- Menjünk le enni. - mondtam. - Farkas éhes vagyok.
- Te mikor nem? - mosolygott Adam.
- Ööö... ami azt illeti mikor alszom. Talán akkor. - gondolkoztam.
- Bolondom. - puszilta meg a homlokomat.
Lementünk az étkezőbe, ahol már mindenki köddé vált. Üresnek tűnt az egész ház. Anya lehet, hogy elment dolgozni, és az is előfordulhat, hogy Kar elment bevásárolni.
- Úgy látszik egyedül maradtunk. - mondtam.
- Jól hangzik. - vigyorgott, mire elnevettem magam.
- Remélhetőleg lesz elég időnk kihasználni a dolgot. - néztem a szemébe.
- Mára igazából mást terveztem. - ült le az egyik székre.
- Amit nem osztasz meg velem. Hogy is felejthettem el? - ültem le én is.
Falatozni kezdtünk, közben pedig jót beszélgettünk.
Niall szemszöge:
Az elmúlt napokat külön töltöttük a srácokkal. Én haza mentem meglátogatni a családomat. Nagyon hiányoztak már. Mindent elmeséltem. Minden nap beszélünk telefonon, de az nem ugyan az. Csak anyunak meséltem Lexiről. Mosolyogva hallgatta végig a mondandómat, majd nagy bölcsen tanácsokat adott. Ez az idő a családdal mennyei volt. Elmentünk étterembe is, ami fantasztikus volt. Jól esett feltöltődni velük egy kicsit. Ma érkeztem vissza Londonba. Amint beestem a házba, mindenki ott volt. Lou pedig kitalálta, hogy menjünk el valamerre. Így elmentünk moziba. Megnéztünk egy filmet, aztán hirtelen mindenkinek dolga akadt. Én hazamentem, hogy kipakoljam a holmimat. Így is tettem, aztán felnéztem a netre. Ahol egyérdekes levéllel találtam szembe magam.
"Regisztrálj. Előítéletek nélkül könnyebb." Megnyitottam, és érdekesnek találtam. Így regisztráltam magam. Ez egy olyan oldal, mint ki derült, hogy személyazonosság nélkül beszélgethetsz emberekkel. Nincs megadva semmi, csak név. Ráírhatsz bárkire, és beszélgethettek. És ha valaki szimpatikus többször is beszélgethettek. Azért is fogott meg, mert így senki nem tudja ki vagyok. És megismerhetek tök jó arcokat is. Szeretek beszélgetni. De amióta híresek lettünk, azóta senkiben nem lehet megbízni. Nem tudhatod ki barátkozik veled a figyelem miatt. Nézelődni kezdtem az oldalon, és ráírtam random emberekre. Egész jól elcsevegtem velük.
Lexi szemszöge:
Adammel úton vagyunk hozzájuk, hogy átöltözhessen, amit én már megtehettem otthon. Félek, hogy nem lesz jó az alkalomhoz a ruhám. Adam azt mondta, hogy tökéletes, de ő fiú.Nem ért az ilyenekhez. Szerintem még egy melegítőben is elvinne tökéletes címszó alatt egy esküvőre. Egy szóval nem kicsit aggódom. Főleg, mert azt mondta, hogy ott alszunk.
- Adam, de komolyan mondom, ha röhejesen fogok festeni sírva elfutok, és nem állok veled szóba. - mondtam már a kocsiba, mikor már ő is átöltözött.
- Mondtam már, hogy tökéletes leszel így. Nincs hatalmas divatérzékem, de nem vagyok hülye. - mosolygott.
- Csak olyan ideges vagyok. - mondtam kinézve az ablakon.
- Nem kell. Minden szuper lesz. A ruháddal együtt. - simította meg a kezem.
- Jól van lehiggadtam.
Körülbelül fél órányi kocsikázás után Adam leállította a kocsit.
- Megérkeztünk. - mondta mosolyogva, amitől majd megőrültem.
- Ne nézz így rám. - mondtam elfordulva.
- Miért?
- Mert megőrülök tőle. - néztem a szemébe.
- Jó értelemben?
- Igen. - mosolyogtam.
- Én mikor reggel megláttalak megőrültem. - vigyorgott.
- Dilis. - csókoltam meg.
- Édes istenem. Ki se szálljunk a kocsiból. Egész nap eltűrném ezt. - mondta, miután szétváltunk. Homlokaink összeértek.
- Úgy érted ezt? - csókoltam meg ismét.
- Tökre úgy értem. - mondta kissé zihálva.
- Vagy ezt? - ismételten csókcsatát indítottam.
- Mit csinálsz velem Lexi? - kérdezte angyali mosollyal az arcán.
- Megcsókollak? - értetlenkedtem.
- Nem csak erről van szó. - mondta.
- Hát miről? Megbántottalak valamivel? - ijedtem meg.
- Dehogy is. - simította meg az arcom. - Elvarázsolsz. - mondta.
- Szeretlek. - néztem mélyen a szemébe.
- Mindennél jobban. - mondta. Nyomot egy gyors puszit a számra, és kiszálltunk a kocsiból.
- Ez nem a nyaralótok? - kérdeztem.
- De igen.
- Imádom ezt a helyet.
- Én is.
Bementünk és lepakoltuk a cuccainkat. Anyának írtam, hogy ma a hétvégét Adammal töltöm a nyaralójukban. Sokat voltam már itt. Mikor Adam családja partikat tartott. De még Adammal kettesben nem voltam itt. Most ezerszer másabb volt a légkör.
- A szüleid tudják, hogy elhoztál ide? - kérdeztem.
- Igen hagytam nekik üzenetet. - mondta. - Hogy tetszik? Örülsz, hogy ide jöttünk?
- Jobb helyen nem is lehetnénk. - öleltem meg.
- Kimenjünk a kertbe?
- Igen. Olyan szép. Mindig is elkápráztatott az a kert.
A kert tényleg elbűvölő. Befeküdtünk a hintaágya, és ott beszélgettünk. Hátborzongató volt. Kirázott a hideg, hogy Adam mellettem van. Jó értelemben természetesen. Annyit beszélgettünk, meg hülyéskedtünk, hogy majdnem kiestünk a függőágyból.
- Menjünk be inni valamit. Én már szomjan haltam. - mondta. - Mit kérsz?
- Narancslevet.
- Jéggel. Parancsolj. - nyomta a kezembe a poharat.
- Koccintsunk. - mondtam lelkesen.
- Mire szeretnél? - kérdezte.
- Ránk. Erre a tökéletes hétvégére.
Koccintottunk, ittunk egy kortyot, és Adam megcsókolt. Elejtettük a poharainkat. De nem törődtünk vele. Csak mi számítottunk semmi más. Kizártunk minden létező dolgot. Adam keze a tarkómon volt, az enyém a hajában. Egyszer csak felkapott, és megindult velem fel a lépcsőn. De még akkor is csak egymást faltuk.
Hello, hello husikáim. Mi a helyzet? Ismét új részt hoztam nektek. Remélem örültök. :) Én nagyon. Személy szerint bejön ez a rész. Bármilyen önzően hangzik. :D Legalább is úgy érzem eddig ez volt a legjobb rész a blogban. Nektek mi a véleményetek? Iratkozzatok fel, és komizzatok. <3 Innen folytatom a lehető leghamarabb. Jövőhéten mindenképpen jön a kövi rész. Túl az 1500 látogatón. Yes. :) Mindenkinek nagyon köszönöm. Mind az 1562-töknek. :D Nagyon szeretném, hogy legyen ez még százszor több is. :)
xoxo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése