.jpg)
Feltápászkodtam Adamről, vagyis inkább igyekeztem kikecmeregni az öleléséből, hogy őt ne keltsem fel. Nem jártam sikerrel. Visszarántott, és szorosan magához húzott.
- Hova mész? - kérdezte rekedt hangon.
- Fogat mosni, és zuhanyozni. - válaszoltam én is reggeli hangomon.
- Mmmm.... - nyöszörgött. - Aludjunk még.
- Suli van. - nevettem.
- Hagyjuk ma ki. Felhívom anyut, hogy telefonáljon be. És te is beszélsz anyukáddal.
- De akkor is elmegyek fogat mosni, és fürödni. - nevettem. - Kelj fel te is, és csináljunk valamit.
- Csak egy jó reggelt pusziért. - mosolygott.
Utáltam reggel bármit is csinálni fog mosás nélkül. Mondhatni első dolgom, ha kinyitom a szemem. Nagyon tud zavarni. És most így szájszaggal csókoljam meg? Egy puszi csak nem lehet akkora trauma.
- Most az egyszer. És érezd magad kiváltságosnak - nevettem.
- Örültem. - húzott magához.
Gyorsan megpusziltam, és mentem is sikálni a fogamat. Le is zuhanyoztam, azt is gyorsan, ami nem szokásom. A forró víz fellelkesített. Kimentem a szobámba, és az ágyra vetettem magam.
- Te is lefürdesz? - kérdeztem Adamet.
- Aha.
- Törcsit raktam ki, a csap szélére, rajta találsz fogkefét, meg fogkrémet. Én addig beszélek anyuval.
- De várj. - kapta el a karom. - Ő még azt sem tudja, hogy itt aludtam.
- Meg fogja érteni. - mosolyogtam. - Egyébként nagyon bír téged ne aggódj.
Lementem a konyhába, ahol anya kortyolgatta friss kávéját. A reggelim is nem rég készülhetett el. Már az asztalon várt.
- Jó reggelt kicsim. - köszönt anya fülig érő mosollyal.
- Jó reggelt. - mosolyogtam én is.
- Jó reggelt Miss Parker. - mosolygott a házvezetőnőnk is.
Szerencsémre ma mindenki boldog. Vagy mondjam úgy, hogy még? Kicsit azért izgulok, de remélem anya nem lesz ideges, végighallgat és megbeszéljük.
- Anya?
- Mondjad. - fordult felém barátságosan.
- Ma itt aludt Adam.
- Szólhattál volna. - mondta.
- Tudom, de későn kértem, hogy jöjjön át. Te már aludtál, és nem akartalak ilyesmivel felébreszteni.
- Nem bánom. Nem követtél el bűnt. húzta mosolyra ajkait.
- Nem történt semmi csak úgy mellesleg. Beszélgettünk, és elaludtunk a fotelben.
- Milyen aranyosak, nem Kat?
- De igen Mrs Parker. - vigyorgott.
- Megkérhetlek, hogy kivegyél ma a suliból?
- Persze.
- De fel is hívod a sulit, hogy nem megyek?
- Igen. - nagyon vidám volt ma.
- Egy nap hiányzás nem oszt nem szoroz. Örülök, hogy boldog vagy kincsem.
- Én is. - mosolyogtam.
- Te még itt vagy? Nyomás fölfelé. - nézett rám.
- Imádlak anya. - pusziltam meg a feje tetejét.
- Tudom. Isteni anya vagyok. - nevetett.
Kicsit fura, hogy ilyen sokat mosolyog, meg nevet. Majd kérdőre vonom. De előbb megélem életem legjobb napját. Méghozzá Adammel.
- Viszont Kar akkor...- kezdetem, de közbevágott.
- Már készítem is.
- Köszönöm. A kávét hosszúra csináld kérlek.
- Rendben.
Felsiettem a lépcsőn, és éppen akkor tette le a telefont Adam.
- Kikérnek. - mondta.
- Engem is. - öleltem meg.
- Anya azt mondta pihenjek kicsit. - mondta.
- Nekem anya azt mondta érezzem jól magam. - mosolyogtam.
- Olyan tökéletesen érzem magam. Már szinte nem is lehetséges. Olyan fura. - nevetett.
- Butaság azt mondani, hogy mi tökéletesek vagyunk együtt? Hogy egymásnak lettünk teremtve? - kérdeztem.
- Nem. - nézett a szemembe. - Ez az igazság. - csókolt meg.
.gif)
Olyan jó érzés, végre megtalálni azt akit kerestem. Pedig végig az orrom előtt volt. Minden más most. Szokatlan, de szuper. Jól érzem magam, és fontosnak.
- Szerintem is. - suttogtam a fülébe.
- Készen állsz életed legjobb napjára? - mosolygott.
- Abszolút. De akkor már vége is? - biggyesztettem le az ajkaim. Adam kérdő tekintete láttán magyarázni kezdtem. - Ha most vége lenne a napnak már ez lenne életem legjobb napja.
- De még nincs vége. - mosolygott. - Sokkal jobb lesz.
Jelentem a részt megírtam. :) Remélem, hogy mindenki tetszését elnyeri, bár ezt mind tudjuk, hogy lehetetlen. :) Köszönöm mind a 1418 oldalmegtekintőnek. Szomorkás napomat helyrehozta ez a szép szám. :) Remélem lesz ez még sokkal több is. :P
xoxo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése