Adam szája egyetlen pillanatra sem hagyta el az enyémet. Amint felért velem az emeletre, egy szobába értünk. Berúgta az ajtót, és a hatalmas ágyra zuhant velem. Keze a csípőmön volt, és továbbra is szenvedélyesen falta az ajkaim. Megrészegített a pillanat. A gondolataim homályosak voltak, a tetteink beszéltek helyettünk. Fájdalmas volt a gondolat is, hogy egyszer ennek vége szakadhat. De nem akartam ezen agyalni. Most még semmiképpen sem. Elengedtem magam, és a jelenre koncentráltam.
Adam kezei felfedezőútra indultak. Az én kezeim, pedig a pólója alá csúsztak. Ujjaim végig futtattam feszes hasán. Minden egyes izmot ki tudtam tapintani. Olyan más volt most, mint eddig. Egyszer csak lekerült rólam a ruhám. Felbátorodtam, és megragadtam Adam pólóját, és egy másodperc töredéke elég volt, hogy levegyem róla.
Egy gondolat villant meg lelki szemeim előtt. Biztosan akarom? Igyekeztem nem erre gondolni. Szeretem. Legalább is azt hiszem. Vagy mégsem? Ugrott elő ismét egy kérdés. De hogyan lehetek én itt most olyan valakivel akit nem szeretek. Nem akarom még egyszer elkövetni azt ami Harryvel történt. Szerelemből akarok lefeküdni valakivel. És ha nem szeretném az rajtam fekvő, és hevesen csókoló fiút, akkor nem lennék ilyen helyzetben. Biztosan szeretem. Csak most megingottam kicsit, mert ezzel magasabb szintre lép a kapcsolatunk. Ez egy nagy lépés. Amit meg kell hoznom. Semmi gond. Mindig lehetnek az embernek kétségei.
Ismét elmerültem Adam csókjában. Olyan érzelmes volt. Majdhogynem felfalt. Idő közben a farmerja is lekerült róla. Nagyon kevés választott el tőle. Aggodalmam mintha megérezte volna, homlokát az enyémnek támasztotta, és suttogva kérdezte meg.
- Biztos?
- Igen. - kezdeményeztem ismét a csókcsatát.
Adam a nyakamra lágy puszikat nyomott. És fájdalmasan lassan haladt lefelé. A hasamnál megállt, és gyakorlott mozdulattal kapcsolta ki a melltartómat. Amit így leesett rólam. Visszatért a számra. A maradék textil is eltűnt rólunk. Csak ketten voltunk a sötétben. Adam szemébe néztem és nem láttam valamit. Valami hiányzott. Valamire amire szükségem van. Megriadtam, de nem mutattam ki. Ennek nem így kellene mennie...
Ritmikusan mozgott rajtam, minden sötétté vált előttem. Már nem gondoltam azokra, amikre pár perccel ezelőtt. Adam hajába markoltam, mire ő megcsókolt. Tisztán kivehető volt mind a 26 tetoválása.
- Szeretlek. - suttogta dallamos hangon.
- Én is. - és akkor abban a pillanatban komolyan gondoltam.
Úgy éreztem minden jó így, ahogyan van. Nem kerestem semmit, amibe beleköthetnék. Úgy gondoltam, csak hibák után kutattam, hogy eltaszítsam magamtól. De nem akarom letaszítani. Azt szeretném, ha mellettem lenne. Ha ezerszer ölelne még magához. Nem hiszem, hogy Adam bármikor is magamra hagyna. Nem félek többé. Már rájöttem. Rájöttem, hogy nekem így megfelel. Jó vele lenni. Ha pedig másképp alakultak volna a dolgok szomorú lennék.
Adam megcsókolt, aztán legördült rólam, és átölelt. Puszit nyomott a hajamra. És halkan beszélni kezdett.
- Nem bántad meg? - ijesztően ismerős volt a kérdés.
- Nem. - mosolyogtam rá.
- Ki kell használnunk a hétvégét, szóval menjünk, és üljünk be valahova.
Elmentünk zuhanyozni KÖZÖSEN (!!). A következő pillanatban pedig, már a kocsiban ültünk, és Ella Eyre deeper címú számát énekeltük együtt. A fellegekben éreztem magam. Nem gondoltam, hogy bármi elválaszthat minket. Lassítottunk, majd megálltunk a kocsival.
Sétáltunk egy tó körül, és sokat beszélgettünk.
Következő állomásunk egy étteremre esett. Legalább is mi azt hitük, hogy. De mint később egy lakó hangos kiabálásából, kiderült, hogy az az ő két székecskéje. Szóval ezért nem jött senki felvenni a rendelést. Futásnak eredtünk, mert a néni a rendőrséget szerette volna értesíteni. Nem gondoltuk a legjobb ötletnek, így kézen fogva futottunk el, hangosan nevetve. Aztán beültünk egy valós kávézóba, én egy kapucsínót rendeltem, Adam pedig egy csésze fekete kávét. Még sokáig nevettünk a nénin. Elszaladt velünk az idő. De nem is érdekelt. Már úgy kellett minket kipaterolni a kávézóból, hogy ők zárnak. Amin szintén hatalmasat nevettünk. Adam sétán közbe magához vont, és mélyen a szemeimbe nézett. A szemei is mosolyogtak ajkaival együtt.
- Ez volt életem legjobb napja. - mondta.
- Én is nagyon jól éreztem magam.
- Muszáj, hogy vége legyen? - tette fel a költői kérdést.
- Igen. - nevettem.
- Minden napom azt szeretném ha ilyen lenne veled. - hajolt felém.
- Akkor legyen így. - csókoltam meg.
Yepp-yepp új rész :D Remélem tetszett. ;) Komikat feliratkozókat még mindig szívesen fogadom!! <3
xo
