II. évad 5.rész

A pizsamámban az ágyamon feküdve gondolkoztam, miközben epret ettem.

Teljesen nem itt jártam. A mai nappal nem tudtam mit kezdeni. Ez a felkérés szuper lehetőség, viszont minden megváltozna. A 1D újra az életem részévé válna, én is lehet, hogy megváltoznék, ahogyan a kapcsolatom is Adammel. Na és, hogy az emberek mit gondolnának, abba még belegondolni is félek.
 Sokat tűnődtem, aztán az mellett döntöttem, hogy elutasítom az ajánlatot. A telefonom villogni kezdett. A nevet meg sem néztem, azonnal felvettem tudtam, hogy Adam az.
INDÍTSD EL!!!
- Szia. - szólt bele.
- Szia. - köszöntem.
- Mi a helyzet? - érdeklődött barátságosan.
- Gyere át. Szükségem van rád. - mondtam erőtlen hangon.
- Baj van? - kérdezte ijedt hangon.
- Nincs. De gyere át. És úgy, hogy anya ne vegyen észre.
- Mindjárt ott vagyok. - tette le a telefont.
 Nem tudtam igazából, hogy mit akarok majd mondani Adamnek, de a belső hangom azt üzente, hogy ezt kell tennem.
 Percekkel később az ablakomban volt Adam. Arról fogalmam sem volt, hogyan csinálta.
- Itt vagyok. - lépett be a szobámba. - Mi történt? - nézett a szemembe.
- Csak azt akartam, hogy itt legyél velem. - mondandómra megcsókolt.
 De ez a csók nem olyan volt, mint a többi. Megváltozott valami kettőnk között. Újból átéltem mindent, amin együtt átmentünk. Éreztem azt a bizonyos valamit. A lepkék felszabadultak a gyomromban. A szívem egy hatalmasat dobbant.
- Alexis. - szólalt meg halkan, mire tekintetemet rá emeltem.
- Szeretlek. - mondta. - Még senki iránt nem éreztem így. Ha velem vagy megőrülök. Mindent veled akarok csinálni. Nem akarok nélküled egyetlen másodpercet sem tölteni. Mert ha nem vagy velem teljesen magányos vagyok és üres.
- Én is szeretlek. - suttogtam. - De félek. Olyan új ez az egész. Félek, hogy bármelyik pillanatban elveszthetlek. Rájössz, hogy ki vagyok igazából és már nem akarsz. Össze vagyok zavarodva. Nem értem mi történik körülöttem.
 Megsimította az arcomat és ismét megcsókolt, a lehető legtöbb gyengédséggel.

- Soha nem hagylak el. - suttogta a fülembe, amitől megborzongtam.
 Leülte Adam az egyik fotelembe, én pedig az ölébe foglaltam helyet.
- Amikor ott volt Harry, nagyon vissza kellett, hogy fogjam magam. De miattad nem tettem semmit. Úgy döntöttem bízni fogok benned.
- Nem foglak elhagyni Harryért. -néztem a szemébe. - De ha már szóba jött akkor elmondom. Felkért a banda, hogy modellkedjek az egyik fotózásukon. Nemet fogok mondani. Átgondoltam, és csak oda jutottam, neked biztosan nem esne jól, és sok minden megváltozna velünk is, és a kapcsolatunkban is. Nem akarom ezt feláldozni.
- Fogadd el. - mondta.
- Miért? Téged nem zavar? - lepődtem meg.
- Ez egy nagyszerű lehetőség neked. Ne áldozd fel értem. Emlékszel a kis beszédedre amit nekem mondtál az egyetemmel kapcsolatban? Azonosítsd magadra. Bízom benned. Fogadd el.
- Rendben. - "adtam be a derekam."
- És lehet, hogy változni fog a kapcsolatunk, de mi van, akkor ha jó irányba?
 Beszélgettünk még egy kicsit, aztán elszenderedtünk.

Az ígért új rész. :) Remélem tetszett, igyekeztem kicsit pezsgőbbé tenni. Érzelmes rész lett belőle, aminek itt volt már az ideje. :) A szünetnek köszönhetően elég időm lesz blogolni. Így több részt is terveztem. Kellemes ünnepeket nektek így előre is. Aki pont a nagy karácsonyi készülődés, vagy a szilveszteri buli tervezése  miatt nem tud engem már olvasni ebben az évben. Várom már az új évet, mert ott történnek majd az igazi izgalmak. ;) És remélem jövőre megemelkedik az olvasóim száma is. :)
Csók ;*
D

II. évad 4.rész

Lexi szemszöge:
 A szobámba el vonulva papírt és ceruzát ragadtam, és rajzolni kezdtem. Nem sűrűn rajzolok, legtöbbször az idő vagy az ihlet hiány miatt. Nem szoktam nagyon rákészülni a dologra. Húzok egy vonalat aztán még egyet, és így tovább. Aztán pár vonallal később kinézek a vonalakból valamit. Hogy mire hasonlít, és azt rajzolom meg. Ez csak akkor kínos, mikor semmit nem látok benne.
 Rajzolgattam a vonalakat, és ahogyan rápillantottam egy arc vonásait fedeztem fel. Egy ismerős arcét. De nem tudtam eldönteni kihez tartozhat. Aztán az archoz tartozó orr lebegett a szemem előtt, amit rögtön lerajzoltam, majd az ajkai következtek. Olyan ismerős. De ki is ő. Megrajzoltam a füleket, és a szemöldököt, és a szeme formáját. Akkor ült ki rám a döbbenet. Biztosra akartam menni, így a következő a haja volt, és végül a szemeit is befejeztem. Általánosságban a kezemet nem kell vezetni. Mondhatni magától rajzol. Nincs rá magyarázatom. Csak rajzolok, ami a tudat alattimban lebeg. A képre nézve azonban félelem lett úrrá rajtam. Ez az arc Harryhez tartozott.

 Összezavarodva és megrökönyödve hajoltam a papír fölé. Mégis, hogy történt ez? De nekem nem is fontos. Vajon mi ez az egész? Talán kicsit kimerült vagyok. Keresgéltem magamban az érveket, és felhoztam milliónyi érvet magam mellett, hogy ez csak puszta véletlen és hasonlók, de az összes összevetve sem győzött meg arról, hogy ez véletlen lenne.
 Az órámra pillantottam, ami már éppen eleget mutatott ahhoz, hogy elkezdjek készülődni. Ilyenkor nem szoktam sokat totojázni, mert úgyis átöltöztetnek, és frissen készített frizurát, és sminket alkotnak rám.
 Elmélkedésemet a csengő zaja törte meg. Azonnal az ajtónál termettem, és Adamet megpillantva csuktam be magam mögött az ajtót.
- Diktálja a címet kisasszony. - mondta már a kocsiban.
 Bediktáltam neki, és közben azon tűnődtem, hogy el mondjam-e neki a délután történteket, vagy hallgassak inkább és lejátszom ezt inkább magamban. Végül a második mellett kötöttem ki. Most minden rendben zajlik. Minek zaklassam fel Adamet, és tiporjak végig mindene, amit eddig elértünk. Már nem beszélnek rólunk, úgy a suliban, sokkal boldogabbak és kiegyensúlyozottabbak vagyunk. Nem fogok mindezen átgázolni, a saját önzésem miatt. Szépen lenyelem, és elintézem.
- Elég szótlan vagy Lex. Minden rendben. - méregetett gyanakvó tekintettel sofőröm.
- Hát persze. Mi ne lenne tökéletes? - mosolyogtam rá.
- Nekem mindent elmondhatsz. - mosolygott édesen.
- Tudom, és köszönöm.
 Megérkeztünk a stúdióba, én a recepciónál megkérdeztem, hova menjek ma, és, hogy anya mindent el intézett-e nekem. Daved pedig bejött velem az öltözőbe, ahol már Emily várt, a stylist, és öltöztető. Mert Emily nem csak megmondja mit kell felvennem, hanem segít is felvenni őket. Mert elég gyakran kell felvennem fűzőt vagy hasonlókat, amikhez szükséges a segítség.
- Szia Emily. - mosolyodtam el, mikor megláttam.
- Sziasztok.
- Enged meg, hogy bemutassam a barátomat Adamet. Adam ő itt Emily a stylistom.
- Nagyon örülök. - nyújtott kezet.
- Szintén. - mosolygott Em is.
 Adam azért mikor elfordult a lány, szolidan végigmérte, ami, hogy őszinte legyek egy cseppet sem zavart, hiszen én is megnézem a fiúkat.
 A hosszú fekete hajú 22 éves lányra pedig egyáltalán nem is lehettem volna féltékeny. Szép lány, de kérlek. Adam jóval fiatalabb nála. Mondjuk ez nem elég indok, hiszen a hormonoknak az idő sem szabhat korlátokat. De nem hinném, hogy labdába rúghatna mellettem,hogy őszinte legyek. Szögegyenes, vállig érő haj keretezte arcát, akárcsak Kleopátráét. Ajkai keskenyek voltak ugyan, viszont ennek ellenére szép fogsort rejtett maga mögött. Barna szeme pedig igazán meleg hatást keltett.
 Gyorsan felöltöztetett, majd jöhetett a hajam, az is viszonylag hamar megvolt, amiről imádott Charol gondoskodott. És Eliza remek sminket kreált arcomra.
- Mehetsz is drágám. - mosolygott rám, Eliza.
- Köszönöm. - mosolyogtam vissza.
 A hosszú folyosón lépkedtünk, a meglepő csendet a magassarkúm korrigálta, és kellő zajként hatott a némaságban. Általában  hatalmas itt a sürgés-forgás. Hangzavar és fejvesztettség. Ma viszont ez más volt.
- Sziasztok. - léptem be a teremben, ahol a fotós, és még pár fazon lézengett.
- Lex drágám. Hát itt vagy. Gyönyörűen festesz, mint mindig. - nyomott a levegőbe két puszit Robert.
- Köszönöm szépen. Ma nem egyedül jöttem reméltem, hogy nem gond.
- Nem dehogy. Kit tisztelhetünk a fiatalember személyében? - mosolygott Adamra.
- A barátom. - mosolyogtam rá.
- Adam Nathaniel Graham. - nyújtott kezet a kísérőm. - Nagyon örülök.
- Robert Ray. Szintén. - ráztak kezet. - Ülj csak le ahova tetszik, el fog tartani egy ideig.
 Adam leült, én pedig egy gyors csók után a fülébe suttogtam, hogy igyekezni fogok, amit ő csak egy mosollyal fogadott.
 Odacsattogtam Robhoz, aki elmondta mit kell csinálnom, és hova álljak. A helyemre is mentem, és pózolni kezdtem.
INDÍTSD EL!!! A zene megszólalt bennem, így elengedtem magam.

- Csodás. - kattintgatott Robert. - Csak így tovább.
 Egy csomó képet készített, aztán elküldött ruhát cserélni, a hajamtól és sminkemtől is búcsút kellett
mondanom, amit nem bántam, mert jött a következő. Adam nem jött velem, mert épp kint volt telefonálni. Mikor ismét a folyosón lépkedtem, hogy a második sorozatot is elkészítsük, majdnem megállt a szívem. Öt ismerős kobakot pillantottam fel. Háttal álltak ugyan, de bárhol felismerném őket. Leblokkoltam, de gyorsan észhez térítettem magam, és tovább siettem. Mondhatni futottam, hogy még véletlenül se vegyenek észre. Sikerrel jártam, amitől hatalmas kő esett le vállaimról. Megkönnyebbülve léptem át az ajtót. Adam már bent ült, ahol eddig. Ismét csináltak jó pár képet. Aztán leengedtek inni. Adamhez mentem, és gyors csókot lehelem ajkaira. Amikor is a One Direction összes tagja vonult be teljes életnagyságban. Sajnálatos módon felismertek. Én pedig megragadtam Adam kezét.
- Alexis ezer éve. - ölelt meg széles mosoly kíséretében Louis.
 Bemutattam Adamet, akinek csak intettek egyet, vagy aprót biccentettek. Esetleg Harry esetében megfeszítették állkapcsukat.
- Igen, nem ma volt. - közbe Harry arcára pillantottam, és szemében nem tudtam kiigazódni. Tekintetéből lehetetlen volt bármit is kiolvasni. De íriszei rám szegeződtek, szóval nem is bámulhattam sokáig.
- Hiányoztál már csajszi. - ölelt meg Liam.
 Következőleg Zayn tekintete lepett meg. Féltékenység, düh, zavar, fájdalom. Ez mind a szemeiben kavargott. De csak kétszer csókolóztunk, akkor is alkohol hatása alatt voltunk.
- Nem mondod, hogy te most modellkedsz? - kerekedtek el Niall szemei.
- De igen. - mosolyogtam.
- Akkor folytasd csak, mi itt maradunk. - vigyorgott Louis.
- Hogy-hogy? - értetlenkedtem.
- Ami azt illeti, mindenkit megnézünk az ügynökségnél. Nemsokára lesz egy fotózásunk, amihez lányokat keresünk.
- Na jó. Én most megyek mert szólít a kötelesség. - nem akartam, hogy Adam rosszul érezzem magát, azért kapott egy gyors csókot, és leléceltem. Nem akartam viszont azt sem, hogy esetleg Harrynek szarul essen, de mit tehettem nekem Adam ezerszer fontosabb. Ráadásul Adam ezer wattos mosoly minden pénzt megért.
 Visszatértem hát munkámhoz, és kizártam a fiúkat, remélhetőleg két perc múlva megunják, és lelépnek.

Sajnálatos módon tévedtem, és végig nézték az egész munkámat. Beleérte az ezt követő fotózást is.

 Kicsit beszélgettek közben, aztán odajöttek hozzám.
- Figyi Lex. Örülünk, hogy összefutottunk, mert nagyon sok mindent megspóroltál nekünk. Ami a fotózásunkat illeti, szeretnénk ha a részese lennél.
- Hogy micsoda? - kerekedtek el a szemeim.
- Bocsi skacok de lépnek kell. Lexi majd hívlak, anya hívott, hogy segítségre van szüksége szóval mennem kell. Nagyon sajnálom.
- Semmi gond. Reggel? - kérdeztem.
- Megyek érted. - kacsintott rám.
- Rendben. - gyors szájra puszi és itt sem volt.
- Na szóval, most, hogy Mr. Szexi lelépett mi a válaszod? - kérdezte Zayn.
- Még átgondolom. Küldjétek át az infókat. - mondtam. Mindenképpen meg akarom beszélni ezt Adammel. És ameddig ő nem bólint rá, nem vállalom.
- A téma szerelmi. - közölte Liam.
- Ó. - nem mondhattam mást, hiszen senki sem tud rólam és Harryről legalábbis nagyon remélem. - Holnapig küldjétek át az anyagot átnézem, aztán válaszolok.
- Remek. - vidult fel Niall.
- Nincs kedved meg velünk egy italt? - kérdezte Zayn.
- Egy italba még nem halt bele senki. De csak, ha sietünk, mert holnap zárthelyit írok.- válaszoltam.
- Jaj azok a szép iskolás évek. - nosztalgiázott Liam.
 Elnevettem magam, aztán elmentünk a Lightba egy koktélra, beszélgettünk kicsit, majd hívtam magamnak egy taxit, és hazamentem.

- Na milyen volt? - fogadott anya.
- Remek, mint mindig, viszont kaptam egy lehetőséget. Ha minden igaz, akkor holnap jönnek róla papírok majd nézd át kérlek.
- Rendben. De mi ez a magán intézkedés? - értetlenkedett.
- Találkoztam egy bandával, akik ma bejöttek a fotózásomra, és megkértek rá. De ha rábólintasz még én is átgondolom.
- Na menj aludni, hosszú napod volt. - puszilt meg.


Új rész, csak nektek. :D Az 1101 látogató láttán elsírtam magam. :$ Nagyon örülök, hogy olvastok, és ezek szerint tetszik is. Köszönöm nektek tényleg. Tudtotok nélkül segítetek át ezer dolgon. Nektek köszönhetően jutok közelebb az álmaimhoz, amiért nem tudok elégszer köszönetet mondani. :)) Annyira fantasztikus érzés, hogy adhatok valamit az embereknek. Imádlak titeket husigolyók!!! <3 :)
Csók ;*
D <3

II. évad 3.rész

Harry szemszöge:
 Ez a másfél hónap iszonyú lassúsággal telt. Folyton Lexin jár az eszem. Nem tudok másra gondolni, csakis rá. Szüntelenül lejátszódik előttem az a csodálatos éjszaka, amikor ha csak egy kis ideig is de az enyém volt. Igyekeztem módot keresni arra, hogy kiverjem a fejemből, de nem ment. Azért, mert nem akartam. Minden pillanatra örökre emlékezni akarok. Párszor leléptünk bulizni, akkor kicsit elvonatkoztattam Lexiről, az alkoholnak, és néhány kedves lánynak köszönhetően, akiket szerelmi bánatom miatt hazavittem. De senki nem volt képes kitölteni az űrt, amit maga a csoda hagyott maga után. Minden lányban őt láttam. Ha nem, akkor megkerestem.

- Harry, gond van? - kérdezte Lou, mikor kikecmeregtem a konyhába.
- Miért lenne? - feleltem a reggeli rekedt hangomon.
- Nem tudom, ezért kérdezem.
- Nincs semmi.
- Nekem bármit elmondhatsz.
- Igen tudom. - mondtam, de magamban hozzátettem, hogy sajnos ezt nem. - De miből gondolod, hogy bármi gond lenne?
- Nem tudom. Mondjuk abból, hogy elég sokat döntesz magadba minden alkalommal, mikor elmegyünk bulizni, vagy, a sok ismeretlen lány láttán, akik reggel lelépnek?
- Csak jól érzem magam.
- Te tudod haver, nem akarok beleszólni, de hogy valami nem stimmel az ezer százalék.
- Minden király.
 Fogtam egy banánt és ezt tekintettem, a reggelimnek. Aztán bementem a fürdőmbe helyrehozni magam. Bekapcsoltam a gépem, és Simon levelével találtam szemben magam. Kimentem a nappaliba, leültem a többiek közé, és felolvastam az üzenetet.

- Igeeen. Fotózás. - ugrándozott Louis, akár egy gyerek.
- Na végre. Már olyan rég voltunk fotózáson. - ezek szerint Zayn is örült.
- Nagyon klassz lesz. - mosolygott Niall.
- De azt írja nem most lesz. Csak azért szólt előre, hogy készüljünk fel rá. - olvasta Simon sorait Liam.
- Akkor is várom már. - mondta Lou.
 A jelek szerint mindenki örült. Igazából én is, mert Simon azt írta most sok munka vár ránk. Így kevés lesz a szabadidőnk, és a lehetőségem is, hogy Lexire gondoljak...
Lexi szemszöge:
 A reggelt szokásomhoz hívem forró zuhannyal kezdtem. Felöltöztem, reggeliztem, a szokásos. És szerencsémre a szokásoshoz sorolhatom azt is, hogy Adam mire elkészülök az ajtóban vár. Nagyon szeretem. És már másfél hónapja együtt vagyunk. Olyan gyorsan mennek a napok. Az első hónap fordulónkra is emlékezett, amivel nagyon meglepett, mert nem gondoltam volna, hogy emlékszik rá. Pedig olyan, mintha csak pár napja lennénk együtt. Sülve-főve együtt vagyunk, ami nagyon boldoggá tesz. Minden perc Adammel csodálatos.
- Jó reggelt szerelmem. - csókolt meg.
- Neked is.
- Mit csinálunk ma suli után?
- Ami azt illeti nekem dolgoznom kell. - húztam a szám. - Mondjuk ha van kedved velem jöhetsz.
- Oké.
- De elég sokat kell ülnöd.
- Nem gond. Ha a suliban kibírom máshol is menni fog.
- Ezek szerint jössz? - kérdeztem fülig érő szájjal.
- Nagyon úgy tűnik.
- Szuper.
 Az órák hamar teltek el. Minden órán felelés vagy dolgozat várt. Eléggé kimerültem már a sok hajnalokig tartó tanulástól. De tartom az átlagom, ami mindig erőt ad, továbbra is tanulni.
- Mikorra jöjjek? - kérdezte Adam a házunk előtt.
- Öt óra felé.
- Akkor ötkor itt leszek. - hajolt felém.
- Jól van. - csókoltam meg.
 Adam elhajtott, én pedig bementem. Finom illat lengte be a házat.
- Mi ez a finom illat Kat? - mentem mosolyogva a konyhába.
- Sütit sütök. - mosolygott.
- Már most biztos vagyok benne, hogy finom lesz.
- Reméljük.
- Nem láttad anyát?
- A szobájában van.
- Köszönöm. - mosolyogtam, mire ő egy bólintással válaszolt.
 Anya szobáját vettem célul, majd az ajtó előtt megálltam, és kopogtattam.
- Gyere. - hallatszott bentről.
- Szia anya. - mosolyogtam.
- Szia kicsim. Mi volt az iskolában?
- Kicsit elfáradtam. Sok volt a dolgozat, és a felelés.
- Jól sikerültek?
- Tökéletesen.
- Olyan büszke vagyok rád. - ölelt meg.
- Örülök, hogy már itthon vagy.
- Nem is meséltél nekem Adamről. - ültünk le az ágya szélére.
 Hogy mennyi mindent nem meséltem. Mondtam volna. A tekintetem frissen készült fotójára emeltem.

 Majd így válaszoltam: - Még nagyon friss volt a dolog.
- Jól érzed magad vele?
- Igen. Nagyon. - mosolyogtam.
- És szereted?
- Azt hiszem. - pirultam el.
- És megtörtént már?
- Még nem. - Majdnem kicsúszott a számon, hogy ellentétben Harryvel.
- Remélem az is varázslatos lesz.
- Ööö...anya. Nem azért mondom, de ugye tudod, hogy már nem vagyok szűz? - itt kivételesen nem Harryre gondoltam. Egyébként is miért gondolok én ennyit RÁ? A lelkiismeretem kezdi túlzásba vinni.
- Persze, hogy tudom kicsim. Arról gondoskodott az a tuskó Tom. - szorította össze a fogait.
- Miért tuskó? - értetlenkedtem. - Én dobtam, és kedves volt velem.
- Szerintem tuskó. - vont vállat.
- Oké. Te tudod.
- Ma nem felejtetted el, hogy menned kell dolgozni ugye?
- Nem. És Adam is elkísér. Annyira hiányzott már az is.
- Nélkülem az sem megy.
- Anya te vagy a menedzserem. Mit gondoltál nélküled, hogy menne? - nevettem.
- Csak azért nem engedem, hogy nélkülem csinálj bármit is, nehogy valami pucér fotózásra kelljen menned.
- És nélküled nem is tudnám csinálni.

II. évad 2. rész

Lexi szemszöge:
 Mikor végeztem az utolsó órámról, Adam az ajtó előtt várt már.
- Nagyon hiányoztál már. - adott egy szájra puszit.
- Te is.
- Na lépjünk le ebből a rémületből. - mosolygott.
- Remek ötlet. - nevettem.
- Azt hittem ennek a napnak soha nem lesz vége. - kötöttem be az övem.
- Igen eléggé hosszú volt. Ráadásul írtunk kémiából. - húzta a száját.
- Ajjaj.
- Bizony ajjaj.
- Segítsek?
- Nem kell aranyos vagy. Csak le kellene ülnöm tanulni.
- Lustaság.
- De olyan unalmas.
- Ha már itt tartunk, te tovább akarsz tanulni?
- Jó lenne.
- És hova?
- Sok helyet néztem már. Csak nem tudok dönteni a sorrendben.
- Van olyan, ami messze van?
- Volt.
- Hogy-hogy csak volt?
- Nem hagylak itt semmi pénzért.
- Most hülyéskedsz?
- Miért hülyéskednék?
- Ne engem válasz a jövőd helyett.
- Erről szó sincs. Te vagy a jövőm.
- Tudod, hogy hogy értem. És nem támogatom. Anyukád mit szólt hozzá?
- Semmit. Azt mondja az én döntésem és nem akar beleszólni. Támogat mindenben.
- De ezt nem teheted. Komolyan mondom.
- Alexis nekem te sokkal fontosabb vagy mindennél.
- Ne legyél butus.
- Ez az igazság. Ha messze lennék nem bírnám ki.
- Távolság nem állhat közénk.
- Dehogynem.
- Dehogy.
- Na jó hagyjuk a témát.
- A napokban átmegyek, és segítek megírni a sorrendet. És ha jó suli, nem érdekel majd milyen messze van.
- Le akarsz rázni?
- Eszemben sincs.
- Mikor jössz át?
- Szóval ez egy igen?
- Gyere át, de ne a suli miatt. - mosolygott.
- A-a.
- Miért? - csodálkozott.
- Mert nem hallgatsz rám.
- Dehogy nem.
- Nem. A fősuli fontosabb, mint én.
- Nem akarok erről vitát nyitni, de nagyon nincs igazad.
 Megérkeztünk hozzánk, felmentünk a szobámba, aztán mivel Kat még mindig nincs, összedobtam valamit a konyhában.
- Nagyon finom volt. - nyomott puszit az arcomra Adam.
- Ennek örülök. - mosolyogtam.
 Bepakoltam a mosogatógépbe, aztán felmentünk a szobámba. Eldőltünk az ágyamon, és Adam mellkasára tettem a fejem. Elég sokat beszélgettünk, meg hülyéskedtünk. Olyan jó volt.
- Annyira szeretlek Alexis. - mondta a szemembe nézve.
- Én is nagyon szeretlek. - mondtam őszintén.
 Adam megcsókolt, és kicsit elfajultak a dolgok, de leállítottam magamat és Adamet is.
- Nem nem. - mondtam.
- Miért engedted idáig  a dolgokat, ha most leállítasz? - kérdezte nagyot sóhajtva.
- Mert büntetésben vagy.
- Csak azt ne mond, hogy az suli miatt.
- De bizony.
- Lexi szeretnéd hogy elmondjam az érveimet?
- Igen, nagyon.
- Minden nap, csak rád gondolnék. Hogy most kivel vagy, mit csinálsz? Hallani akarnám a hangod, és az látni az arcod, magamhoz ölelni, megcsókolni. Félnék, hogy valaki aki sokkal jobb nálam, megad neked mindent, elcsábít. Nem tudnék gondolkozni, és a sulira koncentrálni, ha nem lennél mellettem.
- Így sem tanulsz.
- A kettő nem ugyan az.
- Figyelj egyet megígérhetek. Ameddig nem bántasz, addig nem hagylak el.
- Soha nem lennék képes bántani. Szándékosan biztosan nem.
- Nem akarok beleszólni az életedbe, de nem akarom, hogy miattam esetleg egy óriási lehetőséget halassz el.
- Nem fogok. De megbeszéltük?
- Meg. Nem akarok beleszólni.
- Helyes.
- Nem az te vagy. - vigyorodtam el.
- Hmm... igen? És mennyire?
- Nagyon. Nagyon nagyon.
- Meggyőző. - csókolt meg.
- Nézzük meg a twittert.
- Miért? - értetlenkedett.
- Azért mert ma tudta meg a világ, hogy együtt vagyunk. És sajnos ezek a tramplik, folyton velem vannak elfoglalva. Érdekel mit mondanak.
 Stella írt twitteren, hogy mi a helyzet, és linkelt pár oldalt, ahol minket pofáznak ki Adammel.
"Adam megnyerte a főnyereményt. De vajon a pénztárcája, hány vacsorára elég?" " Alexis és Adam az álompáros." " Alexis mindent megkaphat amit csak akar." stb. stb..
- Azta. - kapott enyhe sokkot Adam.
- Melyik része a meglepő?
- Az, hogy a neten ennyien beszélnek rólam. És, nem is tudtam, hogy ilyen nyilvánosan kipofázzák az embereket.
- Vastag a bőr a képükön.
- Nem elég vastag ahhoz, hogy letépjem róluk.
- Remélem nincsen semmi terved, mert az csak olaj lenne a tűzre. Akkor minden arról szólna, hogy mit csináltál.
- Ne aggódj, nem csinálok egyenlőre semmit. Remélhetőleg elcsendesednek a dolgok. - ölelt magához.
 Ezzel teljesen nyilvánvalóvá tette azt, hogy halvány sejtelmes sincsen hogyan zajlanak ezek a dolgok. Még apró elképzelése sincs. Remélhetőleg ez így is marad. Mert ha balhézni fog, az megjelenik bizonyos dokumentumokban, ami eljutna a főiskolákhoz. És ki szeretne felvenni egy balhés diákot?
- Örömmel hallom. - mosolyodtam el.
- Anyakád mikor jön haza?
- Még nem tud pontos dátumot.
- Reméljük hamar hazaér.
- Nagyon hiányzik már.
- Tudom kincsem, de hamarosan haza fog jönni. - szorított ölelésén.
- Legalább több időnk van együtt. - mosolyodtam el.
- Ilyen áron megéri?
- Bármi áron megéri. - csókoltam meg.
- Kis édes. - erre elnevettem magam, és inkább elfordultam tőle. Aztán ennek az lett a következménye, hogy Adam halárra csikizett. Azt mondta, addig nem hagyja abba, ameddig nem mondom ki, hogy imádom őt.
- Mond ki. - mosolygott a kínzásom közben.
- Imádlak. - mondtam már levegő után kapkodva, de még nevetve.
- Nem hallom. - vigyorgott.
- Imádlak Adam Nathaniel Graham. - kiáltottam.
- Én is imádlak. - puszilt bele a nyakamba.
- Gonosz vagy ám. - mosolyogtam.
- Én? - kérdezte, mintha mit sem tett volna.
- Ki más? Majdnem bepisiltem. - nevettem el magam.
- Az érdekes lett volna.
- Le akarsz égetni magad előtt? - kérdeztem vigyorogva.
- Ha bepisiltél volna is ugyanúgy szeretnélek. - mosolyodott el.
- Köszönöm? - nem tudtam mit mondjak erre.
 Ami azt illeti a sétánkból nem lett semmi. Adam tíz óra körül lelépett. Én pedig aludni tértem.



Édeskéim hálás köszönet, hogy összegyűlhetett az 1000 látogató,  hatalmas öröm látni, hogy 1017 az oldalmegtekintések száma. :) Az ígért két részt hozom is. A képeket illetően, semmi olyat nem találtam,ami ide illett volna.
Csók ;*
D <3

II. évad 1.rész

Lexi szemszöge:
 Most, hogy minden tisztázódott végre kialudhattam magam.Többé kevésbé mondjuk, mert ma megint suliba kell menni, de nyugodtan aludhattam. Mikor felkeltem nem rágódtam végre semmin. Ez sem teljesen igaz, mert kicsit izgultam, hogy mi lesz a suliban. Félek, hogy mit fognak szólni a többiek, hogy Adam és én együtt vagyunk. Ezen törtem a fejem a zuhany alatt is, és az azt követő reggelizés közben is. Mire elkészültem pont kopogtak.

reggeli szettem

- Nocsak? - lepődött meg Kat.
- Majd mindent elmesélek. - mosolyogtam rá.
 Amikor meglátta Adamet rám kacsintott, és elvonult a nappaliba pakolászni. És mi történt mikor én megláttam Adam arcát? A testem felöltődött, kirobbanó formában éreztem magam.
- Jó reggelt. - köszönt széles mosollyal.
- Neked is. - becsuktam magunk mögött az ajtót, és rögtön megcsókolt.
- Indulhatunk? - kérdezte már a kocsiban.
- Persze.
- Biztos?
- Aha. Minden rendben.
- Minden rendben lesz. Ne törődj másokkal. Csak féltékenyek.
- Oké.
 Megérkeztünk a suli parkolójába, Adam leállította motort. Úgy éreztem magam, mint aki hetven kört ment a hullámvasúton.
- Egy utolsó csók bátorításképpen? - kérdezte.

- Jól esne. - ismertem el félelmem.
 Kiszálltunk a kocsiból, és ismét ki kellett állnom a suli tagjainak kellemetlen tekintetét. Miért kell ennek így lennie? Nem lehetek az a lány, akit senki sem vesz észre? Adam összefonta az ujjainkat, és megálltunk, mert megígértük Stellának és Rayannek, hogy megvárjuk őket. Mi addig elbeszélgettünk, de a tekintetek továbbra, sem tűntek el rólunk. Pár perc elteltével meg is érkezett a várt páros. Ők is csatlakoztak hozzánk.

Stella szettje

- Sziasztok. - köszöntem.
- Hali. - mosolygott Rayan.
- Végre együtt vagytok. - vigyorgott Stella is.
- Végre. - csatlakozott Adam is a vidám arcú barátainkhoz.
- Lexi baj van? - kérdezte aggódva barátnőm.
- Nem dehogy csak kicsit idegesít a sok bámészkodó. - ismertem be.
- Olyan, mintha karót nyeltél volna csajszi. Miért nem mondtad előbb? - mosolygott Rayan.
- Már miért mondtam volna előbb? - értetlenkedtem.
Egy pillanatra a tömeg felé pillantottam és láttam azt a sok értetlenkedő tekintetet.
- Menjünk be. - mondta Stella.
Megint mindenki félreállt. Minek ez a felhajtás komolyan? A tömegben akarok nyomorogni, és láthatatlan lenni. Utálom, ahogyan mindenki azt figyeli mikor hibázok.
- Megtennétek, hogy nem bámultok? Kösz, kösz. - kiabálta Rayan.
- Köszi Rayan. - hálálkodtam mikor beértünk.
- Nincs mit. - vont vállat.
 Stelláék leváltak tőlünk.
- Minden oké? - kérdezte Adam.
- Persze. - mosolyogtam.
- Milyen órád lesz?
- Irodalom.
- Elkísérlek.
- Oké.
- Nincs kedved ma valamihez?
- Hmm... de.
- És mit szeretnél csinálni?
- Elmegyünk sétálni?
- Igen. Mikorra menjek érted?
- Ne is menj sehova.
- Mármint? - értetlenkedett Adam.
- Azt mondtad hazaviszel.
- Ja. - esett le neki. - Egyből menjünk sétálni.
- Pontosan. - nevettem.
- Nekem megfelel.
- Akkor ezt megbeszéltük.
- Igen. És most mennem kell, mert fizikám lesz, Mrs. Fohttal. Nem akarom, hogy hisztériás rohamot kapjon.
- Akkor siess, mert mindjárt csöngetnek. És az a banya biztosan gondoskodik róla, hogy rossz napod legyen. Nem is tudom, hogy lehet valaki ennyire merev.
- Jól van. - nevetett. - De csak, hogy tudd, képtelen lenne elrontani ezt a napot bármi is. Végre egy pár vagyunk.
- Örülök, hogy ennyire kirobbanó formában vagy. - mondtam neki hamis mosollyal az arcomon.

 Megcsókolt, majd megpuszilta a fejem tetejét, és elment az órájára. Nekem pedig egyedül kell belépnem a terembe. Mennyire izgulok egy tízes skálán? Tizenegy. De magabiztosnak kell lennem. Vagy minimum el kell játszanom, hogy az vagyok. Megráztam magam, és elindultam a terembe pozitív dolgokra gondolva.
- Sziasztok. - köszöntem. Páran vissza is köszöntek, volt aki mosolygott is. Beültem Stella mellé a padba.
- Olyan aranyosan vagytok. - mosolygott Stella.
- Ti is kis édesek vagytok. - vigyorogtam én is.
- Sikerült akkor mindent tisztázni?
- Igen teljes mértékben.
- Akkor most már lazíts.
- Nem tudok.
- Hogy-hogy. - lepődött meg Stell.
- Folyamatosan Harryre gondolok.
- Csak nem szereted? - kerekedett le Stell szeme.
- Dehogy. Csak sajnálom, hogy így megbántottam. Én nem akartam.
- Egy pillanatra megijedtem. Hidd el nekem bárkit megkaphat akit csak akar. Nem fog rajtad sokat rágódni.
- Remélem is.
- Felejtsd el. Végre boldog lehetnél Adammel. Miért törődsz mindig a másik gondjával? Csak egy kicsit élvezd ki. Arany életed van. Összpontosíts a jó dolgokra, és zárd ki a srácot. Mármint Harryt.
- Igyekezni fogok. De nem egyszerű.
- Mesélnem kell. - vigyorodott el barátnőm.
- Hajrá. - kacsintottam.
- Tegnap lefeküdtünk Rayannel. - suttogta boldogsággal teli hangon.
- Gratulálok. És milyen volt?
- Jó. Sokkal jobb, mint Victor.
- Örülök, hogy boldog vagy. Már megérdemeltétek.
- Igen szerintem is. Már egy ideje tűzögetett Rayan. De kitartott annak ellenére, hogy milyen sokszor utasítottam el.
- Ő az igazi? - vigyorodtam el.
- Azt hiszem. - borult lángokba az arca. - Elég csak rágondolnom, és majd leáll a szívem. A végtagjaim remegnek a közelében, ha hozzám ér megborzongok, és elfelejtek mindent. Az agyam pedig képtelen mást tárolni. Csak a vele töltött emlékeket rejti.
- Olyan kis cuki ez az egész. - öleltem meg. - Remélem sokáig így marad.
- Én remélem, hogy örökre, de ezt el ne merészeld bárkinek is mondani. - pironkodott megint.
- Esküszöm neked Stella Lana White, hogy nem mondom el senkinek.
- Helyes. Ki is csinálnálak.
- Elárulhatok egy titkot? - kérdeztem kicsit halkabbra fogva.
- Persze. - mondta biztató hangon.
- Én nem érem ezt. Sőt semmi hasonlót sem. Kicsit energikusabb leszek, de semmi több. Olyan érzés, mint általában. Mint bármikor máskor.
- Nem feltétlenül, kell, hogy ő jelentse neked a világot. Lehet, hogy nem ő az igazi. Vagy még nem gondoltad végig mi is történt eddig, és nem fogtad fel az eseményeket. Ne aggódj. - mosolyodott el.
- Pedig ez is nagyon kimerít. Gondolkozni, hogy helyes-e ez az egész. Azt teszem amit kell?
- Ezt neked kell tudnod.
- De én sem tudom.
- Csak szánj rá időt. Viszont ha jót akarsz magadnak semmi esetre sem szakítasz Adammel egy jó darabig. Akkor aztán tényleg középpont lennél. De még rosszabb értelemben. A céltábla kellős közepe. Ahova mindenki céloz. És az nyer, aki a közepébe talál. Mellesleg Adamet is alaposan a padlóra küldenéd.
- De mi van, ha később tudatosul minden bennem. Ha rájövök, hogy ez így nem jó, de akkor még jobban fog ragaszkodni hozzám.
- Ne gondolj ilyenekre. Élj egy kicsit a pillanatnak oké? Ha pedig úgy alakulna, én itt leszek és megoldjuk. De most boldognak kellene lennünk, és nem búslakodnunk.
- Igazad van. Anya is itthon van már, szóval még inkább boldognak kellene lennem.
- Ez a beszéd. - mosolygott.
 A következő pillanatban be is csöngettek órára, és pár másodperc múlva fa pofával lépett be a keserű tanárnőnk.



Cukikáim!! :) Íme az új rész. Egy kis dráma a boldogság közepén. Remélem jó lett.
Csók ;*
D <3

20. rész (évadzáró)

Lexi szemszöge:
Tíz perc elteltével kopogtak az ajtón. Beengedtem Harryt, és leültünk a konyhába.
- A tegnapi, szóval nekem többet jelentett. - kezdte Harry. Ne csak ezt ne.
- Figyelj Harry. Ez egy meggondolatlan dolog volt, és lehet, hogy te nem így gondolod de én ezt hatalmas hibaként könyveltem el. Elvesztettem az eszemet, mert féltékeny lettem Adamra.
- Ne mond, hogy neked nem jelentett semmit.
- Sajnálom, de nem. Én szeretem Adamet.
- Szóval arra kérsz tartsam titokban?
- Örülnék neki ha ez köztünk maradna.
- És hazudni szeretnél Adamnek?
- Nem. Neki elmondom az igazat.
- És én nem számítok?
- Dehogynem.
- Nekem nagyon fontos vagy Lexi, és nem akarlak elveszíteni.
- Kérlek ne.
- Mit ne? Hiszen élvezted nem?
- De megbántam. És ha még egyszer oda kerülnék, nem tenném meg. Viszont nem vagyok időutazó, így nem tudom meg nem történté tenni a dolgokat.
- Értem, hogy mit mondasz, csak elhinni nem akarom. Szeretlek Alexis. Nekem ez nagyon fontos volt.
- Sajnálom, ha megbántottalak. De nekem pedig Adam nagyon fontos.
- Ha olyan fontos lenne, nem feküdtél volna le velem.
- Nekem nagyon fontos. És dühből döntöttem.
- Valamit nekem is el kell mondanom.
- Hallgatlak.
- Lefotóztuk, mikor Zaynnel smároltatok. És amikor elmentél  a mosdóba, egyedül voltam a nappaliban, ahol ott volt a telefonod, és elküldtem Adamnek a fotót.
- Tudom.
- Honnan?
- Lényegtelen. Tudom és kész.
- Én sajnálom, de bármire kész vagyok érted.
- Hagyd ezt abba Harry. Hidd el, találsz nálam jobbat. Én csak egy lány vagyok, aki most is bánt téged.
- Én téged akarlak senki mást. Ragyogó gyémánt vagy.

- Köszönöm, de a tegnapi után mindent érzek csak azt nem, hogy gyémánt lennék.
- Pedig az vagy.
- Harry megértettél engem?
- Igen. És tiszteletben tartom a döntésed. De nem adom fel. Küzdeni fogok érted.
- Nem éri meg.
- Nekem igen. És most megyek is hagylak.
- Jól van. Köszi, hogy megbeszéltük.
- Én is valamivel jobban érzem magam.
- Akkor szia. - köszöntem el.
- Szia. - hangja szomorú volt.
 Ennem kell. Ez üvöltött belőlem. Viszont most nem ettem, hanem a konditerembe indultam. Kimozgok mindent magamból. Nos a konditeremben elég sokat voltam. Konkrétan már elájultam, annyira túlhajtottam magam. Leültem egy kicsit, hogy erőt merítsek. Hazamentem, és csörgött is a telefonom.
- Szia. - szóltam kicsit félénken a telefonba.
- Szia. - köszönt bele Adam szelíden. - Beszélnünk kellene.
- Igen az remek lenne.
- Elmegyek érted egy óra múlva. Kocsikázunk kicsit meg sétálunk.
- Oké.
- Szia.
- Szia.
 Az az egy óra eszméletlen gyorsasággal telt el. Hamar rendbe szedtem magam, és gyomorgörcsben vártam Adam érkezését. Amikor kopogtak az ajtón mondhatni egyből ajtót nyitottam. Adam állt az ajtóban hatalmas vörös rózsa csokorral. Te jó ég. Nem fogadhatom el.

- Szent ég. - mondtam.
- Ezt neked hoztam.
- Köszönöm, de nem fogadhatom el.
- Kérlek.
- Rendben. Köszönöm. - nem akartam nyavalyogni.
 A virágot vázába tettem, és indultunk is a kocsiba. Az úton egyikünk sem szólt egy szót sem ami kínos volt.
- Mondanom kell valamit. - kezdte mikor leállította a motort.
- Nem nem kell.
- De igen, kérlek hallgass végig.
- Rendben.
- Lefeküdtem tegnap valakivel.
- Én is. - mondtam lehajtott fejjel, és a könnyeim potyogni kezdtek.

 Adam nagyon meglepődött.
- Ne sírj kérlek.
- De igen. Mert katasztrófa amit tettem. Én nem akartam. És ha tehetném megváltoztatnám. De nem tudom. Egyszerűen nem megy. - adtam ki magamból.
- Mind a ketten hibáztunk tegnap. Mit szólnál, ha mind a ketten elfelejtenénk a dolgot?
- Én nem tudom. Nem tudok csak így túllépni azon, hogy ilyen dög vagyok.
- Dehogy vagy dög. - ölelt meg.
- Hogy tudsz ilyen nyugodt lenni, mikor lefeküdtem valakivel?
- Mert én is megtettem, és látom, hogy mennyire megbántad.
- Kérlek beszéljük meg. Ne söpörjük csak a szőnyeg alá.
- Oké. Szóval, amikor Stella eljött te maradtál a fiúknál, ami nagyon feldühített. És én bíztam benned, de mégis csak őt srác vett körül az ő házukban este. Ezért kavartam valakivel. Megcsókoltam. Aztán kaptam egy képet tőled, ahogyan valaki mással csókolózol, ami rettenetesen összetört, mert nagyon fontos vagy nekem. Így dühömben lefeküdtem egy lánnyal. Amit nagyon megbántam.
- Én kaptam egy üzit, amin te csókolózol, szóval féltékeny lettem, ezért én is smároltam valakivel. De én nem tudtam, hogy lefotózták. És nem is én küldtem el a fotót, hanem Harry. Aztán még mindig dühös voltam, és dühből lefeküdtem Harryvel. És gyűlölöm magam érte.
- Lexi végül is nem voltunk együtt, szóval nem csalt meg senki senkit. Ha én nem haragszom rád te miért?
- Mert tudom, hogy megbántottalak, és nem akartam. Nagyon fontos vagy számomra.
- Figyelj rám Alexis. - emelte fel a fejem. - Én nem haragszom, de te se haragudj. Megbeszéltük, és tanultunk az esetből. Szeretlek téged mindennél jobban, és nem akarlak ez miatt elveszíteni.
- Én sem.
- Akkor senki sem mérges?
- Nem. - mosolyogtam.
- Nem bírom nélküled Lexi. Te vagy a mindenem. Nagyon szeretlek. Kérlek lennél a barátnőm?
- Szeretlek. - mondtam, mire Adam megcsókolt.

 Azt hiszem minden helyrejön. De Harryt is csúnyán megbántottam. Ami nagyon fáj nekem. Bárcsak helyrehozhatnám. Remélem megbékél egyszer. Mindenesetre nekem ennyi bőven elég volt. Szóval sajnálom One Direction de ezzel a mi aktánk lezárult. Örülök, hogy megismerhettelek titeket, jó emberek vagytok.



Cukorfalatkáim! <3 Hogy tetszett a rész? :) Nagyon igyekeztem. Remélem ez már lett annyira jó, hogy megajándékozzatok egy komival. :) Elérkeztünk az első évad utolsó részéhez. Rengeteg minden vár még ránk. Garantált meglepetésekben lesz részetek. ;)
Csók ;*
D <3

19.rész

Lexi szemszöge:
 Nem bírtam tovább mellette maradni. Belülről marj szétmart a bűntudat. És le akartam magamról mosni. Bárcsak meg nem történté tehetném. De nem lehet. És a tetteimért vállalnom kell a felelősséget. Fogtam magam, és bementem a fürdőbe. Letusoltam a forró vízben, és igyekeztem levakarni magamról a szégyent de nem ment. Csak minden még rosszabb lett. Kivettem egy törülközőt a szekrényből, és megtörölköztem. A vizes hajam is erősen dörgöltem a törülközőbe. A táskámból szerzett hajkefével kifésültem a hajamat. Nagy örömömre egy új fogkefét is találtam, amit kölcsönvettem, így a fogaim is tiszták voltak. Felöltöztem, és amikor belenéztem a tükörbe, a könnyeim záporesőként kezdtek hullani. Nem tudtam abbahagyni. Amikor csak rágondoltam rettenetesen rosszul éreztem magam. Annak ellenére, hogy a lehető legtisztább voltam, mégis teljesen mocskosnak éreztem magam. És mi Lexi problémáira a gyógyír? A kaja.
 Halkan kiosontam a szobából, és a konyha felé vettem az irányt. Amikor a konyhába értem, és hang törte meg a csendet, ami megrémisztett. Azt hittem a lelkiismeretem zaklat ismét. De ez most kivételesen egy ember volt.
- Hát te? - kérdezte valaki mögülem.
 Megfordultam és szembesültem Niall csillogó szemeivel, amik aggodalmat tükröztek, egy csepp szomorúsággal vegyítve.
- Ööö... ne haragudj... fel keltettelek? - dadogtam.
- Nem dehogy is. - húzta mosolyra száját. - De történt valami, hogy hajnal négykor te a konyhában vagy?
 Erre most mit mondtam volna? Igen Niall katasztrofálisan hatalmas gond van. Akit szeretek valószínűleg egy másik csajjal hentereg, engem megrészegített Adam félrelépése, és lefeküdtem Harryvel, akit alig ismerek. Igyekeztem mindent leplezni. Nem akartam, hogy erről a szörnyűséges lépésemről bárki is tudjon. Adamnek persze elmondok mindent. Mert joga van hozzá, hogy tudja.
- Nem dehogy. - mondtam a lehető legmagabiztosabban.
- Akkor, hogy kerülsz ide?
- Nos, megéheztem kicsit, és nem is igazán tudtam aludni. Lehet, hogy kényelmes az az ágy, de valami nem hagyott aludni.
- Akkor mit szólnál, ha most ennénk valamit, és beszélgetnénk kicsit. Talán segít.
- Rendben.
 Niallel kentünk jó pár nutellás kenyeret. Amint kiderült ő is haspók. Öntöttünk hozzá narancslevet, és leültünk beszélgetni.

Nem beszéltünk konkrét témáról, csak úgy beszéltünk. Ami nagyon jól esett, mert végre valami elterelte a figyelmem arról a hatalmas szégyenről, amit éreztem. Nagyon féltem, és igazából fogalmam sem volt hogyan tovább. Csak reménykedni tudtam, hogy mindent a lehető legtisztábban tudom kezelni. Már ha ezt az egészet lehet tisztán kezelni.
- Na próbáljunk még aludni kicsit. Garantálom, hogy senki nem fog felkelni tíz óra előtt. Addig van még időnk. Pihenj kicsit te is. - mondta Niall.
- Rendben. - mosolyogtam vissza.
 Visszamentem a szobába, de nem szerepelt a terveim között, hogy lefeküdjek Harry mellé. Sőt ebben az egész házban nem tudok tovább maradni. A hajam már rég megszáradt szerencsémre. Rúzzsal írtam Harrynek egy cetlire üzenetet. Majd halkan kiosontam, és igyekeztem minél hamarabb elhagyni ezt a helyet.
Harry szemszöge:
- Jó reggelt. - öleltem volna át Lexit. Igen azért csak ha, mert mellettem nem volt senki az ég világon. Hirtelen felültem az ágyon. Akkor vettem észre egy cetlit. Jajj ne rosszat sejtek.
 "Harry kérlek ami történt ne mond el senkinek. Sajnálom, de nem tudtam itt maradni. Örülnék, ha ezt ennyivel le is zárnánk. L."
 Ne, ne, ne, ne, és ne. Könyörgöm miért ilyen bonyolult minden. Nem hiszem el komolyan. Mindenesetre nem akarom még inkább eltolni magamtól ezért tiszteletben tartom a kérését. Nem beszélek erről senkinek. Viszont nem hagyom annyiban. Nekem Lexi túl sokat jelent. Túl közel engedtem magamhoz, ami nem lett volna szabad, de megtörtént. Mindent meg kell tennem, hogy visszaszerezzem.
 Elmentem lezuhanyozni, hogy felfrissüljek, és némi erőt szerezzek. Kimentem a konyhába némi harapnivalóért, ami nagy döntés volt, mert már előre tudtam, hogy mindenki meg fog rohamozni a kérdéseivel.
- Jó reggelt. - mosolygott Liam.
- Lexi még mindig alszik? - kérdezte Zayn.
- Nem. - feleltem határozottan, és igyekeztem azt mutatni, hogy nem történt semmi.
- Akkor bemegyek hozzá. - vigyorgott Louis. - Megkérdezem kér-e reggelit.
- Ne tedd. - mondtam.
- Fürdik, vagy öltözik? - kérdezte Liam.
- Egyik sem.
- Hát akkor? - kérdezte Niall.
- Elment.
- Hogy-hogy lelépett? - kérdezte Zayn.
- Korán reggel dolgoznia kellett menni. - jobb nem jutott az eszembe.
- Mondanám, hogy felhívom, de telefonszámot azt nem adott. - vont vállat Lou.
- Hazzának megvan. - mondta Liam.
- Akkor majd felhívjuk. - mosolygott a répazabáló.
Lexi szemszöge:
 Hazasétáltam a sötétben és hidegben, de erre most nagy szükségem volt. Hazaértem és csináltam magamnak forrócsokit, meg még pár nutellás kenyeret. Relaxáció Lexi módra. Bekapcsoltam a hifit, amiben a kedvenc cd-m volt. Nem aggódtam, hogy valakit felzavarok, hiszen a szomszédok semmit nem hallanak meg, mivel szándékosan vastag falaink vannak, és elég távol is vannak a házak egymástól. A házban pedig egyedül voltam. Így feltekertem a hangerőt, és csak ettem, hallgattam a zenét, és gondolkodtam hogyan tovább. Két óra elteltével meguntam. Bepakoltam a mosogatóba, kikapcsoltam a zenét, és felmentem a szobámba. Bekapcsoltam a gépem. Egy darabig csak képeket nézegetem, amit Adammel készítettünk a napokban. Akkor kellett rájönnöm, hogy szeretem. Méghozzá nem kicsit. Meg akarom ezt vele beszélni. Muszáj. Írni kezdtem. Elég sok szomorú verset sikerült kreálnom, amit soha nem vagyok hajlandó megmutatni senkinek. Mert Alexis Olivia Rose Parker, minden helyzetben boldog. Történjen bármi. Az emberek is így könyveltek, szóval nincs más választásom, mint felvenni egy álarcot. Ezekkel a gondolatokkal aludtam el kimerültségemben.

- A francba. - dühöngtem, mikor a telefonom megszólalt. - Igen? - nyomtam le a zöld gombot.
- Jó reggelt. - köszönt bele, Harry.
- Jó reggelt. - köszöntem neki.
- A srácok fel fognak majd hívni. Azt mondtam nekik, hogy korán reggel dolgoznod kellett menni.
- Rendben. Köszi.
- Nincs mit. És igazából nem csak ezért hívtalak.
- Miért másért?
- Örülnék, ha megbeszélnénk ezt az egészet.
 Végül is vele is meg kell beszélnem. Ez így tisztességes. Érthető is, valószínűleg nem érti mi történt. Megérdemel ennyit. Sóhajtottam majd válaszoltam neki.
- Én is.
- Ha egy óra múlva átmegyek megfelel?
- Igen. - minél előbb mindent tisztázni akartam. Mindenkivel. És előbb vele kell megbeszélnem aztán Adammel.
- Akkor egy óra múlva. Addig biztosankeresnek a srácok.
- Oké.
- Szia.
- Szia. - köszöntem el.
 Először is össze kell szednem magam. Aztán beszélnem kell legelőször Stellával. Utána Harryvel, majd jöhet Adam. Tárcsáztam is Stellt a zuhany alól.
- Szia. - köszöntem neki.
- Szia. - köszönt vissza.
- Át tudnál jönni? Nagyon nagy baj van, teljesen összezavarodtam, és szükségem van rád.
- Persze. Azonnal ott vagyok.
 Igaza is volt, mert mire kijöttem a zuhany alól, Stella már a szobámban várt.
- Na mondjad mi történt. - mosolygott bátorításképp.
- Nagyon nagy hülyeséget csináltam. - kezdtem.
 Beálltam a paravánom mögé, onnan kezdtem bele, miközben felöltöztem.
- Szóval, mikor te elmentél nem sokra rá, küldted az üzenetet, ami tudjuk miről szólt.
- Igen.
- Aztán csak kicsit ellazultam. Üvegeztünk a fiúkkal, és azt csináltam, mint általában.
- Szóval vállaltad a dolgokat.
- Igen. Nem voltak túl komoly dolgok. Csókolóztam Zaynnel, és tejszínhabot nyaltam Niallről.
- Eddig nem gáz ne aggódj.
- Bárcsak ennyi lenne. Azért csináltam, mert dühös voltam, hogy Adam mással annyira jól érzi magát. És tudom, hogy még nem vagyunk együtt ezért semmi jogom felelősségre vonni. Így úgy gondoltam én is megtehetem. Aztán Harry mellett aludtam volna. De... és innen kezdődnek a problémák.
- Ajjaj. - mondta.
- Igen bizony, én is ezt mondom. Lefeküdtem vele Stella. - jöttem ki a paraván mögül, és leültem mellé.
- Jó nyugi.
- Már, hogy tudnék megnyugodni? Szeretem Adamet, és erre lefekszek egy olyan fiúval akit alig ismerek. És ha ez nem lenne elég Harry is hülyén érzi magát, még én is. És abba bele sem merek gondolni, hogy Adam mit fog szólni, ha megtudja.
- Elmondod neki?
- Igen. Az a legtisztább. Vállalnom kell a felelősséget.
- Igazad van. Szerintem is ez a legjobb. De figyi, ezt kettőn közt mondom. Adam azért akadt ki, és kezdett ki a csajjal, mert megtudta, hogy te ott alszol a fiúknál, én meg nem. Aztán kapott valami képet amin te Zaynnel smárolsz. Ezért ő is lefeküdt a csajjal.
- Ó ha.
- Igen.
- De várj. Én nem küldtem semmi képet.
- Márpedig még nekem is megmutatta.
- Te szent ég. Elmentem mosdóba, a telefonom kint volt és Zayn bejött. Ő tuti nem volt. Liamet, és Niallt egyértelműen kizárom. Louis sem hinném, hogy ilyet tenne. Harry... Hjaj. Eléggé belemerültünk abba a csókba és nem egy rövid csókról beszélünk. Lefotózták.
- Sajnálom Lexi.
- Ne nem kell.
- Bocsi.
 Stell tudja, hogy gyűlölöm, ha sajnálnak. Egy kérdés keringett csupán bennem. Harry miért? Mindenesetre nem támadom le. Ezt is megbeszéljük majd.
- Ne aggódj Lex. Adam imád téged és ugyan ezt a beszélgetést lefolytatta velem és Rayannel. Meg fogjátok oldani. Csak mondj el mindent őszintén.
- Ez eddig is terveim között szerepelt.
- Olyan aranyos volt, amikor két órával ezelőtt elsírta magát, hogy mennyire megbánta a dolgot, és, hogy nem tud nélküled élni. Ő teljes szívéből tisztán szeret. Ne aggódj. Biztosan megbocsájt. Főleg, mert ő is ugyan ezt követte el. Ma fel fog hívni, és találkozót kér majd. Mondj igent. Csak ennyit mondok. És beszéljetek meg mindent.
- Stella annyira szeretem. És úgy kétségbe esetem.
- Elhiszem.
- Nem sokára jön Harry és vele is mindent megbeszélek.
- Jól van Lexi. Jó ember vagy. És te is hibázol ahogyan mindenki. A szerelem megvakított kicsit. De nagyon tisztán intézed a dolgokat. Ez becsületes.
-Köszi Stell, de akkor is egy barom voltam.
- Csak egy hiba volt.
- Egy hatalmas hiba.
 A telefonom csörögni kezdett. Először azt hittem Adam. De mikor felvettem egyértelművé vált az ellenkezője.

- Hali csajszi. - köszöntek a srácok.
- Sziasztok. Mi a helyzet?
- Semmi különös. És veled? Miért léptél le olyan korán? - búslakodott Zayn.
- Dolgoznom kellett menni. - Stella kérdő tekintettel nézett rám.
- Nincs kedved a héten még valamikor befutni hozzánk? - kérdezte Lou.
- Eléggé be vagyok táblázva. Sajnálom. Most egy ideig nem érek rá. - jó lehet, hogy nekik kicsit füllentettem, de nekik képtelen lettem volna a szemükbe mondani.
- Hé itt van Stella is ám.
- Csaó Stella. - köszöntek bele a telefonba.
- Sziasztok. - átvette a telefont. Én pedig egy lapra írtam fel, hogy csak ő tudja a dolgot, mi Harryvel, és majd még Adam. Erre bólintott.
- Most viszont le kell tegyük, mert mennünk kell. Sziasztok. - mondtam a telefonba.
- Sziasztok. - köszöntek vissza egyszerre.
 Kinyomta a telefont, és Stellának kezdtem magyarázni.
- Tudod tisztán akarom intézni a dolgokat. De nem akarom a hibámat világgá kürtölni.
- Ez a te dolgod nem szólok bele. Én is így tennék a helyedben. Akinek tudnia kell tudni fogja, vagy tudja.
- Igen valahogy így.
- Figyu én most lépek. Sok szerencsét a mai naphoz, és kitartás. Erős vagy. - kacsintott.
- Köszi, remélem minden jól alakul.
- Minden rendbe jön.
 Stella elment, és hatalmas mázlimra senki nem volt otthon. Anya ugye elutazott, Kat pedig nem jön a héten.

Manócskák! :) Még mindig csendesek vagytok, ami nagyon szomorúvá tesz. Ismét csak remélni tudom, hogy örömmel olvassátok ezt a részt.
U.I.: nagyon boldoggá tennétek pár sor véleménnyel, komiban. :)
Csók ;*
D <3

18.rész (+18)

INDÍTSD EL!!

Lexi szemszöge:
- És most? - kérdeztem.
- Most? - kérdezte Harry.
- Leteszel?
- Nem.
- Akkor, egész este itt fogsz tartani?
- Ha azt kell akkor igen.
- Rendben. - elővettem a telefonomat, és megnéztem történt-e valami twitteren.
 Terveim között szerepelt megkérdezni Stellától, hogy jobban van már, vagy még gond van. Harry viszont kivette a kezemből a telefont, és ledobta az ágyra. Egymás szemébe néztünk. Én arra vártam, hogy most mi fog történni.
- Amikor azt mondtad, hogy az alapján döntesz, hogy kinek a legjobb az ágya, már akkor tudtam, hogy velem töltöd az éjszaka további részét. - vigyorgott.
- Nekem mindegy ki mellett alszom, ha kényelmes. Ha már itt tartunk ugye nem horkolsz, esetleg forgolódni szoktál este, és ha igen akkor sokat?
- Őrült. - nevetett.
 Nekitámasztott a falnak és megcsókolt.

Eszembe jutott Adam, és vele együtt az is, hogy ő éppen mással érzi nagyon jól magát. Akkor én miért is ne tehetném? Ezért kapva kaptam az alkalmon.
- És most már leteszel?
- Nem.
 Leültetett az asztalára, és csak vártam, hogyan tovább. Megint megcsókolt. Bennem pedig felmerült ismét, hogy miért is ne? Ő a derekamat fogta, én pedig a hajába túrtam.
- Még most megengedem, hogy dönts. - mondta zihálva. - Maradsz a szobában, vagy alszol inkább egy másikban?
- Elfelejtetted? Kényelmes az ágy. Itt nem hagynám. - válaszomra elnevette magát megint felemelt, de most az ágyon kötöttünk ki.

 Csókolt, és csókolt egyre vadabbul. Következőnek a nyakamat nézte ki magának, és azt kezdte el csókolgatni.

A pólóm alá nyúlt és egy laza mozdulattal le is vette rólam. Követtem példáját, levettem róla a felsőt. Az a mosoly ami akkor megjelent az arcán olyan más volt, mint a többi mosolya. Visszatért a számra, és a nadrágom gombjával játszott. Hamar sikerült is elérnie amit akart. Egy pillanattal később már nadrág sem volt rajtam. Nem bírta kivárni ameddig én veszem le róla a nadrágját, ezért ő vette le saját magáról.Egyébként a látvány nem volt rossz. Tökéletesen kidolgozott felsőteste elterelte egy kicsit a figyelmem. Nem tudok tovább várni. Felülre kerültem és most én vettem át a vezetést. Kezeit lefogtam, és csókolni kezdtem. Minden bizonnyal élvezte, mert belenyögött. A kezeit kiszabadította, és gyakorlott mozdulattal kikapcsolta a melltartómat. És mielőtt eldobta volna megnézte a címkét.
- Én eltaláltam volna.
- Persze. - nevettem.
 A hasamat kezdte puszilgatni, majd a melleimet. Végül a bugyim is lekerült rólam, ahogyan róla is az alsógatya.
- Remélem nem akarod megkockáztatni, hogy szülők legyünk. - mondtam.
- Ne aggódj még semmi kedvem a gyerekneveléshez.
- Akkor ezt megbeszéltük.
 Először egyik ujját helyezte fel, aztán érzékelte, hogy többet is kibírok, így kettővel folytatta. Szerepcsere következet. Lassan kezdtem el Harry férfiasságát kényeztetni.
- Jesszusom, Lexi. - nyögte.
 Mikor már tudtam, hogy ő is készen áll, felfeküdtem rendesen az ágyra, ezalatt pedig Harry egy óvszert húzott fel. Aztán belém hatolt. Megcsókolt, majd lassan elkezdett mozogni.

Felvett egy ütemet, ami mondhatni tökéletes volt. Belekarmoltam a hátába, ami tettszett neki. Csókjaink között alig volt időm levegőt venni. A vágy keringett az ereimben. Nem akartam, hogy ennek a csodálatos pillanatnak vége legyen. Csak érezni akartam, hogy Harry mellettem van, és nem enged el.

- El sem tudod képzeli, hogy csak ma hányszor képzeltem el. - mondta Harry.
- Már nem kell képzelődnöd.
- Szerencsére. Nem bírtam volna tovább türtőztetni magam.
Harry lágy ajkai minden porcikámat bejárta. A mellemet simogatta, és a nevemet suttogta. Én a selymes hajába túrtam. Felemelte fejét, és rám nézett. Azok a tündöklő zöld szemek mondani akartak valamit, de a vágy uralkodott felettük. Így csendben elhallgattak...
Harry szemszöge:
 Lexi csodálatos. El sem hiszem, hogy most éppen velem van. Mondjuk lehet, hogy holnap mikor már mindent tisztán lát, nem fog örülni a hevességünknek. Bárcsak ez a pillanat örökké tartana. Azt akarom, hogy csak az enyém legyen, és senki másé. Magamhoz akarom ölelni, és ott tartani a végtelenségig. Nem gondoltam volna, hogy ez a lány ilyen érzéseket fog valaha is kiváltani belőlem. Mindennél jobban akarom. Minden porcikája tökéletes. A szemei világítanak az éjszakában, és a tökélyt sugározzák. Gyengéd kezei a hajammal játszottak. Minden porcikáját mélyen magamba akarom szívni. Testét végigcsókoltam.

A lábait derekam köré kulcsolta, így beljebb jutottam. Két nagy sóhaj szabadul fel az éjszakában. Lágy vonásait, mintha szobrász formázta volna. Amikor a szemébe néztem, valami újat láttam. Valami olyat, amit még soha. Tündöklő szemei feketékké váltak a vágytól. Ajkai mágnesként húztak magukhoz. Gyengéden megcsókoltam, de többet akart.

Egyre hevesebbek lettünk. Aztán megharapta a szám.
- Szóval ezt érezte Zayn is. - mondtam.
 Mondandómra kacér mosoly jelent meg arcán.
Lexi szemszöge:
Harry elment, és lökött rajtam egy utolsót.
- Azta. - mondta. - Ez nem volt semmi. Tökéletes volt.
- Ez Harry mindennek nevezhető csak semminek nem.
 Magához húzott, és a hajam kezdte simogatni.
- Megbántad?
- Nem.
- De nem tűnsz valami feldobottnak. Élvezted egyáltalán?
- Persze. Csak elfáradtam.
- Nem csodálom. Aludjunk. - mosolygott.
- Előtte megnyugtatna ha válaszolnál egy kérdésemre.
- Mondjad csak. - simította meg az arcom.
- Megeshet, hogy a srácok hallottak minket?
- Nem. Hangszigetelt falaink vannak. Azért, hogy bárki bármit csinálhasson. Ha sikítasz sem hallják meg.
- Nem próbálom ki.
- Csak nyugodtan. - nevetett.
- Inkább aludjunk. - én nem voltam nevetős kedvemben.
- Jó éjt szépség.
- Jó éjt Harry.
 Harry pár percen belül már mélyen aludt. Egyenletesen szuszogott mellettem. Nem tudtam aludni. Nem volt tiszta a lelkiismeretem. Harry kérdése még jobban felébresztette bennem, hogy nagyon nem ez volt a helyes út.

Itt a várt rész. :) Még sosem írtam +18-as részt, remélem jól sikerült, és tetszett. A véleményeitekre nagyon kíváncsi vagyok. ;) A feliratkozókat is nagyon nagyon szívesen fogadom! :P Nincs több mondanivalóm imádott manócskáim.
Csók ;*
D <3

17.rész

Bocsi srácok, de nem bírtam már magammal, így már most hoztam a kövi részt. Remélem nincs nagy harag. :D Nem is dumálok tovább. Jó olvasást, manócskáim. :)
Csók ;*
D <3


Harry szemszöge:
 Jó igaz, eredetileg tényleg nem így voltak tervezve a dolgok. De ahogy észrevettem senki nem szeretné, ha a két lány most lelépne, vagy esetleg az a két srác jöjjön értük. Így haláli lesz az este. Őrületes és sorolhatnám a jobbnál jobb jellemzőket. De erre nincs szükség. Inkább csináljuk, mint beszéljünk róla. Nem akartunk most elmenni egy szórakozóhelyre sem, hanem az otthonunk nyújtotta kényelmet szeretnénk hasznosítani. Hazakocsikáztunk ugyanaz az ülésrend szerint. Mikor kiszálltunk, mentem is az ajtóhoz. Ahogyan mindenki más is.
- Nagyon hideg van. - didergett Lexi.
- Tessék a pulcsim. - nyújtotta Niall. És jó, hogy odaadta a fagyoskodó lánynak, mert elég sokáig nem sikerült kinyitni az ajtót.
- Ez beragadt. - állapította meg Liam.
- Akkor berúgjuk. - vont vállat Zayn.
 Körülbelül egy perc elteltével már bent voltunk. Ledobtuk magunkat a kanapéra.
- Köszönöm. - nyújtotta át a pulóvert Lex Niallnek mosolyogva.
- Bármikor. - mosolygott a szöszi is.
- Talán élek még vele. - nevetett Lexi.
- Remélem.
- És most mi lesz? Ez a nagy buli? - kérdezte Lexi.
- Nem most összeszedjük az energiánkat a következőkhöz. - válaszoltam.
- Ti tudjátok. - vont vállat a szőke szépség.
- Na akkor koccintsunk erre a szuper koncertre. - hozta a pezsgőspoharakat Liam.

 Koccintottunk, és mondhatni mindenki kiürítette a pohara tartalmát.
- És nem hagyhatjuk ki, hogy koccintsunk erre a napra, hogy két barátságos lányt megismerhettünk. - hozta a következő kört Zayn.
 Hasonlóképpen történt ezzel is, mint az előzővel. Valaki bekapcsolta a zenét, és észrevettem az üres pezsgősüveget.
Lexi szemszöge:
 Ez a két pohár pezsgő eléggé a fejembe szállt. Nem bírom a piát, ezt mindenki tudja. A többieken semmi nem látszott, vagy csak jól rejtegetik. Harry felajánlotta, hogy üvegezzünk.

- Bocs srácok, de én hazamegyek. Nem érzem valami jól magam. - kezdte Stella.
- Elmész? - kérdezte Louis.
- Aha.
- Akkor hívom... - kezdtem bele.
- Már telefonáltam Rayannek értem jön. Te maradj. - vágott közbe barátnőm.
 Most én maradjak itt öt sráccal a lakásukon akiket alig ismerek, és már megittam két pohár pezsgőt. Persze, hogy maradtam. És nem véletlenül. Az a két pohár cselekedett már helyettem.
INDÍTSD EL
Már hallottam is a dallamot. Az éjszaka dallamát.
- Biztos, hogy... - kezdtem volna megint, de ismét a szavamba vágott.
- Igen tuti. - bólintott, elköszönt mindenkitől Liam pedig kikísérte.
- Na kezdjük... - vigyorgott Zayn.
- Én kezdek. - kapta fel az üveget Louis.
 Az üveg szája Zaynnél állt meg.
- Felelsz vagy mersz? - kérdezte ördögi vigyorral.
- Ha egy elhagyatott szigetre egyet választhatnál csak, hogy ott lehet veled, akkor az a tükröd vagy Lexi lenne? - kérdezte. Nem lepődtem meg, hiszen öt fiúval üvegezek, és én vagyok az egyetlen lány.
- Lexit. - mondta félmosolyra húzott szájjal.
- Te vagy. - adta át az üveget Lou.
- Niall drágám?
- Ööö... felelek.
 Micsoda puhányok. Kaptam egy sms-t Stellától és mellékelt egy képet. A képen Adam csókolózott. Kicsit felhúztam magam, de nem túlságosan.
- Oké. Lexit pontozd 10-es skálán.
- 11. - válaszolta minden megilletődés nélkül. Itt Liam visszajött közénk.
- Miről maradtam le? - kérdezte.
- Zayn a tükre helyett Lexit vinné egy lakatlan szigetre, és Niall 11-re pontozta Lexit. - válaszolt Harry.
- Liam?
- Felelek.
- Mi történt odakint?
- Semmi.
- Na ne kamuzz.
- Komolyan mondom.
- Te vagy.
- Harry a kérdés adott.
- Kérdezz.
- Szőke vagy barna?
- Szőke.
- Louis mit választasz?
- Felelek.
- Szerinted hányas melltartót hord Lexi?
- Halvány sejtelmes sincs. Mondjuk 75B?
- Nem talált. - válaszoltam.
- Nocsak Lexi. Meg sem kérdezem gondolom felesz.
- Hülyéskedsz? Örülök, hogy végre megszakíthatom ezt a ti kis kérdezz felelek játékotokat.
- Szóval mersz? - lepődött meg.
- Nagyon úgy hangzik.
- Hát jó. Akkor mondjuk smárold le a lehető legszenvedélyesebben Zaynt. - láttam Zayn szemét felcsillanni ami nagyon vicces volt. Természetesen megcsinálom, mert egy Zayn nem egy ronda srác, és kettő, mert nem futamodok meg.

- De. Csak akkor hagyhatod abba, ha már tényleg minden levegőd elfogyott.
- Oké. - válaszoltam. Olyan viccesen nézett mindenki. Igen sajnos ők is azt hitték én a törékeny és ártatlan kislány szerepét játszom. Odamentem Zaynhez, beleültem az ölébe, és csókolózni kezdtünk. Természetesen élvezni akartam így beleadtam mindent. Zayn rohadt jól csókol, ami fellelkesített arra, hogy én is bedobjam magam. Mikor éreztem, hogy már nem bírjuk sokáig megharaptam Zayn alsó ajkát, ami vérezni kezdett. Utolsó "simításként" lenyaltam, és egy puszival lezártam a dolgot.
 Amikor kinyitottam a szemem mindenki bámult. De az a tipikus nagyon bámulás volt.
- Öhm. Szóval most folytatjuk? - kérdeztem.
- Benne vagyok. - mondta Zayn.
- A játékra gondoltam.
- Kár. De azt is. - nevetett.
- Wáo. - mondta Liam.
- Nem semmi. - nevetett Niall.
- Hát ez minden csak nem semmi. - motyogta Harry.
 Louis csak vigyorgott, mint a vadalma.
- Niall te vagy. - jeleztem, hogy válasszon valamit.
- Felelek. Mert tőled most ez után félek.
- Oké. Ha lenne egy barátnőd, aki tudod, hogy szakítani akar veled, de te ezt nem akarod, mit tennél, hogy marasztald?
- Semmit. Aki nem akar velem maradni, annak mennie kell.

16.rész

Lexi szemszöge:
 Stell tényleg nagyon boldognak tűnik. Én is az lennék, ha Harry és a többiek előtt nem égtem volna be ennyire.Nem tudom, hogy van-e barátom? Ki mond ilyet? Szépen lejárattam magam. Füstölögtem magamban, de készülődni kellett a koncertre, mindenki a szobájában készülődött, mi Stellával pedig bementünk a fürdőbe. Ott gyorsan átöltöztünk felfrissítettük a sminkünket, és a hajunkon is igazítottunk kicsit.

az én szettem

Stella szettje

Mikor kijöttünk, már mindenki a kanapén ülve várt ránk. Az ajtó nyílására, mindenki feje felemelkedett, és tekinteteik ránk szegeződtek. Hogy őszinte legyen nagyon jól esett. Láttam mindenkin, hogy végigmérnek finoman minket. Ezért megálltunk az ajtóban, őket néztük, és vártuk, hogy befejezzék. Kicsit furcsán éreztem magam. De sajnos már megszoktam. Igen a suliban nem kímélnek meg a bámulásukkal. Egek de idegesítő tud lenni. Ha pedig olyan passzban vagyok, akkor leüvöltöm mindenki fejét, hogy mi a francot képzel, hogy itt bámul engem. Hogy őszinte legyek lehet, most is tettem volna egy enyhe célzást, hogy hagyják abba, de Stella miatt eltűrtem. Mikor végre a szemünkbe néztek mosolyogtam, és remélem nem vicsorogtam. Visszamosolyogtak, és végre Harry megtörte ezt a kínos helyzetet.
- Indulhatunk?
- Persze. - mondtam.
- Egyébként be fogunk férni a kocsiba? - kérdezte Stella.
- Mindenképpen. - mosolygott Louis.
- Oké. - mosolygott a barátnőm.
Niall szemszöge:
 Mikor Lexiék kijöttek a fürdőből elállt a szavam. Nem azért mert annyira, ki lettek volna öltözve vagy sminkelve, hanem, hogy még így is milyen csodálatos Lex. Mikor Stella megkérdezte, hogy befér-e mindenki a kocsiba majdnem elnevettem magam. Hogy miért? Azért mert a kocsink öt személyes. Szeretünk a saját kocsinkkal utazni, és nem limuzint rendelni, mert az olyan fellengzős. Sofőr pedig felesleges, mert Liam nem ihat a veséje miatt. Így ő soha nem részeg. Ezért ő szokta a sofőr szerepét vállalni hazafelé. Míg a lányok a fürdőben voltak megbeszéltük, hogy ki hova is ül. Louis fog vezetni, Harry elől ül, a kis kellemetlenség miatt. Zayn ül az egyik szélén, én középen, és Liam a másik szélén. A lányok pedig... Hát megengedetten választhatnak kinek az ölébe ülnek. Kisétáltunk a kocsihoz, és mikor mind beszálltunk a lányok értetlen tekintettel figyeltek minket.
- Ööö... nem akarok beleszólni, és bunkós sem szeretnék lenni, de mi hova ülünk? - kérdezte Stella.
- Ami azt illeti nem szeretjük a bérelt kocsikat, és csak ötszemélyes autóink vannak. Szóval... - kezdte Zayn.
- Választhattok kinek az ölébe ültök. - fejezte be Liam.
- Ne rendeljünk magunknak inkább egy taxit, és majd ott találkozunk? - kérdezte Lexi.
- Nem engednek be titeket. - húztam a szám.
- Nincs semmi infójuk arról, hogy ki az a két lány aki bejöhet velünk. - egészített ki Louis.
- És mi lesz ha megbüntetnek? - kérdezte teljesen logikusan Lex.
- Semmi, mert nem történhet meg. - válaszolt Harry.
-  Akkor legyen. - mondta a két lány.
 Stella Liam ölébe, Lexi pedig Zayn ölébe ült. Kicsit szomorú voltam, de érthető volt, mivel én középen ültem.
- Ne aggódjatok nem mondjuk vissza, nem is tudjuk kiknek. - mondta vigyorogva Liam.
- Rayan és Adam. - válaszolt Stella.
- És melyik melyik? - kérdezte Harry.
-Én Rayannel járok, Adam pedig Lexivel kavar.
Harry szemszöge:
 Nos most már tudom, hogy hívják azt a barmot. Azért nem mondom, hogy nem bánt, hogy Lexi nem az én ölemben ül. Csak bámultam ki a szélvédőn a megérkezésünkig, és hallgattam a többiek miről beszélgetnek.
 Szerettünk volna autó grammot osztani a bemenetel közben,így nem a hátsó ajtót választottuk. Niall Lexi lelkére kötötte, hogy semmi pénzért el ne engedje a kezét, mert elveszhet a tömegben vagy hasonlók, Louis pedig Stella kezét fogta, ugyan ebből az okból. A rajongók felháborodásukat jelezték is. Kérdezgettek is, de mi nem válaszoltunk semmire, csak osztottuk az aláírásunkat, és haladtunk a bejárat felé. Niall kinyitotta az ajtót Lexi előtt, és, mintha egy pár lennének vonultak továbbra is egymás kezét fogva.
- Na itt bent már biztonságba vagytok. - engedte el Louis szinte azonnal Stella kezét. Tippjeim szerint azért, mert nem akart botrányt közte és Rayan között. Niall még mindig fogta Lexi kezét. Már azon voltam, hogy odamegyek, és letépem az Ír manónak a kezét. Aztán végre valahára elengedték egymás kezét. Rettenetesen bosszantott az egész helyzet.
 Liam körbevezette Stellát, és Lexit, és mindent megmutatott nekik. Mikor visszajöttek, mi már készen is voltunk. Gyorsan Liamet is kezelésbe vették. A lányokat elkísértük a színpad szélére, mi pedig lementünk. Mert a színpad alól fogunk feljönni.
- És 5...4...3...2...1...0 - számolt vissza az egyik statiszta.
- Hello London. - kezdte Liam.
 Hatalmas visítás volt a válasz.
- Az I Want című dalunkkal kezdünk ha megfelel nektek. - szólt a mikrofonba Loui.
 Csak sikongattak össze-vissza. Elkezdtük a dalt, és két ráadás szám után lejöttünk a színpadról

 Nem mondom két órát énekelni, megviseli egy kicsit a hangszálakat.
- Remek volt. - dicsért minket Stella.
- Igen nagyon jók voltatok. - mondta Lexi.
- Köszönjük. - vigyorgott Liam.
- Na akkor indulhatunk bulizni? - kérdezte Zayn.
- Mehetünk. - mondtam.
- Mi hívjuk... - kezdett bele Stella.
- Dehogy hívjátok. - karoltam át.
- Még csak most kezdődik az esete. - bólogatott Zayn.
- És mi menjünk veletek bulizni? - kérdezte.
- Naná. Elvégre ez a tölts el egy NAPOT a 1D-vel, nem pedig, tölts el egy pár órát. - magyarázta Louis.
- És akkor mi veletek leszünk holnap kettőig? - kérdezte meglepődve Lexi.
- Igen. - válaszolt Niall.
- Mi azt hittük... - kezdte Lexi.
- Ne akarjatok ilyen hamar megszabadulni tőlünk. - kacsintott Zayn.
- Oké. - vont vállat Lexi.


 Cukikáim, még mindig várom a kommentjeiteket. Izgalmas részek következnek. ;)
Csók ;*
D <3

15.rész

Lexi szemszöge:
- Lex, ébresztő. - Stell hangja törte ketté azt a csodálatos álmomat. - Kelj fel. - rázta meg a vállam.
- Mi? Fent vagyok. - motyogtam.
- Persze. Na de kifele az ágyból.
- Miért mennyi az idő.
- Pont annyi, hogy ideje kivánszorognod az ágyból.
- Akkor kérek még öt percet. - mondtam még mindig a párnába motyogva.
- Hajjj. Legyen.
 Nem esett nehezemre visszaaludnom. Meg kell tudnom ki is ez az álmomból. Ki ez a srác aki nekem énekelt. Az arcán persze nem láttam. És amikor már egy hajszálnyira lettem volna, hogy megtudjam ki is az Stell ismét ébreszteni kezdett.
- Fel kellni.
- Könyörgöm csak még öt perc és felkelek.
- Jaj már Lex. - lépkedett le a lépcsőn.
- A francba Stell. Már nem tudok visszaaludni. Pedig csak egy hajszál választott el attól, hogy megtudjam ki az a srác.
- Hogy micsoda? Milyen srác? - jelent meg az ajtóban barátnőm.
- Nem tudom, hogy ki. Egy srác nekem énekelt személyesen egyedül nekem. Mesés hangja volt. És valami olyan érzést sugározott magából, amilyet még soha nem éreztem. Varázslatos és csodálatos volt az egész. - számoltam  be álmomról.
- Ne haragudj. - nézett rám boci szemekkel.
- Dehogy haragszom. - legyintettem. - Viszont tényleg mennyi az idő?
- Fél kilenc.
- Jól van. Jössz velem?
- Hova? - értetlenkedett.
- Hát a konditerembe.
- Ja... Azt hittem azt ma kihagyod.
- Kizárt. Na jössz vagy sem?
- Megyek.
 Elmentem letussolni, aztán felkaptam egy gatyát egy pólóval, a vállamra kaptam az edzőtáskám és lerobogtam enni.

Addig Stella fürdött meg, és öltözött fel. Kaja után még gyorsan fogat is mostam, aztán indultunk is.
- Aztárt látom, hogy inkább csak reménykedtél, hogy ma nem megyünk.
- Igen ez be kell, hogy valljam igaz. Az izgatottság miatt.
- Kérlek nyugtass meg, hogy nem lettél túlbuzgó fanatikus szerelemes pszichopata elmebeteg rajongó.
- Ne aggódj. Szerelmes nem vagyok. - elnevettük magunkat.
- De most komolyan mondom.
- Ne aggódj nem vagyok. Csak nagyon a szívemhez nőttek a dalok. A dalszöveg és a hangjuk együtt isteni.
- Oké.
- Ma mivel kezdünk?
- Futógép.
- Rendicsek.
 Egy órát a konditeremben edzettünk.

Szeretem ezt a helyet, mert ide egyetlen ismerősöm sem jár. Mondjuk kellemetlen dolog, mikor te éppen futsz, és közben a lazán száz kilót emelgető vasdarabok téged bámulnak. De ez kivétel nélkül mindenhol így van. Eléggé fel tudom bosszantani magam rajtuk, de igyekszem ilyenkor másra gondolni.
- Ez jól esett. - jöttem ki a zuhany alól.
- Igen nekem is. - mondta Stell.
- Na menjünk haza. Aztán készülődjünk.
- Igeeeen. - kiáltotta barátnőm.
- Rendben. Akkor most jön a hajad. - mondtam.
- Oké.
- Milyet szeretnél?
- Szerintem göndörítsük csak be.
- Rendi.
 Bedugtam a hajsütővasat a konektorba, ésa telefonom zenélni kezdett.
Conor Maynard
- Imádom ezt a számot. - mondta Stella.
- Én is. De most fel kell vennem. Meghallgatjuk a gépen, ha leraktam.
- Szépséges reggelt. - köszönt bele egy mézes mázos hang. Éreztem, ahogyan elpirulok még így telefonon is.
- Neked is. - válaszoltam széles vigyorral.
- Hogy aludtál?
- Jól.
- És te?
- Szuperül.
- Nagyszerű.
- Az bizony. A lényegre térve azért is hívtalak, hogy el vigyünk-e benneteket Rayannel titeket a koncertre?
- Megkérdezem Stellt.
- Oké.
- Stell.
- Hmmm?
- Mit szólnál, ha Rayan és Adam vinne minket el a koncertre?
- Jól hangzik. Benne vagyok.
- Örülnénk neki. - beszéltem ismét a telefonba.
- Oké. Akkor egyre megyünk értetek.
- Rendicsek.
- Puszi drága.
- Puszi.
- Na tényleg ki kell akkor csípnünk magunkat édesem. De itt már nem a 1D-ről beszélek. Rayannek és Adamnek azért már csak kijár.
- Bolond. - nevettem. És elkezdtem begöndöríteni a haját.
 Miután befejeztem Stella haját ő megcsinálta az én hajam. Következett a smink, amit már mindketten magunknak gyakorlott mozdulatokkal pár perc alatt elkészítettünk. Felkaptam a szettemet, ahogyan Stell is.

Lexi szettje

Stella szettje

Én még lementem enni, Stell azt mondta nem tud enni, hiszen így egyszerre Rayan és a 1D túl sok neki. Nekem természetesen nem jelentett semmi gondot. Evés után elmentem fogat mosni, és a tükörben megigazítottam a sminkem. Halottam, hogy megjöttek a fiúk, úgyhogy lementem hozzájuk.
- Hűűha. - mondta ámulva Adam, mikor lejöttem a lépcsőn.
- Köszönöm azt hiszem. - mosolyogtam.
- Jól nézel ki Lex. - dicsért meg Rayan.
- Köszi.
- Igen. Rohadtul jól nézel ki. Így nem foglak elengedni. Főleg nem öt fiú társaságába.
- Féltékeny vagy?
- De még mennyire.
- Ne aggódj. - suttogtam a fülébe, amire ő elmosolyodott. Vigaszként nyomtam egy puszit az arcára.
Beszálltunk a kocsiba, és Rayan úgy döntött hátra ül Stellával. Így én az anyósülésre jutottam. Mikor Adam leparkolt a cím előtt amit e-mailben kaptunk Rayan kiszállt, azzal az indokkal, hogy előre ül.
- Van valami amit nem tudok magamban tartani Lexi bármennyire is akarok.
- Jó mondjad csak.
 Hát Adam egy szót sem szólt, hanem megcsókolt. Visszacsókoltam, mert elég hirtelen jött a dolog meg minden.
- Akkor én most megyek, mert Stella vár, és azt hiszem ők is, - néztem az öt fiúra akik minket néztek a szélvédőn keresztül- és gondolom Rayan sem szeretne kint ácsorogni. Szóval szia. - intettem idétlenül, teljesen zavartan. Mert eléggé meglepett ez az egész.
- Szia Lexi. - ölelt meg Rayan vigyorogva. - Szép volt. Nagyon összeilletek.
- Köszi. Azt hiszem. Szia.
 Az autó elhajtott, Stell vigyorogva jött mellém.
- Ez mi volt? - kérdezte.
- Hát... jótól kérdezed. Fogalmam sincs.
- Ne aggódj. Ennek már itt volt az ideje, és ami azt illeti, Rayan a pasim hivatalosan is. És ő is pont most csókolt meg.
- Azta.
- Nem vagy valami bőbeszédű.
- Mert nem értem az egészet. - itt abbahagytuk a beszélgetést, mert odaértünk az öt tagadhatatlanul helyes sráchoz.
- Ööö.. sziasztok. - köszöntem. Nem igazán erre számítottam. Harryt viszont látni érdekes volt. A szemében valami furcsa volt. Talán düh. Vajon mi bosszanthatta fel?
- Sziasztok. - vigyorgott magabiztosan Stell.
- Sziasztok. - köszöntek kórusban. - Nos akkor biztosan te vagy Stella Lana White. - nyújtott kezet az izmos barna szemű, barna hajú fiú. - Én Liam vagyok. Ő itt Zayn. - mutatott egy szintén barna hajú vékony és izmos srácra. - Aztán Louis. - Louis egy vékony világosbarna hajú kék szemű fiú volt. - Ő pedig Niall. - mutatott a szőkére. - És végül Harry. - mutatta be a göndörit. Hát,hogy őszinte legyek mindegyikőjük tökéletes.
- Ő a barátnőm Alexis Olívia Rose Parker. - mutatott be Stell. - a fiúk a nevem hallatán meglepődtek.
- Nos menjünk be. - mondta Louis.
- Körbevezessünk titeket? - kérdezte.
- Igen. - válaszoltuk egyszerre.
 Louis kivételével mindenki mögöttünk jött. Ha jól hallottam pusmorogtak valamin.
- Ez itt a nappali. És ezzel meg is mutattam mindent. - foglaljatok helyet.
- Csoda szép ez a ház. - mondtam.
- Köszönjük. - mondta a szőkeség.
Harry szemszöge:
 De hát ez Lexi. És mit keres itt? Ekkora véletlent még az életben nem láttam. A fiúk a neve hallatán egyből tudták, hogy ki ő. És persze a szájukba kellett rágnom mindent. De megértették, hogy engem nem érdekel, mint barátnő. Mi csak amolyan haverok vagyunk. Bár most, hogy itt van előttem teljes életnagyságban, nem vagyok benne biztos. Lényegtelen. Bár meglepődtem amikor azzal a sráccal smároltak, aki hozta. Mi a szart csináljak?
- Harry ez az a csaj? - jött oda Lou. Mert ő lemaradt a beszámolómról, mert éppen ő volt a túravezető.
- Bezony. - mondtam.
- Te szent ég.
- Mi van?
- Rohadt jó csaj.
- Tudom.
- Egyébként miért is maradtak abba a dolgok?
- Nem igazán gondoltam, hogy érdeklem vagy, hogy passzolunk.
- Értem. Akkor passzoltad?
- Lényegében igen.
- Mi most menjünk ki hozzájuk.
- Oké.
 Ahogyan ott ült a mi kanapénkon, elgondolkoztam, hogy biztosan helyesen döntöttem-e.
- És hány évesek vagytok? - kérdezte Niall.
- 17. - válaszolt Lex barátnője.
- Mind a ketten?
- Ühühm. - bólogatott.
- És tényleg, hogy szólíthatunk benneteket? Vicces becenév vagy hasonlók.
- Vicces becenevein nincsenek sajnálom. - mondta Lexi.
- Ő Lexi én pedig Stella.
- Játszunk olyat, hogy mindenki mond magáról öt dolgot. - ajánlotta Liam.
- Kezdem én. - mondta Louis. - Én imádom a répát, szeretek hülyéskedni, nem bírom a komoly dolgokat, a kedvencem a 1D-ből Harry cica, és a banda az életem.
- Zayn? - kérdezte Niall.
- 19 éves vagyok, 175 centi, órákat töltök a tükör előtt, szeretem a bandát, és benne mindenkit. - Zayn elég egyszerűre fogalmazta.
- 19 éves vagyok, 178 centi, imádom a meséket, Batmant, és nagyon sokszor voltam már Disneylandben. - mondta Liam.
- Ír vagyok, imádok enni, 175 centi vagyok, 19 éves vagyok, hatalmasat tudok ugrani. - folytatta Niall.
- 18 éves vagyok, 178 centi, imádom a bandát, én találtam ki a nevünket, szeretek bulizni. - mondtam.
- 168 centi vagyok, szeretem a zenét, imádom anyukámat, szeretem a shaket és 17 éves vagyok.
- 168 centi vagyok, imádom a piros színt, oda vagyok a mesékért, rosszul vagyok a komoly dolgoktól, író szeretnék lenni.
- És van barátotok? - kérdezte Zayn.
- Nekem igen. - mondta Stella.
- Mikor jöttetek össze? - faggadta tovább.
- Talán egy órája. - nevetett. - Hivatalosan.
- Akkor ez elég friss még.
- Igen az.
- És neked Lexi? - kérdeztem meg tőle egyenesen a szemeibe nézve, és éreztem, hogy mindenki őt nézi.
- Hát... ami azt illeti... nem tudom... - makogott elpirulva.
- Ezt, hogy érted? - kérdezte Niall.
- Öhm, hát ismerkedünk, aztán megcsókolt és annyit mondott ezt nem tudta magában tartani. Szóval fogalmam sincs ez mit jelent.
- Mi sem értjük. - adta a hülyét Zayn.
Niall szemszöge:
 Tökéletes választás volt Stella erre a napra. És végre személyesen is láthatom Lexit. Nem hittem volna, hogy így néz ki. Gyönyörű. Elképesztő. És olyan aranyos is. Főleg amikor arról a srácról beszélt, hogy nem érti, hogy most együtt  vannak-e. És elpirult. Harrynek fogalma sincsen mit dobott el. Szentig állítja, hogy nem érdekli Stell. Engem viszont annál inkább. És ahogyan észrevettem nem vagyok egyedül. Mondjuk nem is csodálom. És szeret enni megőrülök.
- És mikor lesz a koncert? - kérdezte Lex.
- Ötkor kezdünk, és nyolcig tart. - mondta Liam.
- Akkor mit mondjak Adamnek mikorra jöjjenek értünk? Azt mondta haza akarnak minket vinni. - fordult Lexi Stella felé.
- Mond meg neki, hogy nem szükséges, mert a 1D naphoz tartozik fuvar is. - szólalt meg Harry.
- Oké. - pötyögni kezdett a telefonján, majd felnézett.
- Csajok tudtok pókerezni? - kérdezte Zayn.
- Nem valami profin, de megy eget. - mondta Lex.
- Akkor játszunk.
- Oksi. - egyezett bele Stell.
- Tét? - kérdezte Harry.
- Vetkőzés? - kérdezte Zayn inkább a lányoktól.
- Mi bajunk lehet? - vont vállat Lexi. Elég vakmerő lány.
 Az első kört Lexi vesztette levette a pulcsiját. Aztán Stell, aki szintén így tett. Mindenki egyértelmű volt mire gondolt. Nagy meglepetésemre a következőben Louis vesztett. A következő kört Stella vesztette, szóval levette a pólóját és közölte ő innentől kiszáll. És visszaöltözött. Az azt követőben Zayn, utána Harry, aztán megint Louis, őt követte Liam. Már kezdte mindenki furcsállni a dolgot. Lexinek ekkora mázlija lenne? Harrynek kellett vetkőznie, majd nekem.  Ott ült öt félmeztelen srác, aki nem értette, hogy történhetett ez. A következő körben viszont Lexinek kellett vetkőznie. Na már senkin nincs felső. Kezd izgalmas lenni a dolog. És még csak délután van. Ismét jöttek a fiúk sorba, de ezúttal sehogy nem lehetett legyőzni Lexit. Már mindenkin csak egy boxer volt. És sajnálatos módon Liam kiesett. Nem akarta egy ilyen friss ismeretséget meztelenkedéssel tölteni. Lou esett ki, ugyan azzal az érvvel. Majd én, utánam Zayn. És a Harry ellen Lexi győzött. Érthetetlen volt az egész.
- Kezdők szerencséje. - vont vállat, és felöltözött.
- Mit szeretnétek csinálni? - kérdeztem.
- Kérünk egy elő koncertet. - vigyorgott Stella.
 Kérésüknek eleget is tettünk, és elénekeltük azokat a számokat, amiket hallani szerettek volna. Utána activitizni kezdtünk. Ezt követően pedig készülődni kezdtünk a koncertre.


Drágáim. Remélem tetszik az új rész. Egy kérdésem lenne hozzátok. Szeretnétek (+18)-as részeket? Ha igen ha nem komiba válaszoljatok. :) Mert a 18. részbe terveztem. Csak rajtatok áll. ;)
Csók ;*
D <3