még visszakapod.
  Mind leültünk a kanapéra, és Liam ölébe vette a laptopot. Ki is vetített mindent.

- Na szóval. - kezdte. - Sorba akarjátok, vagy mi szerint kezdjünk el válogatni?
- Jó lesz érkezési sorrendben. - válaszolt Zayn.
- Oké. Itt az első. - és kivetített egy elég fiatal lányt.
- Szerintem ő még elég fiatal ehhez. - mondta Harry.
- Lehet, hogy igazad van. Elvégre nem biztos, hogy bírná a hajtást. - érvelt Liam.
- Akkor szűkítsük le a jelentkezőket, korhatár alapján. - mondtam.
- Jó. Minimum, és maximum? - kérdezte Liam.
- Minimum 15, maximum 25. - mondta Hazza.
- Egyet értünk? - kérdezte Liam.
- Nekem megfelel. - mosolygott Zayn.
- Nekem sincsen ellenvetésem. - vont vállat Lou.
- Legyen. - mondtam. De már lényegtelen volt demokrácia általa többség szavazata a nyerő.
 Harry szemszöge:
- Még így is rengetegen vannak. - panaszkodtam.
- Akkor mi által szűkítsük le még jobban? - kérdezte Liam.
- Mondjuk lehetne szorosabb a korhatár. - mondta Louis.
- 16-tól 22-ig? Harry? - nézett rám Liam.
- Legyen 18-ig.
- Az csak két év. - csodálkozott Zayn.
- Hidd el, így is sokan lesznek. - magyaráztam.
- Igazad van. - értett egyet.
- És ne mond, hogy nem jó évjárat. - néztem rá cinkosan.
- Egyenesen tökéletes. - vigyorgott.
- Mondtam én.
 Liam leszűkítette ismét a találatokat.
- Te szent ég. - döbbent meg Niall.
- Még így is rengetegen vannak. - mondta Louis.
- Majd én megmondom milyen legyen. Szőke, alacsony, okos, kék szemű... - kezdtem el leírni az ideális lányt, de félbeszakítottak.
- Tisztázzuk Harry, te most egy rajongónak akarsz jót, vagy magadnak? - kért számon Liam.
- Hmm... is-is. - gondolkoztam el.
- Jó akkor utálja Harryt. - vetette fel Niall.
- Olyat nem találsz. - nevettem hülyeségből.
- Na de komolyan.
- Mi lenne, ha fiatalabbat választanánk? - hozakodott elő Lou az ötletével. Mind kíváncsian figyeltük érvelését. - Csak, mert ők talán jobban tudnak örülni. És szerintem kedvesebbnek is tűnnénk.
- Már így is marha rendesek vagyunk, és fiatalok között válogatunk. - érveltem.
- Akkor legyen 15-17. - Liam kérdés nélkül át is állította a kereséseket.
- Nézzétek! Az ott egy fiú? - kérdezte Niall.
- Tényleg. Az egy fiú. - nevetett fel Louis.
 A gépkezelő azonnal gondoskodott, hogy csak lányokat dobjon ki a kereső.
- Azt hiszem ebben kérdés nélkül egyet értünk. - érvelt.
- Tartózkodjanak a városban is szerintem. - hoztam fel.
- Jó legyen.
 A következőben már nem is volt annyira sok találat.
- Mit szólnátok, ha őket végig néznénk egyesével? - kérdezte Niall.
 Együnknek sem volt ellenvetése. Elkezdtük nézegetni őket. Nagyon sokat kizártunk, mert fanatikusok voltak. És mindenkinek jobb nélkülük. Válogattunk, és válogattunk. Majd kiválasztottunk egy bizonyos személyt. Közöltük is Simonnal, hogy megvan a lány. Ő pedig azt mondta tegyük közzé mindenhol a nyertes nevét. Követtük is utasításait.