Teljesen nem itt jártam. A mai nappal nem tudtam mit kezdeni. Ez a felkérés szuper lehetőség, viszont minden megváltozna. A 1D újra az életem részévé válna, én is lehet, hogy megváltoznék, ahogyan a kapcsolatom is Adammel. Na és, hogy az emberek mit gondolnának, abba még belegondolni is félek.
Sokat tűnődtem, aztán az mellett döntöttem, hogy elutasítom az ajánlatot. A telefonom villogni kezdett. A nevet meg sem néztem, azonnal felvettem tudtam, hogy Adam az.
INDÍTSD EL!!!
- Szia. - szólt bele.
- Szia. - köszöntem.
- Mi a helyzet? - érdeklődött barátságosan.
- Gyere át. Szükségem van rád. - mondtam erőtlen hangon.
- Baj van? - kérdezte ijedt hangon.
- Nincs. De gyere át. És úgy, hogy anya ne vegyen észre.
- Mindjárt ott vagyok. - tette le a telefont.
Nem tudtam igazából, hogy mit akarok majd mondani Adamnek, de a belső hangom azt üzente, hogy ezt kell tennem.
Percekkel később az ablakomban volt Adam. Arról fogalmam sem volt, hogyan csinálta.
- Itt vagyok. - lépett be a szobámba. - Mi történt? - nézett a szemembe.
- Csak azt akartam, hogy itt legyél velem. - mondandómra megcsókolt.
De ez a csók nem olyan volt, mint a többi. Megváltozott valami kettőnk között. Újból átéltem mindent, amin együtt átmentünk. Éreztem azt a bizonyos valamit. A lepkék felszabadultak a gyomromban. A szívem egy hatalmasat dobbant.
- Alexis. - szólalt meg halkan, mire tekintetemet rá emeltem.
- Szeretlek. - mondta. - Még senki iránt nem éreztem így. Ha velem vagy megőrülök. Mindent veled akarok csinálni. Nem akarok nélküled egyetlen másodpercet sem tölteni. Mert ha nem vagy velem teljesen magányos vagyok és üres.
- Én is szeretlek. - suttogtam. - De félek. Olyan új ez az egész. Félek, hogy bármelyik pillanatban elveszthetlek. Rájössz, hogy ki vagyok igazából és már nem akarsz. Össze vagyok zavarodva. Nem értem mi történik körülöttem.
Megsimította az arcomat és ismét megcsókolt, a lehető legtöbb gyengédséggel.
- Soha nem hagylak el. - suttogta a fülembe, amitől megborzongtam.
Leülte Adam az egyik fotelembe, én pedig az ölébe foglaltam helyet.
- Amikor ott volt Harry, nagyon vissza kellett, hogy fogjam magam. De miattad nem tettem semmit. Úgy döntöttem bízni fogok benned.
- Nem foglak elhagyni Harryért. -néztem a szemébe. - De ha már szóba jött akkor elmondom. Felkért a banda, hogy modellkedjek az egyik fotózásukon. Nemet fogok mondani. Átgondoltam, és csak oda jutottam, neked biztosan nem esne jól, és sok minden megváltozna velünk is, és a kapcsolatunkban is. Nem akarom ezt feláldozni.
- Fogadd el. - mondta.
- Miért? Téged nem zavar? - lepődtem meg.
- Ez egy nagyszerű lehetőség neked. Ne áldozd fel értem. Emlékszel a kis beszédedre amit nekem mondtál az egyetemmel kapcsolatban? Azonosítsd magadra. Bízom benned. Fogadd el.
- Rendben. - "adtam be a derekam."
- És lehet, hogy változni fog a kapcsolatunk, de mi van, akkor ha jó irányba?
Beszélgettünk még egy kicsit, aztán elszenderedtünk.
.jpg)
Az ígért új rész. :) Remélem tetszett, igyekeztem kicsit pezsgőbbé tenni. Érzelmes rész lett belőle, aminek itt volt már az ideje. :) A szünetnek köszönhetően elég időm lesz blogolni. Így több részt is terveztem. Kellemes ünnepeket nektek így előre is. Aki pont a nagy karácsonyi készülődés, vagy a szilveszteri buli tervezése miatt nem tud engem már olvasni ebben az évben. Várom már az új évet, mert ott történnek majd az igazi izgalmak. ;) És remélem jövőre megemelkedik az olvasóim száma is. :)
Csók ;*
D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése