2013. október 4., péntek

13. rész

Lexi szemszöge:
 Annyira elgondolkodtam ezen az egész helyzeten, hogy észre sem vettem a levegőbe harapok. Megráztam a fejem, és valamilyen szinten magamhoz is tértem. De még mindig nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy nem sokára találkozom Harryvel. Nem hiszem, hogy illenénk egymáshoz. Maximum a barátság lehet közöttünk. És ezt mi nem igazán tisztáztuk. Szóval kissé kínos lesz a dolog, de igyekszem a legjobb formámat hozni.
- Gyere Lex. - ragadta meg a karomat Stell, és lerángatott a székről. - Táncolj Lexi. A te hátsód riszálja a világon a legjobban. Azt hittem rájöttél már, hogy istenien táncolsz.
- Persze. - próbáltam jó fejet vágni a dolgokhoz. Olyan jó volt kirobbanóan boldognak látni. Ezért táncolni is kezdtem.
 Miközben a falak majdnem ránk szakadtak a nagy hangzavartól, mi ott táncoltunk. Természetesen Stellt majd szétvettette a vidámság, én pedig csak agyaltam.
- Tudod mit Stell? Ennek meg kell adni a módját. - elővettem két poharat, és egy üveg pezsgőt. Töltöttem mind a kettőnknek.
- Erre a csodára. - vigyorgott Stella.
- Rendben. Erre a csodára. - felemeltem a poharam, és amilyen gyorsan csak lehetett lehúztam. Próbáltam menekülni valamibe, és a biztonságot még egy pohár pezsgővel igyekeztem megtalálni. Mivel még mindig Harry futkározott az agyamban, úgy gondoltam ezt csak nem hagyhatom, és mit sem törődve a pohárral elég rendesen meghúztam az üveget. Azt tudni kell rólam, hogy nem szoktam inni. Mondhatni soha nem iszom alkoholt. Ez is azt mutatja, hogy eléggé kibuktam. Stell elbúcsúzott, hogy még dolga van, én pedig na ná, hogy nem tudtam lenyugodni. Nagyon felpörögtem, de még tudatomnál voltam, és semmi bajom nem volt. Csak volt bennem egy kicsi, nem ártott meg. Táncoltam tovább. Most annyi minden aggaszt egyszerre, és ez a kis "nyugalom" jól esik. Éppen -----Awicci Wake me up----- című dala szólt, amikor valaki megfogta a derekamat, én pedig hirtelen megfordultam. Elmosolyogtam a jól ismert arc láttán.
- Szia. - köszönt, és két puszit nyomott az arcomra.
- Szia Adam. - mosolyogtam. - Megbeszéltünk valamit?
Adam

- Nem pont azért jöttem, hogy megbeszéljünk valamit. Nem számítottam erre a remek hangulatra. - vigyorgott.
- Erre most szükségem volt. - de nem magyarázkodom neki. Nem tartozom ezzel.
- Gondolom. De ha szóltál volna nem kell egyedül szórakoznod.
- Itt volt Stell, és vele kezdtük el. Csak aztán lelépett, én pedig még buli hangulatban vagyok. És biztosan nem a véletlen műve, hogy itt vagy. Szóval ha van kedved velem tarthatsz.
- Szeretnéd?
- Igen. - mosolyogtam.
- Én semmi rossznak nem vagyok elrontója. - kacsintott. Megfogta a derekam, és táncolni kezdtünk. Talán fél óra telhetett el, amikor megfordultam, és megkérdeztem kér-e inni.
- Elfogadom.
- Kocsival vagy?
- Igen, de nem jelent problémát. - megértette, hogy az alkohol miatt kérdezem. Öntettem neki pezsgőt, és még magamnak is, de most már csak nagyon kicsit.
- Mire? - kérdeztem.
- Hmm... mondjuk, erre a szuper napra.
- Erre a szuper napra. - ismételtem és koccintottunk. - Szeretnél még táncolni, vagy beszélgessünk?
- Táncoljuk, mert arra nem jut sűrűn esélyünk.
- Rendben. - ismét táncolni kezdtünk, mikor kinéztem az ablakon megdöbbenve láttam, hogy eléggé sötét van odakint. Így elszaladt volna az idő? Nem foglalkoztam sokáig ezzel, mert elmerültem a -------zenében------. Egyszer csak azt vettem észre, hogy puha ajkak érintik a nyakam. Beleborzongtam ebbe a gyengédségbe. És Adam ezt érzékelve, megismételte. Lassan megfordultam, és egyenesen a szemébe néztem. Az élet tükröződött vissza mese szép szemeiből. Mosolygott, én pedig csak álltam ott vele szembe, és próbáltam kielemezni a helyzetet. Lassan felém hajolt, én pedig kis habozással, de hasonlóan cselekedtem. Puha ajkai először csak súrolták az enyémeket, aztán lágyan megcsókolt. Kezei a derekamon pihentek, én beletúrtam a hajába, és éreztem, hogy megborzong, úgy ahogyan pár perce én. Ajkaink elváltak egymástól, és Adam azt a jól ismert kis szende mosolyát villantotta rám. Majd a fülembe suttogta:
- Régóta vágyom erre.
- Mióta? - kérdeztem kíváncsian.
- Túl régóta.
- És most? - néztem mélyen a szemeibe.
- Boldog vagyok. - mindketten mosolyogtunk, aztán Adam újból megcsókolt.

 Nem tudtam most mit kellene tennem,vagy mondanom.
- Megnézzük, mikor tudsz jönni korrepre? - kérdeztem. Nem akartam megölni a hangulatot, de nem tudtam mit csinálni.
- Az jó lenne.
 Felmentünk a szobámba, én pedig a naptáram kezdtem nézegetni.
- Mit szólsz, a hétfő, szerda, és péntekhez, 6-kor?
- Nekem megfelel.
- Nem gondoltam volna, hogy Kathy még mindig meg van.
- Pedig látod. Fontos nekem. - véletlenül csúszott ki a számon, mert soha nem vallottam be még talán magamnak sem, de mindig éreztem valamit Adam felé. Emlékszem, amikor átadta két éve szülinapomra. Nagyon meglepődtem, hogy egy kiscicát ad ajándékba.
- Emlékszem, mindig oda voltál a cicákért. Elsétáltam egy kirakat előtt, és megláttam. Te jutottál eszembe. És pont közel volt a szülinapod.
 Leültünk az ágyamra, Adam Kathyt simogatta, én pedig a cicusomat néztem.
- És most ami lent történt. Szóval, most mi lesz? - kérdezte zavartan, és nagyon aranyos volt.
- Nekem ez kicsit hirtelen jött.
- Megértem, sajnálom, hogy...
- Nem kell, jól éreztem magam. - vágtam a szavába.
 Szemei felcsillantak. Igazából fogalmam sem volt, hogy mi lesz ezután, mert tetszett, és vonzott. De nem vagyok belé szerelmes, és nem is gondoltam még soha bele.
- Te nem félsz, hogy tönkremegy a barátságunk? - kérdeztem.
- Nem hinném, hogy ez tönkretehetné. Túlságosan jó barátok vagyunk ahhoz, hogy ez csak úgy befurakodjon közénk. Szerinted?
- Én félek. - sütöttem le a szemeim. Közelebb ült mellém, és a fejem a mellkasára húzta, az arcomat pedig simogatta.
- Nem kell.
- Nem csak a barátságunk miatt. Nem könnyű időszakon megyek keresztül, és nem biztos, hogy te kibírnád így mellettem. Félek, hogy a suliban mi lesz.
- Mindent megtennék érted.
- Komolyan gondolod?
- Igen. És szerintem most eléggé elsiettük a dolgokat. Mit szólnál ha megpróbálnánk az egészet elölről és lassabb tempóban?
- Jó. - egyeztem bele.
 Egy puszit nyomott a fejem tetejére.
- Most viszont megyek hagylak pihenni.
- Holnap találkozunk. - mondtam.
- Rendben.
- Kikísérlek. - az ajtóban álltam, Adam pedig velem szembe. Most látszott, hogy mennyivel magasabb nálam. Elég alacsony vagyok. Mindketten félénken mosolyogtunk. Adam felém hajolt, és elköszönt két puszival. Elég szeretet éhes teremtés vagyok, és feltétlenül meg akartam ölelni. Biztonságban éreztem magam a karjai között. Aztán elhajtott.
 Én beslattyogtam a konyhába, és enni kezdtem. Mert mi is lehetne jobb megoldás a kajánál.

Vélemények? :)) Remélem tetszett!! Csók mindenkinek ;*  D <3

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése