2013. május 21., kedd

5.rész


Harry szemszöge:
Sajgó háttal ébredtem. És nem csak a hátam fájt.Minden porcikámat fájlaltam  A kezem pedig igyekezetem kiszabadítani Zayn feje alól. Alig érezem a kezem úgy elzsibbadt. Nem igazán sikerült a dolog finoman szóval fogtam és kirántottam a kezem. Amire Zayn fel is ébredt. Feje hatalmasat koppant.
- Öreg mi a fészkes fenét csinálsz? - kért számon, morgós hangon.
- Fáj a karom. És mégis, hogy került a fejed alá? - érdeklődtem, mert nem rémlik semmi hasonló, hogy így aludtam volna el.
- Kemény volt a föld. Szóval kellett valami. Meg is kérdeztem, hogy odaadod-e a karod, de nem válaszoltál, szóval fogtam és ráfeküdtem. - ült fel.
- Basszus mi ez már? - röhögtem el magam.
- Most mi van? - hunyorgott szemeivel.
- Szerinted nekem puhább talaj jutott?
- Ki tudja?
- Hát nem! De mindegy.
- Ez van. - vonta meg vállait.
 Elindultam keresni Nial ételraktárát, mert elég kajás voltam. Nial aludt amikor benyitottam a sátrába. Leguggoltam a hatalmas táska elé, és épphogy kezem hozzáért, az én kezem megragadta valami. Vagy valaki. Végignéztem a karon és a test tulajdonosát néztem. Nial teljesen éber volt. Mintha az előző pillanatban nem aludt volna mélyen.
- Mit szeretnél? - emelte fel egyik szemöldökét.
- Csak egy banánt.
- Oké. Majd én kiveszem. Mert tuti, hogyha ti belenyúlkáltok, akkor összeborul minden, és összenyomódnak a kaják.
- Rendben Nial. Nyugi. Csak adj egy banánt. - tudtam, hogy nem az irigység vezérli, hanem az, hogy nehogy felborítsuk a "rendszerét". És igaza volt, mert ha rajtunk múlt volna, már lehet, hogy összenyomódott banánt kapnék. Nial nem csak szerette a kajákat, hanem értett is hozzájuk. Ő rendet tartott.
- Tessék. Még valami? - nyújtott két banánt a kezembe. - erről beszéltem. Nem az irigység miatt ilyen.
- Nem kösz.
- Biztos vagy benne? Nagyon sok mindent hoztam. Kérhetsz szinte bármit.
- Tuti haver. - veregetem vállon. - Köszi. Rendes vagy.
- Alap dolog. - vont vállat. Majd visszafeküdt aludni.
 Azon gondolkodtam, hogy mikor hazaérünk be kellene menni valami wellnesz szállóba. Minden tagom olyan szinten sajog, hogy az borzalom. Minden csontom recseg-ropog. Elszoktam már a hasonló dolgoktól.
- Szívassuk meg Liamet, és Louist. - jött oda Zayn.
- Oké. - egyezett bele egyből Nial.
- És mit csináljunk? - kérdeztem.
- Egy visszafogottat így korán reggel. Öntsük le őket vízzel. És utána kiabáljunk. Ennyi. Nagy dolgot most nem lenne jó ötlet véghezvinni. Épp csak annyira, hogy érezzék a törődést. - mind elvigyorodtunk, mert tuti biztos, hogy kiakadnak majd. Méghozzá nagyon. Mikor benyitottunk a sátrukba, még mindig mit sem sejtve aludtak. Zayn pedig egy hang nélkül mutogatta ujjait. Háromtól visszafelé számolt. Mikor kezét ökölbe szorította kezünkben lévő flakonokból az összes víz Louisra, és Liamre ömlött. Egyszerre ugrottak fel.
- Mégis mit csináltok? - kérdezte a vizes Liam.
- Ébresztő. - nevetett Nial.
- Ne is gondoljátok, hogy ezt élve megússzátok. - emelte fel mutatóujját Louis.
- Pedig jó lenne. - mondtam.
 Liam, és Louis hatalmas sóhajtásai után megnyugodtam. Tudtam, hogy nem tesznek most semmit. Most még. Meglepetést akarnak. De tuti biztos, hogy ennek rossz vége lesz. Mindannyian összepakoltuk a cuccainkat, és hazaindultunk. Az úton rádiót hallgattunk, és pár jó dalnál mi is beszálltunk az éneklésben. Hazaérve, utam egyenesen a szobámba vezetett. Pár pillanattal később pedig már a zuhany kellemes melegének vízét éreztem testemen. Nagyon jól esett lezuhanyozni. Aztán felvettem egy alsógatyát, és az ágyba indultam. Nagyon hulla voltam,és szükségem volt pár órára. Befeküdtem a takaróm alá, és szemeim lehunytam  Mikor végre elaludtam, testemet hideg víz borította. Mikor kinyitottam a szemem, megláttam Liamet.
- Egy-egy. - szólalt meg.
 Kikászálódtam az ágyból, és az ágyneműm kiraktam a teraszra,hogy majd ott megszárad. Addig is aludni akartam, szóval elővettem egy plédet, és megoldottam a problémát. Aludhattam olyan három órát, amikor nagy kiáltásra keltem, és azt követte egy hatalmas nevetés. Megindultam a hang irányába, és nem nagy meglepetésemre Zayn állt dühösen, és vizesen a nappaliban.
- Rákérdezzek? - húztam el a szám.
- Louis. Mikor végre megcsináltam a hajamat. Ahh... Kezdhetem elölről. - és pufogva visszament saját fürdőjébe.
- Na, már csak Nial maradt. - ültem le a bárszékre, a konyhapulthoz.
- Bizony, bizony. - mondta sejtelmesen Liam. Aki épp a hűtőben kotorászott.
- Tervek?
- Vannak.
- És nem avatsz be?
- Már miért tenném? - nézett rám egy pillanatra.
- Engem már megszívattatok. Fifti-fitfi van. Szóval...
- Nem.
- Ne már.
- De bizony. Majd meglátod.
Nial szemszöge:
 Mivel csúnya tréfát űztünk reggel Liammel, és Louissal ők bosszút esküdtek. Hazza, és Zayn már visszakapta. Már csak én maradtam. És meg kell, hogy mondjak kezdek aggódni. Mikor hazaértünk elmentem enni, aztán letusoltam. És felhívtam a haverom, hogy visszahozhatja Dorothyt. Már hiányzott a kis szőrpamacs. Csengettek, és én nyitottam ajtót. Dorothy pár másodperccel később már a szobámban volt. Én az ágyban feküdtem, és a neten beszélgettem pár emberrel. Aztán megéheztem, szóval lementem enni. Elkészítettem a fincsi ebédem, és beültem a TV elé a kanapéra. Kapcsolgattam a csatornákat, és megálltam egy rajzfilmnél. Ez jó lesz. Nagyon elmélyültem a mesében, amit nem lett volna célszerű, mert a nyakamban éreztem a hideg, és vizes felismerést. ÉS a hátamon végigfolyt a jéghideg víz.
- Bocsi Nial.
- Egyenlítettetek. Végre. - mindketten felemelték szemöldökeiket. - Azt akartam, hogy gyorsan túl legyek rajta. - magyaráztam.
Lexi szemszöge:
 Frissen az ébresztő idegesítő csörgése nélkül keltem fel. Összefogtam a hajam, és lerohantam a konyhába. Roppant éhes voltam már. És nagyon jól esett, mikor leértem frissen várt ez. Imádom az epret. Az a mindenem. És a többi gyümölcsöt is kedvelem. Ez most különösen jól nézett ki.
- Köszi Kat. - mosolyodtam el.
- Ugyan. - legyintett.
- Jajj nem is meséltem. Megyek koncertre.
- De boldog valaki.
- Nem a koncert miatt. Megígértem, Stellnek, hogy elkísérem. És cserébe annyi kaját vesz nekem amennyit akarok.
- Jól hangzik. És milyen koncert.
- Fú, hát azt már meg nem mondom. Valami hosszú neve van. De van rövidítése azt hiszem, hogy 10B. Vagy valami hasonló.
- Értem. még nem hallottam róluk.
- Én is nem rég. Pedig Stell azt mondta, hogy itt Londonban élnek, és, hogy rettenetesen népszerűek világszerte.
- Akkor élvezd majd helyettem is.
- A kajálást élvezni fogom, a koncertet szerintem kevésbé.
- Nem a te műfajod?
- Még nem tudom. Azt istenigazából élőben kell hallani, hogy az ember meg tudja mondani.
- Aztán úgy fogsz hazajönni, hogy a pasid a frontember.
- Ugyan Kat. Úgy ismersz te engem?
- Nem. De megtehetnéd.
- Sok mindent lehetne. És sok mindent nem teszünk meg. Azért, mert nem akarjuk.
- Szóval azt a rengeteg udvarlót is így utasítod el?
- Miről beszélsz? - nevettem.
- Ugyan már Lexi. Tudok én mindenről. És tudom, hogy minden ujjadra juthatna egy fiú, ha akarnád. És azt is tudom, hogy egy nap legalább öt szerelmi vallomást próbálsz egy barátság kezdetévé formálni.
- Erre mit mondjak?
- Semmit Lex. Hiszen fiatal vagy, okos, és gyönyörű. Élvezd az életet, és legyél szerelmes. Hidd el nekem az a legjobb dolog a világon.
- Mindenki ezt mondja. De ezt nem lehet erőltetni. Az majd kialakul.
- Így van. Csak azt próbálom mondani, hogy ne fordulj el a dologtól. Mindenkinek szüksége van rá kivétel nélkül.
- Rendben Kat. Akkor hazahozom neked a frontembert.
- Jajj ne butáskodj. Csak miattad mondom. Rengeteg lehetőséged van.
- Igen. De én most tanulni akarok, a jövőm érdekében, és a barátokkal lenni.
- Hidd el, hogy majd jön valaki aki meghódítja a szíved. Aki tényleg küzdeni fog, akkor is ha neki is nemet mondasz.
- Legyen így Kat. Legyen így. Akkor ne szedjem fel neked a frontembert? - emelgettem meg a szemöldökeim.
- Isten mentesen.
- Ne felejtsd el, én felajánlottam.
- Akármennyire nem hiszed, simán haza tudnád hozni minden hazugság nélkül.
- Ha te mondod Kat.
- Én mondom.
 Beszélgetésünket a telefonom csörgése szakította meg.
- Mondjad Stell.
- Dühös leszel, de tudnod kell.
- Mi az?
- Menj fel a szobádba, és lépj fel a netre. - felsiettem az emeletre, és a laptopom már be volt kapcsolva.
- Oké. Fent vagyok.
- Rendben linkelem.
 Küldött egy linket facebookon, én rákattintottam, és egy szavazás ablaka ugrott be.
- Figyelj Lex, az a helyzet, hogy ez nem mind. Belinkelem az összeset amit én találtam eddig. Most nagyon beindultak, és minimum ezer ilyet csináltak veled. - mondta a telefonba.
- Ki feküdne le Alexis Olivia Rose Parkerrel? Lexi a pasihalász, vagy egy elkényeztetett liba? - olvastam fel hangosan.
- A többi nem szavazás, csak puszta "tények" rólad. És egy csomó oldal van ahol az életrajzod írták. Mind hamis.
- "Alexis minden hónapban meglátogatja a plasztikai sebészetet, hogy a sok kaja által felszedett kilókat eltüntessék." "Lexi csak azért eszik ennyit mindenki előtt, hogy felvágjon. Otthon koplal." "Alexis Olivia Rose Parker az elkényeztetett libák, főkirálylánya." Te jó ég. Miért csinálták ezeket?
- Ez egyszerű. Féltékenyek, és tönkre akarnak tenni. Egy a fontos. Kérlek most nyugodj meg. Könyörgöm. Azért szóltam, hogy ne a suliba legyél rosszul a nagyközönség előtt. Átmenjek?
- Nem, ne, ne, ne. Figyelj majd megoldom.
- De le kell nyugodnod Lex.
- Ez egy hülye kérés.
- Tudom, de nem akarom, hogy bajod essen.
- Nem fog.
- Aggódom érted. Ne csinálj semmit. Csak menj mosd meg az arcod, és jobban leszel.
- Nem fog rámenni az egészségemre. Már tudom kontrollálni.
- Dehogy tudod. Viszont kélek vedd be a gyógyszeres, és feküdj le aludni. Hívjak orvost vagy valami?
- Nyugi Stell. Minden rendben lesz...
- Bár így lenne. Rosszul vagy?
- Nee.... - és megszakadt a vonal, mert kezemből kiesett a telefon, és a padlón kinyomódott a hívás.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése