10.rész

Lexi szemszöge:
 Egy ilyen hosszú, és fárasztó nap után jöhetett a megérdemelt evés, és pihenés. Gyorsan lezuhanyoztam, átvettem a pizsimet, és lerohantam enni, mert már farkas éhség kínzott. Úgy gondoltam bedobok pár nutellás kenyeret. Miután már hármat is felfaltam, arra jutottam, hogy talán jobba lenne magában is enni egy kicsit. Majdnem elfogyasztottam egy fél üveggel, amikor észrevettem, a kedvenc gabonapelyhen a polcon. Nyilvánvalóan nem hagyhattam ki az étlapról. Elővettem egy elég nagynak tűnő tálacskát, és annyi müzlit szórtam bele, hogy már egy darabka sem fért volna bele. Aztán ráöntöttem egy kis tejet. Miközben "falatozgattam" azon gondolkoztam, hogy felhívom Stellát. Aztán a szemeim az órára vetődtek. Talán nem lenne szerencsés ilyen későn felhívni. Normális emberek ilyenkor alszanak. Épp ezért vagyok én még fent. Mert nem vagyok normális. Kanalaztam a gabonapelyhem, és egyszer csak arra lennem figyelmes, hogy üres kanalat veszem a számba. Már meg is ettem. Te szent tehén, én egyre többet eszek, és egyre gyorsabban pusztítok el mindent. Mivel még mindig borzasztó éhség gyötört, ennem kellett. Még egy adag müzlit bedobtam, és még mindig semmi. Talán orvos kellene mennem. Ki eszik ennyit? És ráadásul, hogy a francba fér ez mind belém. Na jó. Holnap felhívom az orvost, és kérek tőle időpontot. Ez komolyan nem normális már. Hogy fajulhatnak el a dolgok eddig? De mit lehet tenni, még mindig nem laktam valami jól. Szóval, keresésnek indultam. Kinyitottam a sütőt, nem is tudom miért, talán megérzés volt, de találtam benne pizzát. Biztosan Kat csinálta nekem. És ezt a feltételezésemet be is bizonyította azonnal, egy apró cetli. Amikor benyúltam tálcáért, rá volt az én tálcámra ragasztva egy apró piros papír.
 "Neked csináltam a pizzát a sütőben. :) Ha még éhes lennél vettem nutellát, és müzlit is. Jó étvágyat, és egyél rendesen: K :)" Hát annyi szent, hogy ő aztán ismer engem. Leültem a tv elé, és bedaráltam még 3 szelet pizzát. Persze a kihagyhatatlan majonéz nélkül. Mikor végeztem vele, nem volt valami sok kedvem aludni,pedig elég fáradt voltam. Beraktam egy Disney mesét, és azt néztem végig. Vége lett, és én felmentem a szobámba végre valahára aludni. De még előtte az agyamba véstem, hogy mindenről be kell számolnom alaposan Stellnek. Bár arra jutottam, hogy még átgondolom. Ki tudja egy rajongóból mit váltana ki ez a dolog...
Harry szemszöge:
 Egyszerűen nem tudtam aludni. Nem ment. Az agykerekeim csak forogtak és forogtak. Persze, hogy Lexin. Nem tudtam dűlőre jutni vele kapcsolatban. És ez nagyon idegesített. Nem voltam tisztában a saját érzéseimmel vele kapcsolatban. Ilyen még nem igazán fordult velem elő. Vajon mit kellene tennem. Mondjuk jobban megismerni nem ártana. Talán holnap érte mehetnék a suliba. Egy iskolába, ahova ő jár olyan elit emberek járnak, hogy túl fent hordják az orrukat, hogy autó grammot kérjenek. Még ha titokban rajongók is. De nem is ez foglalkoztatott. Nem tudok dűlőre jutni. Talán majd a koncert után. Most arra is koncentrálnom kell. És rengeteget kell próbálnunk. Ja és ki ne hagyjam a sok fotózást, meg ez az amik "kihagyhatatlan" részei a dolognak. Ezt sosem tudtam megérteni. Őszintén szólva most nem is érdekel. Majd elrendezünk mindent valahogy. Lexire visszatérve, tényleg jobb lesz megvárni ameddig lecsendesedik ez a koncert dolog. Addig majd talán elolvasom egy két versét. Vagy hagyom a fenében. Az idő remélem segít majd tisztábban látni...

 Remélem tetszett. :) És bocs, hogy most ilyen rövid lett, de minél előbb szerettem volna hozni nektek az új részt. ;) KOMIKAT, ÉS FELIRATKOZÓKAT!! <3