Most, hogy minden tisztázódott végre kialudhattam magam.Többé kevésbé mondjuk, mert ma megint suliba kell menni, de nyugodtan aludhattam. Mikor felkeltem nem rágódtam végre semmin. Ez sem teljesen igaz, mert kicsit izgultam, hogy mi lesz a suliban. Félek, hogy mit fognak szólni a többiek, hogy Adam és én együtt vagyunk. Ezen törtem a fejem a zuhany alatt is, és az azt követő reggelizés közben is. Mire elkészültem pont kopogtak.
![]() |
| reggeli szettem |
- Nocsak? - lepődött meg Kat.
- Majd mindent elmesélek. - mosolyogtam rá.
Amikor meglátta Adamet rám kacsintott, és elvonult a nappaliba pakolászni. És mi történt mikor én megláttam Adam arcát? A testem felöltődött, kirobbanó formában éreztem magam.
- Jó reggelt. - köszönt széles mosollyal.
- Neked is. - becsuktam magunk mögött az ajtót, és rögtön megcsókolt.
- Indulhatunk? - kérdezte már a kocsiban.
- Persze.
- Biztos?
- Aha. Minden rendben.
- Minden rendben lesz. Ne törődj másokkal. Csak féltékenyek.
- Oké.
Megérkeztünk a suli parkolójába, Adam leállította motort. Úgy éreztem magam, mint aki hetven kört ment a hullámvasúton.
- Egy utolsó csók bátorításképpen? - kérdezte.
- Jól esne. - ismertem el félelmem.
Kiszálltunk a kocsiból, és ismét ki kellett állnom a suli tagjainak kellemetlen tekintetét. Miért kell ennek így lennie? Nem lehetek az a lány, akit senki sem vesz észre? Adam összefonta az ujjainkat, és megálltunk, mert megígértük Stellának és Rayannek, hogy megvárjuk őket. Mi addig elbeszélgettünk, de a tekintetek továbbra, sem tűntek el rólunk. Pár perc elteltével meg is érkezett a várt páros. Ők is csatlakoztak hozzánk.
![]() |
| Stella szettje |
- Sziasztok. - köszöntem.
- Hali. - mosolygott Rayan.
- Végre együtt vagytok. - vigyorgott Stella is.
- Végre. - csatlakozott Adam is a vidám arcú barátainkhoz.
- Lexi baj van? - kérdezte aggódva barátnőm.
- Nem dehogy csak kicsit idegesít a sok bámészkodó. - ismertem be.
- Olyan, mintha karót nyeltél volna csajszi. Miért nem mondtad előbb? - mosolygott Rayan.
- Már miért mondtam volna előbb? - értetlenkedtem.
Egy pillanatra a tömeg felé pillantottam és láttam azt a sok értetlenkedő tekintetet.
- Menjünk be. - mondta Stella.
Megint mindenki félreállt. Minek ez a felhajtás komolyan? A tömegben akarok nyomorogni, és láthatatlan lenni. Utálom, ahogyan mindenki azt figyeli mikor hibázok.
- Megtennétek, hogy nem bámultok? Kösz, kösz. - kiabálta Rayan.
- Köszi Rayan. - hálálkodtam mikor beértünk.
- Nincs mit. - vont vállat.
Stelláék leváltak tőlünk.
- Minden oké? - kérdezte Adam.
- Persze. - mosolyogtam.
- Milyen órád lesz?
- Irodalom.
- Elkísérlek.
- Oké.
- Nincs kedved ma valamihez?
- Hmm... de.
- És mit szeretnél csinálni?
- Elmegyünk sétálni?
- Igen. Mikorra menjek érted?
- Ne is menj sehova.
- Mármint? - értetlenkedett Adam.
- Azt mondtad hazaviszel.
- Ja. - esett le neki. - Egyből menjünk sétálni.
- Pontosan. - nevettem.
- Nekem megfelel.
- Akkor ezt megbeszéltük.
- Igen. És most mennem kell, mert fizikám lesz, Mrs. Fohttal. Nem akarom, hogy hisztériás rohamot kapjon.
- Akkor siess, mert mindjárt csöngetnek. És az a banya biztosan gondoskodik róla, hogy rossz napod legyen. Nem is tudom, hogy lehet valaki ennyire merev.
- Jól van. - nevetett. - De csak, hogy tudd, képtelen lenne elrontani ezt a napot bármi is. Végre egy pár vagyunk.
- Örülök, hogy ennyire kirobbanó formában vagy. - mondtam neki hamis mosollyal az arcomon.
Megcsókolt, majd megpuszilta a fejem tetejét, és elment az órájára. Nekem pedig egyedül kell belépnem a terembe. Mennyire izgulok egy tízes skálán? Tizenegy. De magabiztosnak kell lennem. Vagy minimum el kell játszanom, hogy az vagyok. Megráztam magam, és elindultam a terembe pozitív dolgokra gondolva.
- Sziasztok. - köszöntem. Páran vissza is köszöntek, volt aki mosolygott is. Beültem Stella mellé a padba.
- Olyan aranyosan vagytok. - mosolygott Stella.
- Ti is kis édesek vagytok. - vigyorogtam én is.
- Sikerült akkor mindent tisztázni?
- Igen teljes mértékben.
- Akkor most már lazíts.
- Nem tudok.
- Hogy-hogy. - lepődött meg Stell.
- Folyamatosan Harryre gondolok.
- Csak nem szereted? - kerekedett le Stell szeme.
- Dehogy. Csak sajnálom, hogy így megbántottam. Én nem akartam.
- Egy pillanatra megijedtem. Hidd el nekem bárkit megkaphat akit csak akar. Nem fog rajtad sokat rágódni.
- Remélem is.
- Felejtsd el. Végre boldog lehetnél Adammel. Miért törődsz mindig a másik gondjával? Csak egy kicsit élvezd ki. Arany életed van. Összpontosíts a jó dolgokra, és zárd ki a srácot. Mármint Harryt.
- Igyekezni fogok. De nem egyszerű.
- Mesélnem kell. - vigyorodott el barátnőm.
- Hajrá. - kacsintottam.
- Tegnap lefeküdtünk Rayannel. - suttogta boldogsággal teli hangon.
- Gratulálok. És milyen volt?
- Jó. Sokkal jobb, mint Victor.
- Örülök, hogy boldog vagy. Már megérdemeltétek.
- Igen szerintem is. Már egy ideje tűzögetett Rayan. De kitartott annak ellenére, hogy milyen sokszor utasítottam el.
- Ő az igazi? - vigyorodtam el.
- Azt hiszem. - borult lángokba az arca. - Elég csak rágondolnom, és majd leáll a szívem. A végtagjaim remegnek a közelében, ha hozzám ér megborzongok, és elfelejtek mindent. Az agyam pedig képtelen mást tárolni. Csak a vele töltött emlékeket rejti.
- Olyan kis cuki ez az egész. - öleltem meg. - Remélem sokáig így marad.
- Én remélem, hogy örökre, de ezt el ne merészeld bárkinek is mondani. - pironkodott megint.
- Esküszöm neked Stella Lana White, hogy nem mondom el senkinek.
- Helyes. Ki is csinálnálak.
- Elárulhatok egy titkot? - kérdeztem kicsit halkabbra fogva.
- Persze. - mondta biztató hangon.
- Én nem érem ezt. Sőt semmi hasonlót sem. Kicsit energikusabb leszek, de semmi több. Olyan érzés, mint általában. Mint bármikor máskor.
- Nem feltétlenül, kell, hogy ő jelentse neked a világot. Lehet, hogy nem ő az igazi. Vagy még nem gondoltad végig mi is történt eddig, és nem fogtad fel az eseményeket. Ne aggódj. - mosolyodott el.
- Pedig ez is nagyon kimerít. Gondolkozni, hogy helyes-e ez az egész. Azt teszem amit kell?
- Ezt neked kell tudnod.
- De én sem tudom.
- Csak szánj rá időt. Viszont ha jót akarsz magadnak semmi esetre sem szakítasz Adammel egy jó darabig. Akkor aztán tényleg középpont lennél. De még rosszabb értelemben. A céltábla kellős közepe. Ahova mindenki céloz. És az nyer, aki a közepébe talál. Mellesleg Adamet is alaposan a padlóra küldenéd.
- De mi van, ha később tudatosul minden bennem. Ha rájövök, hogy ez így nem jó, de akkor még jobban fog ragaszkodni hozzám.
- Ne gondolj ilyenekre. Élj egy kicsit a pillanatnak oké? Ha pedig úgy alakulna, én itt leszek és megoldjuk. De most boldognak kellene lennünk, és nem búslakodnunk.
- Igazad van. Anya is itthon van már, szóval még inkább boldognak kellene lennem.
- Ez a beszéd. - mosolygott.
A következő pillanatban be is csöngettek órára, és pár másodperc múlva fa pofával lépett be a keserű tanárnőnk.
Cukikáim!! :) Íme az új rész. Egy kis dráma a boldogság közepén. Remélem jó lett.
Csók ;*
D <3



.gif)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése