17.rész

Bocsi srácok, de nem bírtam már magammal, így már most hoztam a kövi részt. Remélem nincs nagy harag. :D Nem is dumálok tovább. Jó olvasást, manócskáim. :)
Csók ;*
D <3


Harry szemszöge:
 Jó igaz, eredetileg tényleg nem így voltak tervezve a dolgok. De ahogy észrevettem senki nem szeretné, ha a két lány most lelépne, vagy esetleg az a két srác jöjjön értük. Így haláli lesz az este. Őrületes és sorolhatnám a jobbnál jobb jellemzőket. De erre nincs szükség. Inkább csináljuk, mint beszéljünk róla. Nem akartunk most elmenni egy szórakozóhelyre sem, hanem az otthonunk nyújtotta kényelmet szeretnénk hasznosítani. Hazakocsikáztunk ugyanaz az ülésrend szerint. Mikor kiszálltunk, mentem is az ajtóhoz. Ahogyan mindenki más is.
- Nagyon hideg van. - didergett Lexi.
- Tessék a pulcsim. - nyújtotta Niall. És jó, hogy odaadta a fagyoskodó lánynak, mert elég sokáig nem sikerült kinyitni az ajtót.
- Ez beragadt. - állapította meg Liam.
- Akkor berúgjuk. - vont vállat Zayn.
 Körülbelül egy perc elteltével már bent voltunk. Ledobtuk magunkat a kanapéra.
- Köszönöm. - nyújtotta át a pulóvert Lex Niallnek mosolyogva.
- Bármikor. - mosolygott a szöszi is.
- Talán élek még vele. - nevetett Lexi.
- Remélem.
- És most mi lesz? Ez a nagy buli? - kérdezte Lexi.
- Nem most összeszedjük az energiánkat a következőkhöz. - válaszoltam.
- Ti tudjátok. - vont vállat a szőke szépség.
- Na akkor koccintsunk erre a szuper koncertre. - hozta a pezsgőspoharakat Liam.

 Koccintottunk, és mondhatni mindenki kiürítette a pohara tartalmát.
- És nem hagyhatjuk ki, hogy koccintsunk erre a napra, hogy két barátságos lányt megismerhettünk. - hozta a következő kört Zayn.
 Hasonlóképpen történt ezzel is, mint az előzővel. Valaki bekapcsolta a zenét, és észrevettem az üres pezsgősüveget.
Lexi szemszöge:
 Ez a két pohár pezsgő eléggé a fejembe szállt. Nem bírom a piát, ezt mindenki tudja. A többieken semmi nem látszott, vagy csak jól rejtegetik. Harry felajánlotta, hogy üvegezzünk.

- Bocs srácok, de én hazamegyek. Nem érzem valami jól magam. - kezdte Stella.
- Elmész? - kérdezte Louis.
- Aha.
- Akkor hívom... - kezdtem bele.
- Már telefonáltam Rayannek értem jön. Te maradj. - vágott közbe barátnőm.
 Most én maradjak itt öt sráccal a lakásukon akiket alig ismerek, és már megittam két pohár pezsgőt. Persze, hogy maradtam. És nem véletlenül. Az a két pohár cselekedett már helyettem.
INDÍTSD EL
Már hallottam is a dallamot. Az éjszaka dallamát.
- Biztos, hogy... - kezdtem volna megint, de ismét a szavamba vágott.
- Igen tuti. - bólintott, elköszönt mindenkitől Liam pedig kikísérte.
- Na kezdjük... - vigyorgott Zayn.
- Én kezdek. - kapta fel az üveget Louis.
 Az üveg szája Zaynnél állt meg.
- Felelsz vagy mersz? - kérdezte ördögi vigyorral.
- Ha egy elhagyatott szigetre egyet választhatnál csak, hogy ott lehet veled, akkor az a tükröd vagy Lexi lenne? - kérdezte. Nem lepődtem meg, hiszen öt fiúval üvegezek, és én vagyok az egyetlen lány.
- Lexit. - mondta félmosolyra húzott szájjal.
- Te vagy. - adta át az üveget Lou.
- Niall drágám?
- Ööö... felelek.
 Micsoda puhányok. Kaptam egy sms-t Stellától és mellékelt egy képet. A képen Adam csókolózott. Kicsit felhúztam magam, de nem túlságosan.
- Oké. Lexit pontozd 10-es skálán.
- 11. - válaszolta minden megilletődés nélkül. Itt Liam visszajött közénk.
- Miről maradtam le? - kérdezte.
- Zayn a tükre helyett Lexit vinné egy lakatlan szigetre, és Niall 11-re pontozta Lexit. - válaszolt Harry.
- Liam?
- Felelek.
- Mi történt odakint?
- Semmi.
- Na ne kamuzz.
- Komolyan mondom.
- Te vagy.
- Harry a kérdés adott.
- Kérdezz.
- Szőke vagy barna?
- Szőke.
- Louis mit választasz?
- Felelek.
- Szerinted hányas melltartót hord Lexi?
- Halvány sejtelmes sincs. Mondjuk 75B?
- Nem talált. - válaszoltam.
- Nocsak Lexi. Meg sem kérdezem gondolom felesz.
- Hülyéskedsz? Örülök, hogy végre megszakíthatom ezt a ti kis kérdezz felelek játékotokat.
- Szóval mersz? - lepődött meg.
- Nagyon úgy hangzik.
- Hát jó. Akkor mondjuk smárold le a lehető legszenvedélyesebben Zaynt. - láttam Zayn szemét felcsillanni ami nagyon vicces volt. Természetesen megcsinálom, mert egy Zayn nem egy ronda srác, és kettő, mert nem futamodok meg.

- De. Csak akkor hagyhatod abba, ha már tényleg minden levegőd elfogyott.
- Oké. - válaszoltam. Olyan viccesen nézett mindenki. Igen sajnos ők is azt hitték én a törékeny és ártatlan kislány szerepét játszom. Odamentem Zaynhez, beleültem az ölébe, és csókolózni kezdtünk. Természetesen élvezni akartam így beleadtam mindent. Zayn rohadt jól csókol, ami fellelkesített arra, hogy én is bedobjam magam. Mikor éreztem, hogy már nem bírjuk sokáig megharaptam Zayn alsó ajkát, ami vérezni kezdett. Utolsó "simításként" lenyaltam, és egy puszival lezártam a dolgot.
 Amikor kinyitottam a szemem mindenki bámult. De az a tipikus nagyon bámulás volt.
- Öhm. Szóval most folytatjuk? - kérdeztem.
- Benne vagyok. - mondta Zayn.
- A játékra gondoltam.
- Kár. De azt is. - nevetett.
- Wáo. - mondta Liam.
- Nem semmi. - nevetett Niall.
- Hát ez minden csak nem semmi. - motyogta Harry.
 Louis csak vigyorgott, mint a vadalma.
- Niall te vagy. - jeleztem, hogy válasszon valamit.
- Felelek. Mert tőled most ez után félek.
- Oké. Ha lenne egy barátnőd, aki tudod, hogy szakítani akar veled, de te ezt nem akarod, mit tennél, hogy marasztald?
- Semmit. Aki nem akar velem maradni, annak mennie kell.

16.rész

Lexi szemszöge:
 Stell tényleg nagyon boldognak tűnik. Én is az lennék, ha Harry és a többiek előtt nem égtem volna be ennyire.Nem tudom, hogy van-e barátom? Ki mond ilyet? Szépen lejárattam magam. Füstölögtem magamban, de készülődni kellett a koncertre, mindenki a szobájában készülődött, mi Stellával pedig bementünk a fürdőbe. Ott gyorsan átöltöztünk felfrissítettük a sminkünket, és a hajunkon is igazítottunk kicsit.

az én szettem

Stella szettje

Mikor kijöttünk, már mindenki a kanapén ülve várt ránk. Az ajtó nyílására, mindenki feje felemelkedett, és tekinteteik ránk szegeződtek. Hogy őszinte legyen nagyon jól esett. Láttam mindenkin, hogy végigmérnek finoman minket. Ezért megálltunk az ajtóban, őket néztük, és vártuk, hogy befejezzék. Kicsit furcsán éreztem magam. De sajnos már megszoktam. Igen a suliban nem kímélnek meg a bámulásukkal. Egek de idegesítő tud lenni. Ha pedig olyan passzban vagyok, akkor leüvöltöm mindenki fejét, hogy mi a francot képzel, hogy itt bámul engem. Hogy őszinte legyek lehet, most is tettem volna egy enyhe célzást, hogy hagyják abba, de Stella miatt eltűrtem. Mikor végre a szemünkbe néztek mosolyogtam, és remélem nem vicsorogtam. Visszamosolyogtak, és végre Harry megtörte ezt a kínos helyzetet.
- Indulhatunk?
- Persze. - mondtam.
- Egyébként be fogunk férni a kocsiba? - kérdezte Stella.
- Mindenképpen. - mosolygott Louis.
- Oké. - mosolygott a barátnőm.
Niall szemszöge:
 Mikor Lexiék kijöttek a fürdőből elállt a szavam. Nem azért mert annyira, ki lettek volna öltözve vagy sminkelve, hanem, hogy még így is milyen csodálatos Lex. Mikor Stella megkérdezte, hogy befér-e mindenki a kocsiba majdnem elnevettem magam. Hogy miért? Azért mert a kocsink öt személyes. Szeretünk a saját kocsinkkal utazni, és nem limuzint rendelni, mert az olyan fellengzős. Sofőr pedig felesleges, mert Liam nem ihat a veséje miatt. Így ő soha nem részeg. Ezért ő szokta a sofőr szerepét vállalni hazafelé. Míg a lányok a fürdőben voltak megbeszéltük, hogy ki hova is ül. Louis fog vezetni, Harry elől ül, a kis kellemetlenség miatt. Zayn ül az egyik szélén, én középen, és Liam a másik szélén. A lányok pedig... Hát megengedetten választhatnak kinek az ölébe ülnek. Kisétáltunk a kocsihoz, és mikor mind beszálltunk a lányok értetlen tekintettel figyeltek minket.
- Ööö... nem akarok beleszólni, és bunkós sem szeretnék lenni, de mi hova ülünk? - kérdezte Stella.
- Ami azt illeti nem szeretjük a bérelt kocsikat, és csak ötszemélyes autóink vannak. Szóval... - kezdte Zayn.
- Választhattok kinek az ölébe ültök. - fejezte be Liam.
- Ne rendeljünk magunknak inkább egy taxit, és majd ott találkozunk? - kérdezte Lexi.
- Nem engednek be titeket. - húztam a szám.
- Nincs semmi infójuk arról, hogy ki az a két lány aki bejöhet velünk. - egészített ki Louis.
- És mi lesz ha megbüntetnek? - kérdezte teljesen logikusan Lex.
- Semmi, mert nem történhet meg. - válaszolt Harry.
-  Akkor legyen. - mondta a két lány.
 Stella Liam ölébe, Lexi pedig Zayn ölébe ült. Kicsit szomorú voltam, de érthető volt, mivel én középen ültem.
- Ne aggódjatok nem mondjuk vissza, nem is tudjuk kiknek. - mondta vigyorogva Liam.
- Rayan és Adam. - válaszolt Stella.
- És melyik melyik? - kérdezte Harry.
-Én Rayannel járok, Adam pedig Lexivel kavar.
Harry szemszöge:
 Nos most már tudom, hogy hívják azt a barmot. Azért nem mondom, hogy nem bánt, hogy Lexi nem az én ölemben ül. Csak bámultam ki a szélvédőn a megérkezésünkig, és hallgattam a többiek miről beszélgetnek.
 Szerettünk volna autó grammot osztani a bemenetel közben,így nem a hátsó ajtót választottuk. Niall Lexi lelkére kötötte, hogy semmi pénzért el ne engedje a kezét, mert elveszhet a tömegben vagy hasonlók, Louis pedig Stella kezét fogta, ugyan ebből az okból. A rajongók felháborodásukat jelezték is. Kérdezgettek is, de mi nem válaszoltunk semmire, csak osztottuk az aláírásunkat, és haladtunk a bejárat felé. Niall kinyitotta az ajtót Lexi előtt, és, mintha egy pár lennének vonultak továbbra is egymás kezét fogva.
- Na itt bent már biztonságba vagytok. - engedte el Louis szinte azonnal Stella kezét. Tippjeim szerint azért, mert nem akart botrányt közte és Rayan között. Niall még mindig fogta Lexi kezét. Már azon voltam, hogy odamegyek, és letépem az Ír manónak a kezét. Aztán végre valahára elengedték egymás kezét. Rettenetesen bosszantott az egész helyzet.
 Liam körbevezette Stellát, és Lexit, és mindent megmutatott nekik. Mikor visszajöttek, mi már készen is voltunk. Gyorsan Liamet is kezelésbe vették. A lányokat elkísértük a színpad szélére, mi pedig lementünk. Mert a színpad alól fogunk feljönni.
- És 5...4...3...2...1...0 - számolt vissza az egyik statiszta.
- Hello London. - kezdte Liam.
 Hatalmas visítás volt a válasz.
- Az I Want című dalunkkal kezdünk ha megfelel nektek. - szólt a mikrofonba Loui.
 Csak sikongattak össze-vissza. Elkezdtük a dalt, és két ráadás szám után lejöttünk a színpadról

 Nem mondom két órát énekelni, megviseli egy kicsit a hangszálakat.
- Remek volt. - dicsért minket Stella.
- Igen nagyon jók voltatok. - mondta Lexi.
- Köszönjük. - vigyorgott Liam.
- Na akkor indulhatunk bulizni? - kérdezte Zayn.
- Mehetünk. - mondtam.
- Mi hívjuk... - kezdett bele Stella.
- Dehogy hívjátok. - karoltam át.
- Még csak most kezdődik az esete. - bólogatott Zayn.
- És mi menjünk veletek bulizni? - kérdezte.
- Naná. Elvégre ez a tölts el egy NAPOT a 1D-vel, nem pedig, tölts el egy pár órát. - magyarázta Louis.
- És akkor mi veletek leszünk holnap kettőig? - kérdezte meglepődve Lexi.
- Igen. - válaszolt Niall.
- Mi azt hittük... - kezdte Lexi.
- Ne akarjatok ilyen hamar megszabadulni tőlünk. - kacsintott Zayn.
- Oké. - vont vállat Lexi.


 Cukikáim, még mindig várom a kommentjeiteket. Izgalmas részek következnek. ;)
Csók ;*
D <3

15.rész

Lexi szemszöge:
- Lex, ébresztő. - Stell hangja törte ketté azt a csodálatos álmomat. - Kelj fel. - rázta meg a vállam.
- Mi? Fent vagyok. - motyogtam.
- Persze. Na de kifele az ágyból.
- Miért mennyi az idő.
- Pont annyi, hogy ideje kivánszorognod az ágyból.
- Akkor kérek még öt percet. - mondtam még mindig a párnába motyogva.
- Hajjj. Legyen.
 Nem esett nehezemre visszaaludnom. Meg kell tudnom ki is ez az álmomból. Ki ez a srác aki nekem énekelt. Az arcán persze nem láttam. És amikor már egy hajszálnyira lettem volna, hogy megtudjam ki is az Stell ismét ébreszteni kezdett.
- Fel kellni.
- Könyörgöm csak még öt perc és felkelek.
- Jaj már Lex. - lépkedett le a lépcsőn.
- A francba Stell. Már nem tudok visszaaludni. Pedig csak egy hajszál választott el attól, hogy megtudjam ki az a srác.
- Hogy micsoda? Milyen srác? - jelent meg az ajtóban barátnőm.
- Nem tudom, hogy ki. Egy srác nekem énekelt személyesen egyedül nekem. Mesés hangja volt. És valami olyan érzést sugározott magából, amilyet még soha nem éreztem. Varázslatos és csodálatos volt az egész. - számoltam  be álmomról.
- Ne haragudj. - nézett rám boci szemekkel.
- Dehogy haragszom. - legyintettem. - Viszont tényleg mennyi az idő?
- Fél kilenc.
- Jól van. Jössz velem?
- Hova? - értetlenkedett.
- Hát a konditerembe.
- Ja... Azt hittem azt ma kihagyod.
- Kizárt. Na jössz vagy sem?
- Megyek.
 Elmentem letussolni, aztán felkaptam egy gatyát egy pólóval, a vállamra kaptam az edzőtáskám és lerobogtam enni.

Addig Stella fürdött meg, és öltözött fel. Kaja után még gyorsan fogat is mostam, aztán indultunk is.
- Aztárt látom, hogy inkább csak reménykedtél, hogy ma nem megyünk.
- Igen ez be kell, hogy valljam igaz. Az izgatottság miatt.
- Kérlek nyugtass meg, hogy nem lettél túlbuzgó fanatikus szerelemes pszichopata elmebeteg rajongó.
- Ne aggódj. Szerelmes nem vagyok. - elnevettük magunkat.
- De most komolyan mondom.
- Ne aggódj nem vagyok. Csak nagyon a szívemhez nőttek a dalok. A dalszöveg és a hangjuk együtt isteni.
- Oké.
- Ma mivel kezdünk?
- Futógép.
- Rendicsek.
 Egy órát a konditeremben edzettünk.

Szeretem ezt a helyet, mert ide egyetlen ismerősöm sem jár. Mondjuk kellemetlen dolog, mikor te éppen futsz, és közben a lazán száz kilót emelgető vasdarabok téged bámulnak. De ez kivétel nélkül mindenhol így van. Eléggé fel tudom bosszantani magam rajtuk, de igyekszem ilyenkor másra gondolni.
- Ez jól esett. - jöttem ki a zuhany alól.
- Igen nekem is. - mondta Stell.
- Na menjünk haza. Aztán készülődjünk.
- Igeeeen. - kiáltotta barátnőm.
- Rendben. Akkor most jön a hajad. - mondtam.
- Oké.
- Milyet szeretnél?
- Szerintem göndörítsük csak be.
- Rendi.
 Bedugtam a hajsütővasat a konektorba, ésa telefonom zenélni kezdett.
Conor Maynard
- Imádom ezt a számot. - mondta Stella.
- Én is. De most fel kell vennem. Meghallgatjuk a gépen, ha leraktam.
- Szépséges reggelt. - köszönt bele egy mézes mázos hang. Éreztem, ahogyan elpirulok még így telefonon is.
- Neked is. - válaszoltam széles vigyorral.
- Hogy aludtál?
- Jól.
- És te?
- Szuperül.
- Nagyszerű.
- Az bizony. A lényegre térve azért is hívtalak, hogy el vigyünk-e benneteket Rayannel titeket a koncertre?
- Megkérdezem Stellt.
- Oké.
- Stell.
- Hmmm?
- Mit szólnál, ha Rayan és Adam vinne minket el a koncertre?
- Jól hangzik. Benne vagyok.
- Örülnénk neki. - beszéltem ismét a telefonba.
- Oké. Akkor egyre megyünk értetek.
- Rendicsek.
- Puszi drága.
- Puszi.
- Na tényleg ki kell akkor csípnünk magunkat édesem. De itt már nem a 1D-ről beszélek. Rayannek és Adamnek azért már csak kijár.
- Bolond. - nevettem. És elkezdtem begöndöríteni a haját.
 Miután befejeztem Stella haját ő megcsinálta az én hajam. Következett a smink, amit már mindketten magunknak gyakorlott mozdulatokkal pár perc alatt elkészítettünk. Felkaptam a szettemet, ahogyan Stell is.

Lexi szettje

Stella szettje

Én még lementem enni, Stell azt mondta nem tud enni, hiszen így egyszerre Rayan és a 1D túl sok neki. Nekem természetesen nem jelentett semmi gondot. Evés után elmentem fogat mosni, és a tükörben megigazítottam a sminkem. Halottam, hogy megjöttek a fiúk, úgyhogy lementem hozzájuk.
- Hűűha. - mondta ámulva Adam, mikor lejöttem a lépcsőn.
- Köszönöm azt hiszem. - mosolyogtam.
- Jól nézel ki Lex. - dicsért meg Rayan.
- Köszi.
- Igen. Rohadtul jól nézel ki. Így nem foglak elengedni. Főleg nem öt fiú társaságába.
- Féltékeny vagy?
- De még mennyire.
- Ne aggódj. - suttogtam a fülébe, amire ő elmosolyodott. Vigaszként nyomtam egy puszit az arcára.
Beszálltunk a kocsiba, és Rayan úgy döntött hátra ül Stellával. Így én az anyósülésre jutottam. Mikor Adam leparkolt a cím előtt amit e-mailben kaptunk Rayan kiszállt, azzal az indokkal, hogy előre ül.
- Van valami amit nem tudok magamban tartani Lexi bármennyire is akarok.
- Jó mondjad csak.
 Hát Adam egy szót sem szólt, hanem megcsókolt. Visszacsókoltam, mert elég hirtelen jött a dolog meg minden.
- Akkor én most megyek, mert Stella vár, és azt hiszem ők is, - néztem az öt fiúra akik minket néztek a szélvédőn keresztül- és gondolom Rayan sem szeretne kint ácsorogni. Szóval szia. - intettem idétlenül, teljesen zavartan. Mert eléggé meglepett ez az egész.
- Szia Lexi. - ölelt meg Rayan vigyorogva. - Szép volt. Nagyon összeilletek.
- Köszi. Azt hiszem. Szia.
 Az autó elhajtott, Stell vigyorogva jött mellém.
- Ez mi volt? - kérdezte.
- Hát... jótól kérdezed. Fogalmam sincs.
- Ne aggódj. Ennek már itt volt az ideje, és ami azt illeti, Rayan a pasim hivatalosan is. És ő is pont most csókolt meg.
- Azta.
- Nem vagy valami bőbeszédű.
- Mert nem értem az egészet. - itt abbahagytuk a beszélgetést, mert odaértünk az öt tagadhatatlanul helyes sráchoz.
- Ööö.. sziasztok. - köszöntem. Nem igazán erre számítottam. Harryt viszont látni érdekes volt. A szemében valami furcsa volt. Talán düh. Vajon mi bosszanthatta fel?
- Sziasztok. - vigyorgott magabiztosan Stell.
- Sziasztok. - köszöntek kórusban. - Nos akkor biztosan te vagy Stella Lana White. - nyújtott kezet az izmos barna szemű, barna hajú fiú. - Én Liam vagyok. Ő itt Zayn. - mutatott egy szintén barna hajú vékony és izmos srácra. - Aztán Louis. - Louis egy vékony világosbarna hajú kék szemű fiú volt. - Ő pedig Niall. - mutatott a szőkére. - És végül Harry. - mutatta be a göndörit. Hát,hogy őszinte legyek mindegyikőjük tökéletes.
- Ő a barátnőm Alexis Olívia Rose Parker. - mutatott be Stell. - a fiúk a nevem hallatán meglepődtek.
- Nos menjünk be. - mondta Louis.
- Körbevezessünk titeket? - kérdezte.
- Igen. - válaszoltuk egyszerre.
 Louis kivételével mindenki mögöttünk jött. Ha jól hallottam pusmorogtak valamin.
- Ez itt a nappali. És ezzel meg is mutattam mindent. - foglaljatok helyet.
- Csoda szép ez a ház. - mondtam.
- Köszönjük. - mondta a szőkeség.
Harry szemszöge:
 De hát ez Lexi. És mit keres itt? Ekkora véletlent még az életben nem láttam. A fiúk a neve hallatán egyből tudták, hogy ki ő. És persze a szájukba kellett rágnom mindent. De megértették, hogy engem nem érdekel, mint barátnő. Mi csak amolyan haverok vagyunk. Bár most, hogy itt van előttem teljes életnagyságban, nem vagyok benne biztos. Lényegtelen. Bár meglepődtem amikor azzal a sráccal smároltak, aki hozta. Mi a szart csináljak?
- Harry ez az a csaj? - jött oda Lou. Mert ő lemaradt a beszámolómról, mert éppen ő volt a túravezető.
- Bezony. - mondtam.
- Te szent ég.
- Mi van?
- Rohadt jó csaj.
- Tudom.
- Egyébként miért is maradtak abba a dolgok?
- Nem igazán gondoltam, hogy érdeklem vagy, hogy passzolunk.
- Értem. Akkor passzoltad?
- Lényegében igen.
- Mi most menjünk ki hozzájuk.
- Oké.
 Ahogyan ott ült a mi kanapénkon, elgondolkoztam, hogy biztosan helyesen döntöttem-e.
- És hány évesek vagytok? - kérdezte Niall.
- 17. - válaszolt Lex barátnője.
- Mind a ketten?
- Ühühm. - bólogatott.
- És tényleg, hogy szólíthatunk benneteket? Vicces becenév vagy hasonlók.
- Vicces becenevein nincsenek sajnálom. - mondta Lexi.
- Ő Lexi én pedig Stella.
- Játszunk olyat, hogy mindenki mond magáról öt dolgot. - ajánlotta Liam.
- Kezdem én. - mondta Louis. - Én imádom a répát, szeretek hülyéskedni, nem bírom a komoly dolgokat, a kedvencem a 1D-ből Harry cica, és a banda az életem.
- Zayn? - kérdezte Niall.
- 19 éves vagyok, 175 centi, órákat töltök a tükör előtt, szeretem a bandát, és benne mindenkit. - Zayn elég egyszerűre fogalmazta.
- 19 éves vagyok, 178 centi, imádom a meséket, Batmant, és nagyon sokszor voltam már Disneylandben. - mondta Liam.
- Ír vagyok, imádok enni, 175 centi vagyok, 19 éves vagyok, hatalmasat tudok ugrani. - folytatta Niall.
- 18 éves vagyok, 178 centi, imádom a bandát, én találtam ki a nevünket, szeretek bulizni. - mondtam.
- 168 centi vagyok, szeretem a zenét, imádom anyukámat, szeretem a shaket és 17 éves vagyok.
- 168 centi vagyok, imádom a piros színt, oda vagyok a mesékért, rosszul vagyok a komoly dolgoktól, író szeretnék lenni.
- És van barátotok? - kérdezte Zayn.
- Nekem igen. - mondta Stella.
- Mikor jöttetek össze? - faggadta tovább.
- Talán egy órája. - nevetett. - Hivatalosan.
- Akkor ez elég friss még.
- Igen az.
- És neked Lexi? - kérdeztem meg tőle egyenesen a szemeibe nézve, és éreztem, hogy mindenki őt nézi.
- Hát... ami azt illeti... nem tudom... - makogott elpirulva.
- Ezt, hogy érted? - kérdezte Niall.
- Öhm, hát ismerkedünk, aztán megcsókolt és annyit mondott ezt nem tudta magában tartani. Szóval fogalmam sincs ez mit jelent.
- Mi sem értjük. - adta a hülyét Zayn.
Niall szemszöge:
 Tökéletes választás volt Stella erre a napra. És végre személyesen is láthatom Lexit. Nem hittem volna, hogy így néz ki. Gyönyörű. Elképesztő. És olyan aranyos is. Főleg amikor arról a srácról beszélt, hogy nem érti, hogy most együtt  vannak-e. És elpirult. Harrynek fogalma sincsen mit dobott el. Szentig állítja, hogy nem érdekli Stell. Engem viszont annál inkább. És ahogyan észrevettem nem vagyok egyedül. Mondjuk nem is csodálom. És szeret enni megőrülök.
- És mikor lesz a koncert? - kérdezte Lex.
- Ötkor kezdünk, és nyolcig tart. - mondta Liam.
- Akkor mit mondjak Adamnek mikorra jöjjenek értünk? Azt mondta haza akarnak minket vinni. - fordult Lexi Stella felé.
- Mond meg neki, hogy nem szükséges, mert a 1D naphoz tartozik fuvar is. - szólalt meg Harry.
- Oké. - pötyögni kezdett a telefonján, majd felnézett.
- Csajok tudtok pókerezni? - kérdezte Zayn.
- Nem valami profin, de megy eget. - mondta Lex.
- Akkor játszunk.
- Oksi. - egyezett bele Stell.
- Tét? - kérdezte Harry.
- Vetkőzés? - kérdezte Zayn inkább a lányoktól.
- Mi bajunk lehet? - vont vállat Lexi. Elég vakmerő lány.
 Az első kört Lexi vesztette levette a pulcsiját. Aztán Stell, aki szintén így tett. Mindenki egyértelmű volt mire gondolt. Nagy meglepetésemre a következőben Louis vesztett. A következő kört Stella vesztette, szóval levette a pólóját és közölte ő innentől kiszáll. És visszaöltözött. Az azt követőben Zayn, utána Harry, aztán megint Louis, őt követte Liam. Már kezdte mindenki furcsállni a dolgot. Lexinek ekkora mázlija lenne? Harrynek kellett vetkőznie, majd nekem.  Ott ült öt félmeztelen srác, aki nem értette, hogy történhetett ez. A következő körben viszont Lexinek kellett vetkőznie. Na már senkin nincs felső. Kezd izgalmas lenni a dolog. És még csak délután van. Ismét jöttek a fiúk sorba, de ezúttal sehogy nem lehetett legyőzni Lexit. Már mindenkin csak egy boxer volt. És sajnálatos módon Liam kiesett. Nem akarta egy ilyen friss ismeretséget meztelenkedéssel tölteni. Lou esett ki, ugyan azzal az érvvel. Majd én, utánam Zayn. És a Harry ellen Lexi győzött. Érthetetlen volt az egész.
- Kezdők szerencséje. - vont vállat, és felöltözött.
- Mit szeretnétek csinálni? - kérdeztem.
- Kérünk egy elő koncertet. - vigyorgott Stella.
 Kérésüknek eleget is tettünk, és elénekeltük azokat a számokat, amiket hallani szerettek volna. Utána activitizni kezdtünk. Ezt követően pedig készülődni kezdtünk a koncertre.


Drágáim. Remélem tetszik az új rész. Egy kérdésem lenne hozzátok. Szeretnétek (+18)-as részeket? Ha igen ha nem komiba válaszoljatok. :) Mert a 18. részbe terveztem. Csak rajtatok áll. ;)
Csók ;*
D <3

14.rész

Lexi szemszöge:
 A következő napok észrevétlen gyorsasággal teltek el. Stell teljesen bezsongva ugrálta végig konkrétan a napokat. Adam jött a korrepetálásokra, és találkoztunk néha máskor is. A sok témazáró miatt a korán kelünk későn fekszünk napirend lépett működésbe. És a tanulás lekötötte az időm 80%-át. Ha csak elmentem sétálni akkor is a fejemben matek egyenleteket oldottam meg. Nem volt időm idegeskedni a koncert miatt. Egészen eddig. De így, hogy holnap már megyünk is, eléggé szétmar az ideg. Stell ma nálunk alszik, holnap itt készülődünk, és innen is indulunk. És este kidumálhatjuk magunkból az "izgatottságot."
- Jesszus Lex. Már annyira várom. - kezdte Stell hazafelé a kocsiban.
- Na jó Stell. Nem bírom tovább. - Stella olyan értetlen fejet vágott, amit szerintem soha nem fog tudni megismételni. - Én nem várom. Én nem szeretem őket, és csakis miattad megyek el.
- Oké. Eddig is gondoltam, hogy csak miattam vágsz jó képet a dolgokhoz. - rántotta meg a vállát.
- Ne haragudj.
- Ugyan miért? - legyintett. - Én így szeretlek. - mosolygott.
 Hazaértünk Első dolgom volt enni. A nagy rajongó is velem tartott.
- Kat meg kell mondjam, te vagy életemben a legfontosabb ember. - kacsintottam hozzá.
- Én is szeretlek Lexi. - nevetett.
- Köszönjük a kaját, egyszerűen mennyei volt.
- Örülök, hogy ízlett.
 Felmentünk Stellel, és egyből a szekrényem következett. Beraktunk viszonylag halkra egy CD-t, és jöhetett is a válogatás.
- Csinosan kell felöltözni Lex. - szólt Stell.
- Ne már. Tudod, hogy nem vagyok oda érte.
- Nagyon jól tudom. De ez most azok kevesek alkalmak közé tartozik, amikor muszáj.
- Értettem. - sóhajtottam. - De ez csak egy koncert. Nem fogok kiöltözni.
- Mondjuk igazad lehet. - vakarta a fejét. - Tudod mit?
- Na?
- Elmegyünk egy szettbe, és a koncira elrakunk egyet.
- Okés.
 Én nem akartam pipiskedni, szóval hosszú gatya póló, cipő. Nekem a kényelem a fontos. Persze, Stell órákig próbálgatta a ruháim, és válogatott. Én közben a neten beszélgettem Adammal. Stella 5-10 percenként megjelent előttem, egy "na ez milyen?" kérdéssel, és mindig más ruhában. Én meg elmondtam a véleményem.
- Na jó meguntam, és választottam is. - huppant le mellém már saját ruhájába, mellém az ágyra. - Adammel beszélgetsz?
- Igen vele. - mosolyogtam.
- És? Lesz valami?
- Még nem tudom.
- Olyan aranyosak vagytok együtt. - ábrándozott.
- Köszi, azt hiszem. És mi a helyzet veled, és Rayannel?
- Remélem, hogy minden összejön. Még nem mondtuk ki a dolgokat, de közel vagyunk hozzá. - mesélte.
- Örülök nektek.
- Gondolj bele, hogy Rayan és Adam legjobb haverok. Szerinted ők is kidumálnak minket?
- Nem hiszem. A pasik nem pletykásak.
- Azt csak hiszed. Ezt már megcáfolták tavaly. Egy cikkben olvastam az egyik magazinban.
- Akkor lehet. Nem tudom, én nem nézem ki belőlük.
- Én simán.
- Rákérdezzek? - nevettem.
- Ne. Azzal bevallanánk, hogy rájuk gondolunk.
- Igazad van.
- Lexi anyukád mikor jön haza a nagy utazásból? - kérdezte Stell csillogó szemekkel.
- A jövőhéten.
- Alig várom, hogy kifaggathassam milyen volt Francia ország.
- Én is nagyon várom a beszámolóját. Mondjuk skype-on beszéltem vele párszor, és ami azt illeti csupa jókat mondott. Imádja. Bár, azt is mondta, hogy lehet meghosszabbítja az kiruccanását, és marad még egy csöppet.
- Szerintem hamar hazajön.
- Meglátjuk. - mosolyogtam. - Hmm...
- Mi a helyzet Lex? - kérdezett rá Stell a nagy hümmögésemre.
- Menjünk le kakaózni. Nagyon megkívántam.
- Legyen. - mosolyodott el barátnőm.
 Csináltam két nagy bögre kakaót, ami nem akarom fényezni magam, de szuper finom lett.

- Szóóval mondanom kell valamit. - kezdtem bele.
- Mondhatod. - bátorított kedvesen.
- Emlékszel sokat gondolkoztam, hogy milyen suliba megyek egyetemre, és, hogy mi legyen a szakmám mellet. Mit szeretnék csinálni az írás mellett.
- Ühüm. - szürcsölte gőzölgő bögréjének tartalmát Stella.
- Nos ki szeretném próbálni a fotózást.
- Mellette vagyok. Neked való. - mosolygott.
- Beszéltem a fotósommal Roberttel is. És ő is támogatja az ötletet. Azt mondta segít tanulni. Nekem vannak a legjobb barátaim.
- Bizony nem panaszkodhatsz. - vigyorgott Stell egoistán. - Egyébként komolyra fordítva, szerintem ez remek, hogy Rob is támogat.
- Igen szerintem is. Mert ő a másik ember aki szintén túl jól ismer. Mondhatni a bátyám.
- Észrevettem.
- Most viszont, hogy kiöntöttem a lelkem menjünk fürödni aztán aludni, mert nem akarok holnapra sötét karikákat a szemem alá.
- Igazad van. Még felhívom Rayent. Megígértem neki. Addig te tusolj le.
- Oké siketek.
 Gyorsan letusoltam, és amikor Stell fürödni indult megcsörrent a telefonom. Ösztönösen elmosolyodtam a név láttán.

- Szia. - köszönt bele a telefonba nagy vidáman Adam.
- Szia. - viszonoztam.
- Mi a helyzet?
- Semmi különös. Stell görcsbe van a holnap miatt, és boldog miattam. Elmondtam neki Robot.
- Élménydús. - nevetett.
- Az. - nevettem én is. - És veled mi a helyzi?
- Rayannel elvagyunk. Éppen egy horrort kezdtünk nézni.
- Király.
- Szerintem is.
- Puszillak. Ne haragudj mennem kell aludni, ha holnap nem akarok agyhalottat játszani.
- Jó éjt.
- Neked is. Szia.
- Puszi. Szia.
 Leraktam a telefont a kis éjjeliszekrényemre, és az álom abban a pillanatban elnyomott.


Remélem tetszett. Következhetnek az izgalmasabb részek? :D
Csók ;*
D <3

13. rész

Lexi szemszöge:
 Annyira elgondolkodtam ezen az egész helyzeten, hogy észre sem vettem a levegőbe harapok. Megráztam a fejem, és valamilyen szinten magamhoz is tértem. De még mindig nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy nem sokára találkozom Harryvel. Nem hiszem, hogy illenénk egymáshoz. Maximum a barátság lehet közöttünk. És ezt mi nem igazán tisztáztuk. Szóval kissé kínos lesz a dolog, de igyekszem a legjobb formámat hozni.
- Gyere Lex. - ragadta meg a karomat Stell, és lerángatott a székről. - Táncolj Lexi. A te hátsód riszálja a világon a legjobban. Azt hittem rájöttél már, hogy istenien táncolsz.
- Persze. - próbáltam jó fejet vágni a dolgokhoz. Olyan jó volt kirobbanóan boldognak látni. Ezért táncolni is kezdtem.
 Miközben a falak majdnem ránk szakadtak a nagy hangzavartól, mi ott táncoltunk. Természetesen Stellt majd szétvettette a vidámság, én pedig csak agyaltam.
- Tudod mit Stell? Ennek meg kell adni a módját. - elővettem két poharat, és egy üveg pezsgőt. Töltöttem mind a kettőnknek.
- Erre a csodára. - vigyorgott Stella.
- Rendben. Erre a csodára. - felemeltem a poharam, és amilyen gyorsan csak lehetett lehúztam. Próbáltam menekülni valamibe, és a biztonságot még egy pohár pezsgővel igyekeztem megtalálni. Mivel még mindig Harry futkározott az agyamban, úgy gondoltam ezt csak nem hagyhatom, és mit sem törődve a pohárral elég rendesen meghúztam az üveget. Azt tudni kell rólam, hogy nem szoktam inni. Mondhatni soha nem iszom alkoholt. Ez is azt mutatja, hogy eléggé kibuktam. Stell elbúcsúzott, hogy még dolga van, én pedig na ná, hogy nem tudtam lenyugodni. Nagyon felpörögtem, de még tudatomnál voltam, és semmi bajom nem volt. Csak volt bennem egy kicsi, nem ártott meg. Táncoltam tovább. Most annyi minden aggaszt egyszerre, és ez a kis "nyugalom" jól esik. Éppen -----Awicci Wake me up----- című dala szólt, amikor valaki megfogta a derekamat, én pedig hirtelen megfordultam. Elmosolyogtam a jól ismert arc láttán.
- Szia. - köszönt, és két puszit nyomott az arcomra.
- Szia Adam. - mosolyogtam. - Megbeszéltünk valamit?

Adam

- Nem pont azért jöttem, hogy megbeszéljünk valamit. Nem számítottam erre a remek hangulatra. - vigyorgott.
- Erre most szükségem volt. - de nem magyarázkodom neki. Nem tartozom ezzel.
- Gondolom. De ha szóltál volna nem kell egyedül szórakoznod.
- Itt volt Stell, és vele kezdtük el. Csak aztán lelépett, én pedig még buli hangulatban vagyok. És biztosan nem a véletlen műve, hogy itt vagy. Szóval ha van kedved velem tarthatsz.
- Szeretnéd?
- Igen. - mosolyogtam.
- Én semmi rossznak nem vagyok elrontója. - kacsintott. Megfogta a derekam, és táncolni kezdtünk. Talán fél óra telhetett el, amikor megfordultam, és megkérdeztem kér-e inni.
- Elfogadom.
- Kocsival vagy?
- Igen, de nem jelent problémát. - megértette, hogy az alkohol miatt kérdezem. Öntettem neki pezsgőt, és még magamnak is, de most már csak nagyon kicsit.
- Mire? - kérdeztem.
- Hmm... mondjuk, erre a szuper napra.
- Erre a szuper napra. - ismételtem és koccintottunk. - Szeretnél még táncolni, vagy beszélgessünk?
- Táncoljuk, mert arra nem jut sűrűn esélyünk.
- Rendben. - ismét táncolni kezdtünk, mikor kinéztem az ablakon megdöbbenve láttam, hogy eléggé sötét van odakint. Így elszaladt volna az idő? Nem foglalkoztam sokáig ezzel, mert elmerültem a -------zenében------. Egyszer csak azt vettem észre, hogy puha ajkak érintik a nyakam. Beleborzongtam ebbe a gyengédségbe. És Adam ezt érzékelve, megismételte. Lassan megfordultam, és egyenesen a szemébe néztem. Az élet tükröződött vissza mese szép szemeiből. Mosolygott, én pedig csak álltam ott vele szembe, és próbáltam kielemezni a helyzetet. Lassan felém hajolt, én pedig kis habozással, de hasonlóan cselekedtem. Puha ajkai először csak súrolták az enyémeket, aztán lágyan megcsókolt. Kezei a derekamon pihentek, én beletúrtam a hajába, és éreztem, hogy megborzong, úgy ahogyan pár perce én. Ajkaink elváltak egymástól, és Adam azt a jól ismert kis szende mosolyát villantotta rám. Majd a fülembe suttogta:
- Régóta vágyom erre.
- Mióta? - kérdeztem kíváncsian.
- Túl régóta.
- És most? - néztem mélyen a szemeibe.
- Boldog vagyok. - mindketten mosolyogtunk, aztán Adam újból megcsókolt.

 Nem tudtam most mit kellene tennem,vagy mondanom.
- Megnézzük, mikor tudsz jönni korrepre? - kérdeztem. Nem akartam megölni a hangulatot, de nem tudtam mit csinálni.
- Az jó lenne.
 Felmentünk a szobámba, én pedig a naptáram kezdtem nézegetni.
- Mit szólsz, a hétfő, szerda, és péntekhez, 6-kor?
- Nekem megfelel.
- Nem gondoltam volna, hogy Kathy még mindig meg van.
- Pedig látod. Fontos nekem. - véletlenül csúszott ki a számon, mert soha nem vallottam be még talán magamnak sem, de mindig éreztem valamit Adam felé. Emlékszem, amikor átadta két éve szülinapomra. Nagyon meglepődtem, hogy egy kiscicát ad ajándékba.
- Emlékszem, mindig oda voltál a cicákért. Elsétáltam egy kirakat előtt, és megláttam. Te jutottál eszembe. És pont közel volt a szülinapod.
 Leültünk az ágyamra, Adam Kathyt simogatta, én pedig a cicusomat néztem.
- És most ami lent történt. Szóval, most mi lesz? - kérdezte zavartan, és nagyon aranyos volt.
- Nekem ez kicsit hirtelen jött.
- Megértem, sajnálom, hogy...
- Nem kell, jól éreztem magam. - vágtam a szavába.
 Szemei felcsillantak. Igazából fogalmam sem volt, hogy mi lesz ezután, mert tetszett, és vonzott. De nem vagyok belé szerelmes, és nem is gondoltam még soha bele.
- Te nem félsz, hogy tönkremegy a barátságunk? - kérdeztem.
- Nem hinném, hogy ez tönkretehetné. Túlságosan jó barátok vagyunk ahhoz, hogy ez csak úgy befurakodjon közénk. Szerinted?
- Én félek. - sütöttem le a szemeim. Közelebb ült mellém, és a fejem a mellkasára húzta, az arcomat pedig simogatta.
- Nem kell.
- Nem csak a barátságunk miatt. Nem könnyű időszakon megyek keresztül, és nem biztos, hogy te kibírnád így mellettem. Félek, hogy a suliban mi lesz.
- Mindent megtennék érted.
- Komolyan gondolod?
- Igen. És szerintem most eléggé elsiettük a dolgokat. Mit szólnál ha megpróbálnánk az egészet elölről és lassabb tempóban?
- Jó. - egyeztem bele.
 Egy puszit nyomott a fejem tetejére.
- Most viszont megyek hagylak pihenni.
- Holnap találkozunk. - mondtam.
- Rendben.
- Kikísérlek. - az ajtóban álltam, Adam pedig velem szembe. Most látszott, hogy mennyivel magasabb nálam. Elég alacsony vagyok. Mindketten félénken mosolyogtunk. Adam felém hajolt, és elköszönt két puszival. Elég szeretet éhes teremtés vagyok, és feltétlenül meg akartam ölelni. Biztonságban éreztem magam a karjai között. Aztán elhajtott.
 Én beslattyogtam a konyhába, és enni kezdtem. Mert mi is lehetne jobb megoldás a kajánál.

Vélemények? :)) Remélem tetszett!! Csók mindenkinek ;*  D <3