Lexi szemszöge:
Mikor végeztem az utolsó órámról, Adam az ajtó előtt várt már.
- Nagyon hiányoztál már. - adott egy szájra puszit.
- Te is.
- Na lépjünk le ebből a rémületből. - mosolygott.
- Remek ötlet. - nevettem.
- Azt hittem ennek a napnak soha nem lesz vége. - kötöttem be az övem.
- Igen eléggé hosszú volt. Ráadásul írtunk kémiából. - húzta a száját.
- Ajjaj.
- Bizony ajjaj.
- Segítsek?
- Nem kell aranyos vagy. Csak le kellene ülnöm tanulni.
- Lustaság.
- De olyan unalmas.
- Ha már itt tartunk, te tovább akarsz tanulni?
- Jó lenne.
- És hova?
- Sok helyet néztem már. Csak nem tudok dönteni a sorrendben.
- Van olyan, ami messze van?
- Volt.
- Hogy-hogy csak volt?
- Nem hagylak itt semmi pénzért.
- Most hülyéskedsz?
- Miért hülyéskednék?
- Ne engem válasz a jövőd helyett.
- Erről szó sincs. Te vagy a jövőm.
- Tudod, hogy hogy értem. És nem támogatom. Anyukád mit szólt hozzá?
- Semmit. Azt mondja az én döntésem és nem akar beleszólni. Támogat mindenben.
- De ezt nem teheted. Komolyan mondom.
- Alexis nekem te sokkal fontosabb vagy mindennél.
- Ne legyél butus.
- Ez az igazság. Ha messze lennék nem bírnám ki.
- Távolság nem állhat közénk.
- Dehogynem.
- Dehogy.
- Na jó hagyjuk a témát.
- A napokban átmegyek, és segítek megírni a sorrendet. És ha jó suli, nem érdekel majd milyen messze van.
- Le akarsz rázni?
- Eszemben sincs.
- Mikor jössz át?
- Szóval ez egy igen?
- Gyere át, de ne a suli miatt. - mosolygott.
- A-a.
- Miért? - csodálkozott.
- Mert nem hallgatsz rám.
- Dehogy nem.
- Nem. A fősuli fontosabb, mint én.
- Nem akarok erről vitát nyitni, de nagyon nincs igazad.
Megérkeztünk hozzánk, felmentünk a szobámba, aztán mivel Kat még mindig nincs, összedobtam valamit a konyhában.
- Nagyon finom volt. - nyomott puszit az arcomra Adam.
- Ennek örülök. - mosolyogtam.
Bepakoltam a mosogatógépbe, aztán felmentünk a szobámba. Eldőltünk az ágyamon, és Adam mellkasára tettem a fejem. Elég sokat beszélgettünk, meg hülyéskedtünk. Olyan jó volt.
- Annyira szeretlek Alexis. - mondta a szemembe nézve.
- Én is nagyon szeretlek. - mondtam őszintén.
Adam megcsókolt, és kicsit elfajultak a dolgok, de leállítottam magamat és Adamet is.
- Nem nem. - mondtam.
- Miért engedted idáig a dolgokat, ha most leállítasz? - kérdezte nagyot sóhajtva.
- Mert büntetésben vagy.
- Csak azt ne mond, hogy az suli miatt.
- De bizony.
- Lexi szeretnéd hogy elmondjam az érveimet?
- Igen, nagyon.
- Minden nap, csak rád gondolnék. Hogy most kivel vagy, mit csinálsz? Hallani akarnám a hangod, és az látni az arcod, magamhoz ölelni, megcsókolni. Félnék, hogy valaki aki sokkal jobb nálam, megad neked mindent, elcsábít. Nem tudnék gondolkozni, és a sulira koncentrálni, ha nem lennél mellettem.
- Így sem tanulsz.
- A kettő nem ugyan az.
- Figyelj egyet megígérhetek. Ameddig nem bántasz, addig nem hagylak el.
- Soha nem lennék képes bántani. Szándékosan biztosan nem.
- Nem akarok beleszólni az életedbe, de nem akarom, hogy miattam esetleg egy óriási lehetőséget halassz el.
- Nem fogok. De megbeszéltük?
- Meg. Nem akarok beleszólni.
- Helyes.
- Nem az te vagy. - vigyorodtam el.
- Hmm... igen? És mennyire?
- Nagyon. Nagyon nagyon.
- Meggyőző. - csókolt meg.
- Nézzük meg a twittert.
- Miért? - értetlenkedett.
- Azért mert ma tudta meg a világ, hogy együtt vagyunk. És sajnos ezek a tramplik, folyton velem vannak elfoglalva. Érdekel mit mondanak.
Stella írt twitteren, hogy mi a helyzet, és linkelt pár oldalt, ahol minket pofáznak ki Adammel.
"Adam megnyerte a főnyereményt. De vajon a pénztárcája, hány vacsorára elég?" " Alexis és Adam az álompáros." " Alexis mindent megkaphat amit csak akar." stb. stb..
- Azta. - kapott enyhe sokkot Adam.
- Melyik része a meglepő?
- Az, hogy a neten ennyien beszélnek rólam. És, nem is tudtam, hogy ilyen nyilvánosan kipofázzák az embereket.
- Vastag a bőr a képükön.
- Nem elég vastag ahhoz, hogy letépjem róluk.
- Remélem nincsen semmi terved, mert az csak olaj lenne a tűzre. Akkor minden arról szólna, hogy mit csináltál.
- Ne aggódj, nem csinálok egyenlőre semmit. Remélhetőleg elcsendesednek a dolgok. - ölelt magához.
Ezzel teljesen nyilvánvalóvá tette azt, hogy halvány sejtelmes sincsen hogyan zajlanak ezek a dolgok. Még apró elképzelése sincs. Remélhetőleg ez így is marad. Mert ha balhézni fog, az megjelenik bizonyos dokumentumokban, ami eljutna a főiskolákhoz. És ki szeretne felvenni egy balhés diákot?
- Örömmel hallom. - mosolyodtam el.
- Anyakád mikor jön haza?
- Még nem tud pontos dátumot.
- Reméljük hamar hazaér.
- Nagyon hiányzik már.
- Tudom kincsem, de hamarosan haza fog jönni. - szorított ölelésén.
- Legalább több időnk van együtt. - mosolyodtam el.
- Ilyen áron megéri?
- Bármi áron megéri. - csókoltam meg.
- Kis édes. - erre elnevettem magam, és inkább elfordultam tőle. Aztán ennek az lett a következménye, hogy Adam halárra csikizett. Azt mondta, addig nem hagyja abba, ameddig nem mondom ki, hogy imádom őt.
- Mond ki. - mosolygott a kínzásom közben.
- Imádlak. - mondtam már levegő után kapkodva, de még nevetve.
- Nem hallom. - vigyorgott.
- Imádlak Adam Nathaniel Graham. - kiáltottam.
- Én is imádlak. - puszilt bele a nyakamba.
- Gonosz vagy ám. - mosolyogtam.
- Én? - kérdezte, mintha mit sem tett volna.
- Ki más? Majdnem bepisiltem. - nevettem el magam.
- Az érdekes lett volna.
- Le akarsz égetni magad előtt? - kérdeztem vigyorogva.
- Ha bepisiltél volna is ugyanúgy szeretnélek. - mosolyodott el.
- Köszönöm? - nem tudtam mit mondjak erre.
Ami azt illeti a sétánkból nem lett semmi. Adam tíz óra körül lelépett. Én pedig aludni tértem.
Édeskéim hálás köszönet, hogy összegyűlhetett az 1000 látogató, hatalmas öröm látni, hogy 1017 az oldalmegtekintések száma. :) Az ígért két részt hozom is. A képeket illetően, semmi olyat nem találtam,ami ide illett volna.
Csók ;*
D <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése