Lexi szemszöge:
Nem bírtam tovább mellette maradni. Belülről marj szétmart a bűntudat. És le akartam magamról mosni. Bárcsak meg nem történté tehetném. De nem lehet. És a tetteimért vállalnom kell a felelősséget. Fogtam magam, és bementem a fürdőbe. Letusoltam a forró vízben, és igyekeztem levakarni magamról a szégyent de nem ment. Csak minden még rosszabb lett. Kivettem egy törülközőt a szekrényből, és megtörölköztem. A vizes hajam is erősen dörgöltem a törülközőbe. A táskámból szerzett hajkefével kifésültem a hajamat. Nagy örömömre egy új fogkefét is találtam, amit kölcsönvettem, így a fogaim is tiszták voltak. Felöltöztem, és amikor belenéztem a tükörbe, a könnyeim záporesőként kezdtek hullani. Nem tudtam abbahagyni. Amikor csak rágondoltam rettenetesen rosszul éreztem magam. Annak ellenére, hogy a lehető legtisztább voltam, mégis teljesen mocskosnak éreztem magam. És mi Lexi problémáira a gyógyír? A kaja.
Halkan kiosontam a szobából, és a konyha felé vettem az irányt. Amikor a konyhába értem, és hang törte meg a csendet, ami megrémisztett. Azt hittem a lelkiismeretem zaklat ismét. De ez most kivételesen egy ember volt.
- Hát te? - kérdezte valaki mögülem.
Megfordultam és szembesültem Niall csillogó szemeivel, amik aggodalmat tükröztek, egy csepp szomorúsággal vegyítve.
- Ööö... ne haragudj... fel keltettelek? - dadogtam.
- Nem dehogy is. - húzta mosolyra száját. - De történt valami, hogy hajnal négykor te a konyhában vagy?
Erre most mit mondtam volna? Igen Niall katasztrofálisan hatalmas gond van. Akit szeretek valószínűleg egy másik csajjal hentereg, engem megrészegített Adam félrelépése, és lefeküdtem Harryvel, akit alig ismerek. Igyekeztem mindent leplezni. Nem akartam, hogy erről a szörnyűséges lépésemről bárki is tudjon. Adamnek persze elmondok mindent. Mert joga van hozzá, hogy tudja.
- Nem dehogy. - mondtam a lehető legmagabiztosabban.
- Akkor, hogy kerülsz ide?
- Nos, megéheztem kicsit, és nem is igazán tudtam aludni. Lehet, hogy kényelmes az az ágy, de valami nem hagyott aludni.
- Akkor mit szólnál, ha most ennénk valamit, és beszélgetnénk kicsit. Talán segít.
- Rendben.
Niallel kentünk jó pár nutellás kenyeret. Amint kiderült ő is haspók. Öntöttünk hozzá narancslevet, és leültünk beszélgetni.
Nem beszéltünk konkrét témáról, csak úgy beszéltünk. Ami nagyon jól esett, mert végre valami elterelte a figyelmem arról a hatalmas szégyenről, amit éreztem. Nagyon féltem, és igazából fogalmam sem volt hogyan tovább. Csak reménykedni tudtam, hogy mindent a lehető legtisztábban tudom kezelni. Már ha ezt az egészet lehet tisztán kezelni.
- Na próbáljunk még aludni kicsit. Garantálom, hogy senki nem fog felkelni tíz óra előtt. Addig van még időnk. Pihenj kicsit te is. - mondta Niall.
- Rendben. - mosolyogtam vissza.
Visszamentem a szobába, de nem szerepelt a terveim között, hogy lefeküdjek Harry mellé. Sőt ebben az egész házban nem tudok tovább maradni. A hajam már rég megszáradt szerencsémre. Rúzzsal írtam Harrynek egy cetlire üzenetet. Majd halkan kiosontam, és igyekeztem minél hamarabb elhagyni ezt a helyet.
Harry szemszöge:
- Jó reggelt. - öleltem volna át Lexit. Igen azért csak ha, mert mellettem nem volt senki az ég világon. Hirtelen felültem az ágyon. Akkor vettem észre egy cetlit. Jajj ne rosszat sejtek.
"Harry kérlek ami történt ne mond el senkinek. Sajnálom, de nem tudtam itt maradni. Örülnék, ha ezt ennyivel le is zárnánk. L."
Ne, ne, ne, ne, és ne. Könyörgöm miért ilyen bonyolult minden. Nem hiszem el komolyan. Mindenesetre nem akarom még inkább eltolni magamtól ezért tiszteletben tartom a kérését. Nem beszélek erről senkinek. Viszont nem hagyom annyiban. Nekem Lexi túl sokat jelent. Túl közel engedtem magamhoz, ami nem lett volna szabad, de megtörtént. Mindent meg kell tennem, hogy visszaszerezzem.
Elmentem lezuhanyozni, hogy felfrissüljek, és némi erőt szerezzek. Kimentem a konyhába némi harapnivalóért, ami nagy döntés volt, mert már előre tudtam, hogy mindenki meg fog rohamozni a kérdéseivel.
- Jó reggelt. - mosolygott Liam.
- Lexi még mindig alszik? - kérdezte Zayn.
- Nem. - feleltem határozottan, és igyekeztem azt mutatni, hogy nem történt semmi.
- Akkor bemegyek hozzá. - vigyorgott Louis. - Megkérdezem kér-e reggelit.
- Ne tedd. - mondtam.
- Fürdik, vagy öltözik? - kérdezte Liam.
- Egyik sem.
- Hát akkor? - kérdezte Niall.
- Elment.
- Hogy-hogy lelépett? - kérdezte Zayn.
- Korán reggel dolgoznia kellett menni. - jobb nem jutott az eszembe.
- Mondanám, hogy felhívom, de telefonszámot azt nem adott. - vont vállat Lou.
- Hazzának megvan. - mondta Liam.
- Akkor majd felhívjuk. - mosolygott a répazabáló.
Lexi szemszöge:
Hazasétáltam a sötétben és hidegben, de erre most nagy szükségem volt. Hazaértem és csináltam magamnak forrócsokit, meg még pár nutellás kenyeret. Relaxáció Lexi módra. Bekapcsoltam a hifit, amiben a kedvenc cd-m volt. Nem aggódtam, hogy valakit felzavarok, hiszen a szomszédok semmit nem hallanak meg, mivel szándékosan vastag falaink vannak, és elég távol is vannak a házak egymástól. A házban pedig egyedül voltam. Így feltekertem a hangerőt, és csak ettem, hallgattam a zenét, és gondolkodtam hogyan tovább. Két óra elteltével meguntam. Bepakoltam a mosogatóba, kikapcsoltam a zenét, és felmentem a szobámba. Bekapcsoltam a gépem. Egy darabig csak képeket nézegetem, amit Adammel készítettünk a napokban. Akkor kellett rájönnöm, hogy szeretem. Méghozzá nem kicsit. Meg akarom ezt vele beszélni. Muszáj. Írni kezdtem. Elég sok szomorú verset sikerült kreálnom, amit soha nem vagyok hajlandó megmutatni senkinek. Mert Alexis Olivia Rose Parker, minden helyzetben boldog. Történjen bármi. Az emberek is így könyveltek, szóval nincs más választásom, mint felvenni egy álarcot. Ezekkel a gondolatokkal aludtam el kimerültségemben.
- A francba. - dühöngtem, mikor a telefonom megszólalt. - Igen? - nyomtam le a zöld gombot.
- Jó reggelt. - köszönt bele, Harry.
- Jó reggelt. - köszöntem neki.
- A srácok fel fognak majd hívni. Azt mondtam nekik, hogy korán reggel dolgoznod kellett menni.
- Rendben. Köszi.
- Nincs mit. És igazából nem csak ezért hívtalak.
- Miért másért?
- Örülnék, ha megbeszélnénk ezt az egészet.
Végül is vele is meg kell beszélnem. Ez így tisztességes. Érthető is, valószínűleg nem érti mi történt. Megérdemel ennyit. Sóhajtottam majd válaszoltam neki.
- Én is.
- Ha egy óra múlva átmegyek megfelel?
- Igen. - minél előbb mindent tisztázni akartam. Mindenkivel. És előbb vele kell megbeszélnem aztán Adammel.
- Akkor egy óra múlva. Addig biztosankeresnek a srácok.
- Oké.
- Szia.
- Szia. - köszöntem el.
Először is össze kell szednem magam. Aztán beszélnem kell legelőször Stellával. Utána Harryvel, majd jöhet Adam. Tárcsáztam is Stellt a zuhany alól.
- Szia. - köszöntem neki.
- Szia. - köszönt vissza.
- Át tudnál jönni? Nagyon nagy baj van, teljesen összezavarodtam, és szükségem van rád.
- Persze. Azonnal ott vagyok.
Igaza is volt, mert mire kijöttem a zuhany alól, Stella már a szobámban várt.
- Na mondjad mi történt. - mosolygott bátorításképp.
- Nagyon nagy hülyeséget csináltam. - kezdtem.
Beálltam a paravánom mögé, onnan kezdtem bele, miközben felöltöztem.
- Szóval, mikor te elmentél nem sokra rá, küldted az üzenetet, ami tudjuk miről szólt.
- Igen.
- Aztán csak kicsit ellazultam. Üvegeztünk a fiúkkal, és azt csináltam, mint általában.
- Szóval vállaltad a dolgokat.
- Igen. Nem voltak túl komoly dolgok. Csókolóztam Zaynnel, és tejszínhabot nyaltam Niallről.
- Eddig nem gáz ne aggódj.
- Bárcsak ennyi lenne. Azért csináltam, mert dühös voltam, hogy Adam mással annyira jól érzi magát. És tudom, hogy még nem vagyunk együtt ezért semmi jogom felelősségre vonni. Így úgy gondoltam én is megtehetem. Aztán Harry mellett aludtam volna. De... és innen kezdődnek a problémák.
- Ajjaj. - mondta.
- Igen bizony, én is ezt mondom. Lefeküdtem vele Stella. - jöttem ki a paraván mögül, és leültem mellé.
- Jó nyugi.
- Már, hogy tudnék megnyugodni? Szeretem Adamet, és erre lefekszek egy olyan fiúval akit alig ismerek. És ha ez nem lenne elég Harry is hülyén érzi magát, még én is. És abba bele sem merek gondolni, hogy Adam mit fog szólni, ha megtudja.
- Elmondod neki?
- Igen. Az a legtisztább. Vállalnom kell a felelősséget.
- Igazad van. Szerintem is ez a legjobb. De figyi, ezt kettőn közt mondom. Adam azért akadt ki, és kezdett ki a csajjal, mert megtudta, hogy te ott alszol a fiúknál, én meg nem. Aztán kapott valami képet amin te Zaynnel smárolsz. Ezért ő is lefeküdt a csajjal.
- Ó ha.
- Igen.
- De várj. Én nem küldtem semmi képet.
- Márpedig még nekem is megmutatta.
- Te szent ég. Elmentem mosdóba, a telefonom kint volt és Zayn bejött. Ő tuti nem volt. Liamet, és Niallt egyértelműen kizárom. Louis sem hinném, hogy ilyet tenne. Harry... Hjaj. Eléggé belemerültünk abba a csókba és nem egy rövid csókról beszélünk. Lefotózták.
- Sajnálom Lexi.
- Ne nem kell.
- Bocsi.
Stell tudja, hogy gyűlölöm, ha sajnálnak. Egy kérdés keringett csupán bennem. Harry miért? Mindenesetre nem támadom le. Ezt is megbeszéljük majd.
- Ne aggódj Lex. Adam imád téged és ugyan ezt a beszélgetést lefolytatta velem és Rayannel. Meg fogjátok oldani. Csak mondj el mindent őszintén.
- Ez eddig is terveim között szerepelt.
- Olyan aranyos volt, amikor két órával ezelőtt elsírta magát, hogy mennyire megbánta a dolgot, és, hogy nem tud nélküled élni. Ő teljes szívéből tisztán szeret. Ne aggódj. Biztosan megbocsájt. Főleg, mert ő is ugyan ezt követte el. Ma fel fog hívni, és találkozót kér majd. Mondj igent. Csak ennyit mondok. És beszéljetek meg mindent.
- Stella annyira szeretem. És úgy kétségbe esetem.
- Elhiszem.
- Nem sokára jön Harry és vele is mindent megbeszélek.
- Jól van Lexi. Jó ember vagy. És te is hibázol ahogyan mindenki. A szerelem megvakított kicsit. De nagyon tisztán intézed a dolgokat. Ez becsületes.
-Köszi Stell, de akkor is egy barom voltam.
- Csak egy hiba volt.
- Egy hatalmas hiba.
A telefonom csörögni kezdett. Először azt hittem Adam. De mikor felvettem egyértelművé vált az ellenkezője.
- Hali csajszi. - köszöntek a srácok.
- Sziasztok. Mi a helyzet?
- Semmi különös. És veled? Miért léptél le olyan korán? - búslakodott Zayn.
- Dolgoznom kellett menni. - Stella kérdő tekintettel nézett rám.
- Nincs kedved a héten még valamikor befutni hozzánk? - kérdezte Lou.
- Eléggé be vagyok táblázva. Sajnálom. Most egy ideig nem érek rá. - jó lehet, hogy nekik kicsit füllentettem, de nekik képtelen lettem volna a szemükbe mondani.
- Hé itt van Stella is ám.
- Csaó Stella. - köszöntek bele a telefonba.
- Sziasztok. - átvette a telefont. Én pedig egy lapra írtam fel, hogy csak ő tudja a dolgot, mi Harryvel, és majd még Adam. Erre bólintott.
- Most viszont le kell tegyük, mert mennünk kell. Sziasztok. - mondtam a telefonba.
- Sziasztok. - köszöntek vissza egyszerre.
Kinyomta a telefont, és Stellának kezdtem magyarázni.
- Tudod tisztán akarom intézni a dolgokat. De nem akarom a hibámat világgá kürtölni.
- Ez a te dolgod nem szólok bele. Én is így tennék a helyedben. Akinek tudnia kell tudni fogja, vagy tudja.
- Igen valahogy így.
- Figyu én most lépek. Sok szerencsét a mai naphoz, és kitartás. Erős vagy. - kacsintott.
- Köszi, remélem minden jól alakul.
- Minden rendbe jön.
Stella elment, és hatalmas mázlimra senki nem volt otthon. Anya ugye elutazott, Kat pedig nem jön a héten.
Manócskák! :) Még mindig csendesek vagytok, ami nagyon szomorúvá tesz. Ismét csak remélni tudom, hogy örömmel olvassátok ezt a részt.
U.I.: nagyon boldoggá tennétek pár sor véleménnyel, komiban. :)
Csók ;*
D <3



Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése