2013. október 12., szombat

14.rész

Lexi szemszöge:
 A következő napok észrevétlen gyorsasággal teltek el. Stell teljesen bezsongva ugrálta végig konkrétan a napokat. Adam jött a korrepetálásokra, és találkoztunk néha máskor is. A sok témazáró miatt a korán kelünk későn fekszünk napirend lépett működésbe. És a tanulás lekötötte az időm 80%-át. Ha csak elmentem sétálni akkor is a fejemben matek egyenleteket oldottam meg. Nem volt időm idegeskedni a koncert miatt. Egészen eddig. De így, hogy holnap már megyünk is, eléggé szétmar az ideg. Stell ma nálunk alszik, holnap itt készülődünk, és innen is indulunk. És este kidumálhatjuk magunkból az "izgatottságot."
- Jesszus Lex. Már annyira várom. - kezdte Stell hazafelé a kocsiban.
- Na jó Stell. Nem bírom tovább. - Stella olyan értetlen fejet vágott, amit szerintem soha nem fog tudni megismételni. - Én nem várom. Én nem szeretem őket, és csakis miattad megyek el.
- Oké. Eddig is gondoltam, hogy csak miattam vágsz jó képet a dolgokhoz. - rántotta meg a vállát.
- Ne haragudj.
- Ugyan miért? - legyintett. - Én így szeretlek. - mosolygott.
 Hazaértünk Első dolgom volt enni. A nagy rajongó is velem tartott.
- Kat meg kell mondjam, te vagy életemben a legfontosabb ember. - kacsintottam hozzá.
- Én is szeretlek Lexi. - nevetett.
- Köszönjük a kaját, egyszerűen mennyei volt.
- Örülök, hogy ízlett.
 Felmentünk Stellel, és egyből a szekrényem következett. Beraktunk viszonylag halkra egy CD-t, és jöhetett is a válogatás.
- Csinosan kell felöltözni Lex. - szólt Stell.
- Ne már. Tudod, hogy nem vagyok oda érte.
- Nagyon jól tudom. De ez most azok kevesek alkalmak közé tartozik, amikor muszáj.
- Értettem. - sóhajtottam. - De ez csak egy koncert. Nem fogok kiöltözni.
- Mondjuk igazad lehet. - vakarta a fejét. - Tudod mit?
- Na?
- Elmegyünk egy szettbe, és a koncira elrakunk egyet.
- Okés.
 Én nem akartam pipiskedni, szóval hosszú gatya póló, cipő. Nekem a kényelem a fontos. Persze, Stell órákig próbálgatta a ruháim, és válogatott. Én közben a neten beszélgettem Adammal. Stella 5-10 percenként megjelent előttem, egy "na ez milyen?" kérdéssel, és mindig más ruhában. Én meg elmondtam a véleményem.
- Na jó meguntam, és választottam is. - huppant le mellém már saját ruhájába, mellém az ágyra. - Adammel beszélgetsz?
- Igen vele. - mosolyogtam.
- És? Lesz valami?
- Még nem tudom.
- Olyan aranyosak vagytok együtt. - ábrándozott.
- Köszi, azt hiszem. És mi a helyzet veled, és Rayannel?
- Remélem, hogy minden összejön. Még nem mondtuk ki a dolgokat, de közel vagyunk hozzá. - mesélte.
- Örülök nektek.
- Gondolj bele, hogy Rayan és Adam legjobb haverok. Szerinted ők is kidumálnak minket?
- Nem hiszem. A pasik nem pletykásak.
- Azt csak hiszed. Ezt már megcáfolták tavaly. Egy cikkben olvastam az egyik magazinban.
- Akkor lehet. Nem tudom, én nem nézem ki belőlük.
- Én simán.
- Rákérdezzek? - nevettem.
- Ne. Azzal bevallanánk, hogy rájuk gondolunk.
- Igazad van.
- Lexi anyukád mikor jön haza a nagy utazásból? - kérdezte Stell csillogó szemekkel.
- A jövőhéten.
- Alig várom, hogy kifaggathassam milyen volt Francia ország.
- Én is nagyon várom a beszámolóját. Mondjuk skype-on beszéltem vele párszor, és ami azt illeti csupa jókat mondott. Imádja. Bár, azt is mondta, hogy lehet meghosszabbítja az kiruccanását, és marad még egy csöppet.
- Szerintem hamar hazajön.
- Meglátjuk. - mosolyogtam. - Hmm...
- Mi a helyzet Lex? - kérdezett rá Stell a nagy hümmögésemre.
- Menjünk le kakaózni. Nagyon megkívántam.
- Legyen. - mosolyodott el barátnőm.
 Csináltam két nagy bögre kakaót, ami nem akarom fényezni magam, de szuper finom lett.

- Szóóval mondanom kell valamit. - kezdtem bele.
- Mondhatod. - bátorított kedvesen.
- Emlékszel sokat gondolkoztam, hogy milyen suliba megyek egyetemre, és, hogy mi legyen a szakmám mellet. Mit szeretnék csinálni az írás mellett.
- Ühüm. - szürcsölte gőzölgő bögréjének tartalmát Stella.
- Nos ki szeretném próbálni a fotózást.
- Mellette vagyok. Neked való. - mosolygott.
- Beszéltem a fotósommal Roberttel is. És ő is támogatja az ötletet. Azt mondta segít tanulni. Nekem vannak a legjobb barátaim.
- Bizony nem panaszkodhatsz. - vigyorgott Stell egoistán. - Egyébként komolyra fordítva, szerintem ez remek, hogy Rob is támogat.
- Igen szerintem is. Mert ő a másik ember aki szintén túl jól ismer. Mondhatni a bátyám.
- Észrevettem.
- Most viszont, hogy kiöntöttem a lelkem menjünk fürödni aztán aludni, mert nem akarok holnapra sötét karikákat a szemem alá.
- Igazad van. Még felhívom Rayent. Megígértem neki. Addig te tusolj le.
- Oké siketek.
 Gyorsan letusoltam, és amikor Stell fürödni indult megcsörrent a telefonom. Ösztönösen elmosolyodtam a név láttán.

- Szia. - köszönt bele a telefonba nagy vidáman Adam.
- Szia. - viszonoztam.
- Mi a helyzet?
- Semmi különös. Stell görcsbe van a holnap miatt, és boldog miattam. Elmondtam neki Robot.
- Élménydús. - nevetett.
- Az. - nevettem én is. - És veled mi a helyzi?
- Rayannel elvagyunk. Éppen egy horrort kezdtünk nézni.
- Király.
- Szerintem is.
- Puszillak. Ne haragudj mennem kell aludni, ha holnap nem akarok agyhalottat játszani.
- Jó éjt.
- Neked is. Szia.
- Puszi. Szia.
 Leraktam a telefont a kis éjjeliszekrényemre, és az álom abban a pillanatban elnyomott.


Remélem tetszett. Következhetnek az izgalmasabb részek? :D
Csók ;*
D <3

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése