A szobámba el vonulva papírt és ceruzát ragadtam, és rajzolni kezdtem. Nem sűrűn rajzolok, legtöbbször az idő vagy az ihlet hiány miatt. Nem szoktam nagyon rákészülni a dologra. Húzok egy vonalat aztán még egyet, és így tovább. Aztán pár vonallal később kinézek a vonalakból valamit. Hogy mire hasonlít, és azt rajzolom meg. Ez csak akkor kínos, mikor semmit nem látok benne.
Rajzolgattam a vonalakat, és ahogyan rápillantottam egy arc vonásait fedeztem fel. Egy ismerős arcét. De nem tudtam eldönteni kihez tartozhat. Aztán az archoz tartozó orr lebegett a szemem előtt, amit rögtön lerajzoltam, majd az ajkai következtek. Olyan ismerős. De ki is ő. Megrajzoltam a füleket, és a szemöldököt, és a szeme formáját. Akkor ült ki rám a döbbenet. Biztosra akartam menni, így a következő a haja volt, és végül a szemeit is befejeztem. Általánosságban a kezemet nem kell vezetni. Mondhatni magától rajzol. Nincs rá magyarázatom. Csak rajzolok, ami a tudat alattimban lebeg. A képre nézve azonban félelem lett úrrá rajtam. Ez az arc Harryhez tartozott.
.jpg)
Összezavarodva és megrökönyödve hajoltam a papír fölé. Mégis, hogy történt ez? De nekem nem is fontos. Vajon mi ez az egész? Talán kicsit kimerült vagyok. Keresgéltem magamban az érveket, és felhoztam milliónyi érvet magam mellett, hogy ez csak puszta véletlen és hasonlók, de az összes összevetve sem győzött meg arról, hogy ez véletlen lenne.
Az órámra pillantottam, ami már éppen eleget mutatott ahhoz, hogy elkezdjek készülődni. Ilyenkor nem szoktam sokat totojázni, mert úgyis átöltöztetnek, és frissen készített frizurát, és sminket alkotnak rám.
Elmélkedésemet a csengő zaja törte meg. Azonnal az ajtónál termettem, és Adamet megpillantva csuktam be magam mögött az ajtót.
- Diktálja a címet kisasszony. - mondta már a kocsiban.
Bediktáltam neki, és közben azon tűnődtem, hogy el mondjam-e neki a délután történteket, vagy hallgassak inkább és lejátszom ezt inkább magamban. Végül a második mellett kötöttem ki. Most minden rendben zajlik. Minek zaklassam fel Adamet, és tiporjak végig mindene, amit eddig elértünk. Már nem beszélnek rólunk, úgy a suliban, sokkal boldogabbak és kiegyensúlyozottabbak vagyunk. Nem fogok mindezen átgázolni, a saját önzésem miatt. Szépen lenyelem, és elintézem.
- Elég szótlan vagy Lex. Minden rendben. - méregetett gyanakvó tekintettel sofőröm.
- Hát persze. Mi ne lenne tökéletes? - mosolyogtam rá.
- Nekem mindent elmondhatsz. - mosolygott édesen.
- Tudom, és köszönöm.
Megérkeztünk a stúdióba, én a recepciónál megkérdeztem, hova menjek ma, és, hogy anya mindent el intézett-e nekem. Daved pedig bejött velem az öltözőbe, ahol már Emily várt, a stylist, és öltöztető. Mert Emily nem csak megmondja mit kell felvennem, hanem segít is felvenni őket. Mert elég gyakran kell felvennem fűzőt vagy hasonlókat, amikhez szükséges a segítség.
- Szia Emily. - mosolyodtam el, mikor megláttam.
- Sziasztok.
- Enged meg, hogy bemutassam a barátomat Adamet. Adam ő itt Emily a stylistom.
- Nagyon örülök. - nyújtott kezet.
- Szintén. - mosolygott Em is.
Adam azért mikor elfordult a lány, szolidan végigmérte, ami, hogy őszinte legyek egy cseppet sem zavart, hiszen én is megnézem a fiúkat.
A hosszú fekete hajú 22 éves lányra pedig egyáltalán nem is lehettem volna féltékeny. Szép lány, de kérlek. Adam jóval fiatalabb nála. Mondjuk ez nem elég indok, hiszen a hormonoknak az idő sem szabhat korlátokat. De nem hinném, hogy labdába rúghatna mellettem,hogy őszinte legyek. Szögegyenes, vállig érő haj keretezte arcát, akárcsak Kleopátráét. Ajkai keskenyek voltak ugyan, viszont ennek ellenére szép fogsort rejtett maga mögött. Barna szeme pedig igazán meleg hatást keltett.
Gyorsan felöltöztetett, majd jöhetett a hajam, az is viszonylag hamar megvolt, amiről imádott Charol gondoskodott. És Eliza remek sminket kreált arcomra.
- Mehetsz is drágám. - mosolygott rám, Eliza.
- Köszönöm. - mosolyogtam vissza.
A hosszú folyosón lépkedtünk, a meglepő csendet a magassarkúm korrigálta, és kellő zajként hatott a némaságban. Általában hatalmas itt a sürgés-forgás. Hangzavar és fejvesztettség. Ma viszont ez más volt.
- Sziasztok. - léptem be a teremben, ahol a fotós, és még pár fazon lézengett.
- Lex drágám. Hát itt vagy. Gyönyörűen festesz, mint mindig. - nyomott a levegőbe két puszit Robert.
- Köszönöm szépen. Ma nem egyedül jöttem reméltem, hogy nem gond.
- Nem dehogy. Kit tisztelhetünk a fiatalember személyében? - mosolygott Adamra.
- A barátom. - mosolyogtam rá.
- Adam Nathaniel Graham. - nyújtott kezet a kísérőm. - Nagyon örülök.
- Robert Ray. Szintén. - ráztak kezet. - Ülj csak le ahova tetszik, el fog tartani egy ideig.
Adam leült, én pedig egy gyors csók után a fülébe suttogtam, hogy igyekezni fogok, amit ő csak egy mosollyal fogadott.
Odacsattogtam Robhoz, aki elmondta mit kell csinálnom, és hova álljak. A helyemre is mentem, és pózolni kezdtem.
INDÍTSD EL!!! A zene megszólalt bennem, így elengedtem magam.
- Csodás. - kattintgatott Robert. - Csak így tovább.
Egy csomó képet készített, aztán elküldött ruhát cserélni, a hajamtól és sminkemtől is búcsút kellett
mondanom, amit nem bántam, mert jött a következő. Adam nem jött velem, mert épp kint volt telefonálni. Mikor ismét a folyosón lépkedtem, hogy a második sorozatot is elkészítsük, majdnem megállt a szívem. Öt ismerős kobakot pillantottam fel. Háttal álltak ugyan, de bárhol felismerném őket. Leblokkoltam, de gyorsan észhez térítettem magam, és tovább siettem. Mondhatni futottam, hogy még véletlenül se vegyenek észre. Sikerrel jártam, amitől hatalmas kő esett le vállaimról. Megkönnyebbülve léptem át az ajtót. Adam már bent ült, ahol eddig. Ismét csináltak jó pár képet. Aztán leengedtek inni. Adamhez mentem, és gyors csókot lehelem ajkaira. Amikor is a One Direction összes tagja vonult be teljes életnagyságban. Sajnálatos módon felismertek. Én pedig megragadtam Adam kezét.
- Alexis ezer éve. - ölelt meg széles mosoly kíséretében Louis.
Bemutattam Adamet, akinek csak intettek egyet, vagy aprót biccentettek. Esetleg Harry esetében megfeszítették állkapcsukat.
- Igen, nem ma volt. - közbe Harry arcára pillantottam, és szemében nem tudtam kiigazódni. Tekintetéből lehetetlen volt bármit is kiolvasni. De íriszei rám szegeződtek, szóval nem is bámulhattam sokáig.
- Hiányoztál már csajszi. - ölelt meg Liam.
Következőleg Zayn tekintete lepett meg. Féltékenység, düh, zavar, fájdalom. Ez mind a szemeiben kavargott. De csak kétszer csókolóztunk, akkor is alkohol hatása alatt voltunk.
- Nem mondod, hogy te most modellkedsz? - kerekedtek el Niall szemei.
- De igen. - mosolyogtam.
- Akkor folytasd csak, mi itt maradunk. - vigyorgott Louis.
- Hogy-hogy? - értetlenkedtem.
- Ami azt illeti, mindenkit megnézünk az ügynökségnél. Nemsokára lesz egy fotózásunk, amihez lányokat keresünk.
- Na jó. Én most megyek mert szólít a kötelesség. - nem akartam, hogy Adam rosszul érezzem magát, azért kapott egy gyors csókot, és leléceltem. Nem akartam viszont azt sem, hogy esetleg Harrynek szarul essen, de mit tehettem nekem Adam ezerszer fontosabb. Ráadásul Adam ezer wattos mosoly minden pénzt megért.
Visszatértem hát munkámhoz, és kizártam a fiúkat, remélhetőleg két perc múlva megunják, és lelépnek.
.jpg)
Sajnálatos módon tévedtem, és végig nézték az egész munkámat. Beleérte az ezt követő fotózást is.
Kicsit beszélgettek közben, aztán odajöttek hozzám.
- Figyi Lex. Örülünk, hogy összefutottunk, mert nagyon sok mindent megspóroltál nekünk. Ami a fotózásunkat illeti, szeretnénk ha a részese lennél.
- Hogy micsoda? - kerekedtek el a szemeim.
- Bocsi skacok de lépnek kell. Lexi majd hívlak, anya hívott, hogy segítségre van szüksége szóval mennem kell. Nagyon sajnálom.
- Semmi gond. Reggel? - kérdeztem.
- Megyek érted. - kacsintott rám.
- Rendben. - gyors szájra puszi és itt sem volt.
- Na szóval, most, hogy Mr. Szexi lelépett mi a válaszod? - kérdezte Zayn.
- Még átgondolom. Küldjétek át az infókat. - mondtam. Mindenképpen meg akarom beszélni ezt Adammel. És ameddig ő nem bólint rá, nem vállalom.
- A téma szerelmi. - közölte Liam.
- Ó. - nem mondhattam mást, hiszen senki sem tud rólam és Harryről legalábbis nagyon remélem. - Holnapig küldjétek át az anyagot átnézem, aztán válaszolok.
- Remek. - vidult fel Niall.
- Nincs kedved meg velünk egy italt? - kérdezte Zayn.
- Egy italba még nem halt bele senki. De csak, ha sietünk, mert holnap zárthelyit írok.- válaszoltam.
- Jaj azok a szép iskolás évek. - nosztalgiázott Liam.
Elnevettem magam, aztán elmentünk a Lightba egy koktélra, beszélgettünk kicsit, majd hívtam magamnak egy taxit, és hazamentem.
- Na milyen volt? - fogadott anya.
- Remek, mint mindig, viszont kaptam egy lehetőséget. Ha minden igaz, akkor holnap jönnek róla papírok majd nézd át kérlek.
- Rendben. De mi ez a magán intézkedés? - értetlenkedett.
- Találkoztam egy bandával, akik ma bejöttek a fotózásomra, és megkértek rá. De ha rábólintasz még én is átgondolom.
- Na menj aludni, hosszú napod volt. - puszilt meg.
Új rész, csak nektek. :D Az 1101 látogató láttán elsírtam magam. :$ Nagyon örülök, hogy olvastok, és ezek szerint tetszik is. Köszönöm nektek tényleg. Tudtotok nélkül segítetek át ezer dolgon. Nektek köszönhetően jutok közelebb az álmaimhoz, amiért nem tudok elégszer köszönetet mondani. :)) Annyira fantasztikus érzés, hogy adhatok valamit az embereknek. Imádlak titeket husigolyók!!! <3 :)
Csók ;*
D <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése