2013. november 27., szerda

20. rész (évadzáró)

Lexi szemszöge:
Tíz perc elteltével kopogtak az ajtón. Beengedtem Harryt, és leültünk a konyhába.
- A tegnapi, szóval nekem többet jelentett. - kezdte Harry. Ne csak ezt ne.
- Figyelj Harry. Ez egy meggondolatlan dolog volt, és lehet, hogy te nem így gondolod de én ezt hatalmas hibaként könyveltem el. Elvesztettem az eszemet, mert féltékeny lettem Adamra.
- Ne mond, hogy neked nem jelentett semmit.
- Sajnálom, de nem. Én szeretem Adamet.
- Szóval arra kérsz tartsam titokban?
- Örülnék neki ha ez köztünk maradna.
- És hazudni szeretnél Adamnek?
- Nem. Neki elmondom az igazat.
- És én nem számítok?
- Dehogynem.
- Nekem nagyon fontos vagy Lexi, és nem akarlak elveszíteni.
- Kérlek ne.
- Mit ne? Hiszen élvezted nem?
- De megbántam. És ha még egyszer oda kerülnék, nem tenném meg. Viszont nem vagyok időutazó, így nem tudom meg nem történté tenni a dolgokat.
- Értem, hogy mit mondasz, csak elhinni nem akarom. Szeretlek Alexis. Nekem ez nagyon fontos volt.
- Sajnálom, ha megbántottalak. De nekem pedig Adam nagyon fontos.
- Ha olyan fontos lenne, nem feküdtél volna le velem.
- Nekem nagyon fontos. És dühből döntöttem.
- Valamit nekem is el kell mondanom.
- Hallgatlak.
- Lefotóztuk, mikor Zaynnel smároltatok. És amikor elmentél  a mosdóba, egyedül voltam a nappaliban, ahol ott volt a telefonod, és elküldtem Adamnek a fotót.
- Tudom.
- Honnan?
- Lényegtelen. Tudom és kész.
- Én sajnálom, de bármire kész vagyok érted.
- Hagyd ezt abba Harry. Hidd el, találsz nálam jobbat. Én csak egy lány vagyok, aki most is bánt téged.
- Én téged akarlak senki mást. Ragyogó gyémánt vagy.

- Köszönöm, de a tegnapi után mindent érzek csak azt nem, hogy gyémánt lennék.
- Pedig az vagy.
- Harry megértettél engem?
- Igen. És tiszteletben tartom a döntésed. De nem adom fel. Küzdeni fogok érted.
- Nem éri meg.
- Nekem igen. És most megyek is hagylak.
- Jól van. Köszi, hogy megbeszéltük.
- Én is valamivel jobban érzem magam.
- Akkor szia. - köszöntem el.
- Szia. - hangja szomorú volt.
 Ennem kell. Ez üvöltött belőlem. Viszont most nem ettem, hanem a konditerembe indultam. Kimozgok mindent magamból. Nos a konditeremben elég sokat voltam. Konkrétan már elájultam, annyira túlhajtottam magam. Leültem egy kicsit, hogy erőt merítsek. Hazamentem, és csörgött is a telefonom.
- Szia. - szóltam kicsit félénken a telefonba.
- Szia. - köszönt bele Adam szelíden. - Beszélnünk kellene.
- Igen az remek lenne.
- Elmegyek érted egy óra múlva. Kocsikázunk kicsit meg sétálunk.
- Oké.
- Szia.
- Szia.
 Az az egy óra eszméletlen gyorsasággal telt el. Hamar rendbe szedtem magam, és gyomorgörcsben vártam Adam érkezését. Amikor kopogtak az ajtón mondhatni egyből ajtót nyitottam. Adam állt az ajtóban hatalmas vörös rózsa csokorral. Te jó ég. Nem fogadhatom el.

- Szent ég. - mondtam.
- Ezt neked hoztam.
- Köszönöm, de nem fogadhatom el.
- Kérlek.
- Rendben. Köszönöm. - nem akartam nyavalyogni.
 A virágot vázába tettem, és indultunk is a kocsiba. Az úton egyikünk sem szólt egy szót sem ami kínos volt.
- Mondanom kell valamit. - kezdte mikor leállította a motort.
- Nem nem kell.
- De igen, kérlek hallgass végig.
- Rendben.
- Lefeküdtem tegnap valakivel.
- Én is. - mondtam lehajtott fejjel, és a könnyeim potyogni kezdtek.

 Adam nagyon meglepődött.
- Ne sírj kérlek.
- De igen. Mert katasztrófa amit tettem. Én nem akartam. És ha tehetném megváltoztatnám. De nem tudom. Egyszerűen nem megy. - adtam ki magamból.
- Mind a ketten hibáztunk tegnap. Mit szólnál, ha mind a ketten elfelejtenénk a dolgot?
- Én nem tudom. Nem tudok csak így túllépni azon, hogy ilyen dög vagyok.
- Dehogy vagy dög. - ölelt meg.
- Hogy tudsz ilyen nyugodt lenni, mikor lefeküdtem valakivel?
- Mert én is megtettem, és látom, hogy mennyire megbántad.
- Kérlek beszéljük meg. Ne söpörjük csak a szőnyeg alá.
- Oké. Szóval, amikor Stella eljött te maradtál a fiúknál, ami nagyon feldühített. És én bíztam benned, de mégis csak őt srác vett körül az ő házukban este. Ezért kavartam valakivel. Megcsókoltam. Aztán kaptam egy képet tőled, ahogyan valaki mással csókolózol, ami rettenetesen összetört, mert nagyon fontos vagy nekem. Így dühömben lefeküdtem egy lánnyal. Amit nagyon megbántam.
- Én kaptam egy üzit, amin te csókolózol, szóval féltékeny lettem, ezért én is smároltam valakivel. De én nem tudtam, hogy lefotózták. És nem is én küldtem el a fotót, hanem Harry. Aztán még mindig dühös voltam, és dühből lefeküdtem Harryvel. És gyűlölöm magam érte.
- Lexi végül is nem voltunk együtt, szóval nem csalt meg senki senkit. Ha én nem haragszom rád te miért?
- Mert tudom, hogy megbántottalak, és nem akartam. Nagyon fontos vagy számomra.
- Figyelj rám Alexis. - emelte fel a fejem. - Én nem haragszom, de te se haragudj. Megbeszéltük, és tanultunk az esetből. Szeretlek téged mindennél jobban, és nem akarlak ez miatt elveszíteni.
- Én sem.
- Akkor senki sem mérges?
- Nem. - mosolyogtam.
- Nem bírom nélküled Lexi. Te vagy a mindenem. Nagyon szeretlek. Kérlek lennél a barátnőm?
- Szeretlek. - mondtam, mire Adam megcsókolt.

 Azt hiszem minden helyrejön. De Harryt is csúnyán megbántottam. Ami nagyon fáj nekem. Bárcsak helyrehozhatnám. Remélem megbékél egyszer. Mindenesetre nekem ennyi bőven elég volt. Szóval sajnálom One Direction de ezzel a mi aktánk lezárult. Örülök, hogy megismerhettelek titeket, jó emberek vagytok.



Cukorfalatkáim! <3 Hogy tetszett a rész? :) Nagyon igyekeztem. Remélem ez már lett annyira jó, hogy megajándékozzatok egy komival. :) Elérkeztünk az első évad utolsó részéhez. Rengeteg minden vár még ránk. Garantált meglepetésekben lesz részetek. ;)
Csók ;*
D <3

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése